Ha férfi volna, elfordulnánk. Mert a tűnődő férfi mesterkélt, narcisztikus, a tűnődő nő viszont őszinte, természetes. A tűnődő férfi az életen, a nő az életén töpreng. A tűnődő férfinak világfájdalma, a nőnek emberi fájdalma van. A tűnődő férfi unalmas. A tűnődő nő izgalmas.

Kristin Scott Thomas egyre nyomottabban mereng, segítséget vár, hogy belekerülhessen egy történetbe. Hamarosan jön is egy helyes francia nő, azt mondja, ő Léa, a húga, és elviszi magához. Juliette lesz a neve. Kiderül, hogy 15 évig volt börtönben, mert megölte kisfiát. Megijedünk tőle, ahogy ő is magától, de képtelenek vagyunk hátat fordítani neki. Elhiteti, bár ő maga nem hiszi, hogy még ha kioltotta is az anya számára legszentebb életet, nem gyilkos.

És szerencséjére nem szenvelgő, okoskodó, hanem dolgos, e világi értelmiségiek közé kerül, akikben szervesen működik a humanizmus, és képesek arra, hogy életbe vezessék az elesetteket.

Egy szép film kerekedett ki mindebből 2008-ban, az Oly sokáig szerettelek, amely sok siker után most ott vár ránk a Tabán moziban, a február közepén indult Női sorsok a filmvásznon című programba csomagolva, hogy kezdjünk vele valamit. Philippe Claudel rendezte, egy férfi, aki végre nemcsak hirdeti, hanem érzi is a szeretetet.

Infó

03. 29.

KEZDÉS: 20.00

HELYSZÍN: Tabán mozi (Budapest I., Krisztina krt. 87–89.)

CÍM: Oly sokáig szerettelek

RENDEZŐ: Philippe Claudel

FŐSZEREPLŐ: Kristin Scott Thomas