2012 filmes szenzációja: a modern Minótaurosz
Az elemzők olyannyira biztosak a dolgukban, hogy állítják, a Lionsgate stúdió már a nyitó hétvége amerikai bevételeiből visszakapja majd a gyártási költségeket. Tegyük hozzá, ez nem kevés: mintegy 130 millió dollár. Sőt, egyes vélemények szerint Az éhezők viadala sokkal nagyobb box office potenciállal rendelkezik, mint az Alkonyat-széria, el is tiporja majd. Amihez viszont több mint 140 millió dollárt kéne fialnia, mivel a vámpírmelodráma-sorozatot záró, kettébontott Hajnalhasadás első fele „gyenge” 138 millió dolláros bevétellel nyitott. Igaz, az első Alkonyat-mozi épp csak átlépte a hatvanmillió dolláros bevételt a nyitóvíkenden, és már ennek a túlszárnyalása is ütős kezdés lenne.
A bizakodó jóslatok egyik indoka lehet, hogy Az éhezők viadala Suzanne Collins azonos című bestsellerén alapul, mely még jobban „meghülyítette” a tiniket, mint az Alkonyat-széria. A könyvpiacon a harcokkal teli sci-fi dráma már maga mögé utasította a vámpír és a farkasember között vívódó tinilány szerelmi viharait taglaló szériát. Ebben minden bizonnyal vastagon közrejátszik, hogy Collins regénye igen könnyen olvasható, korunk szlengjét könnyű kézzel alkalmazó ponyva. (Erre a nyelvi lazaságra Totth Benedek magyar fordítása még rá is tesz egy lapáttal.)
Megéri tehát folytatásos bestsellerekből filmet készíteni, tuti biztos üzlet – vonhatjuk le a következtetést. Ezt bizonyították korábban A Gyűrűk Ura-, a Harry Potter- vagy a már említett Alkonyat-mozik, de Az éhezők viadala esetében annyiban speciális a helyzet, hogy a filmipar idejekorán beszállt a rajongói hisztéria felkeltésébe. Nina Jacobson producer ugyanis már akkor megvette az első Collins-mű megfilmesítési jogait, amikor az még csak „bevezetés alatt” állt, majd azzal, hogy folyamatos kampányt csaptak a készülő film körül, elősegítették a könyv népszerűségét, így annak eladott példányszáma rekordmagasságokba szökött. Az adatok itt is magukért beszélnek. Amikor a Lionsgate elkezdte forgatni a filmet, még „csak” nyolcmillió példány kelt el a regényből az Egyesült Államokban, mire befejeződött, már tizenkétmillió, most, a premier előtt pedig ez a szám már túllépett a huszonhatmillión, és a mű több mint 180 héten keresztül volt fent a New York Times bestsellerlistáján.
De miről is szól ez a „regénycsoda”? Suzanne Collins, ahogy állítja, egészen a görög mitológiáig nyúlt vissza. Lenyűgözte Thézeusz története, aki minden évben hét ifjút és hét leányt száműzött áldozatként a krétai labirintusba a Minótaurosznak. Bár Collins a regény cselekményét a közeli jövőbe helyezte, a régi monda adta a viadal ötletét, amelyet Panem (az Egyesült Államok utódja) országában rendeznek meg. Minden évben mind a tizenkét körzetből a Kapitólium kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az élet-halál küzdelemben, melyet egyébként élőben közvetít a közszolgálati tévé. A cselekmény Katniss (Jennifer Lawrence tökéletes választás) sorsát követi nyomon, aki önként lép kisorsolt húga helyébe, és nem kell nagy bestseller/blockbuster-szakértőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk: diadalmaskodni fog. Ismerős? Nem csoda. Collins világának számos darabját láttuk már korábban a mozivásznon. Jó hír, hogy az újrahasznosítás gondos és kitartó munka gyümölcse – ebben pedig Gary Ross rendező is partner volt. Bőven volt miből merítenie.
A „világégés” utáni polarizált és keményen fogott társadalom már Francois Truffaut-t is izgatta. A Ray Bradbury regényéből készült Fahrenheit 451 egy olyan jövőt ábrázolt, melyben be vannak tiltva a könyvek, mert tiltott érzelmeket hoznak a felszínre. Ennek akciófilmesített változata volt az Equilibrium – Gyilkos nyugalom, melyben Christian Bale kezdetben a rendszer katonája, majd elkezd olvasni és érezni, így fellázad a rendszer ellen. De eszünkbe juthat George Lucas első nagyfilmje, a THX 1138 is. Az az orwelli világkép, amelyet ezek a művek közvetítenek, felfedezhető Az éhezők viadalában is. A kizsákmányoló Kapitólium és a szinte rabszolgaként tartott nép közti ellentét és feszültség „tapintható”: Collins műve ebből a szempontból nem öncélú, a „közvetített” viadal eszköz a politikusok kezében a közhangulat befolyásolására, de a fegyver fordítva is elsülhet. Erre is tudunk példákat sorolni. A valóságshow-ból kitörő embert már láttuk véres (Menekülő ember) és kevésbé véres verzióban (Truman show) is. És hogy a hermetikusan elzárt társadalmak egy idő után robbannak, azt már markánsan megmutatta Michael Anderson rendező a Logan futásában. Tiszteletre méltó előzmények.