A József Attila-díjra kilenc írószervezet delegáltjaiból álló kuratórium terjeszthet fel szerzőket, az adományozó azonban Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) vezetője mint a díjat alapító tárca jogutódjának minisztere. A Nefmi – visszatérve az első Orbán-kormány gyakorlatához – azt kérte a felterjesztőktől, hogy a kiosztható díjak kétszeresére tegyenek javaslatot, hogy ezután a tárca válogathasson. A minisztérium közleménye szerint a kérést csak az irodalmi díjra jelölő kilenc írószervezet hagyta figyelmen kívül: ők az idén is annyi szerzőt jelöltek, ahány díj kiadható.

Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár azonban „belenyúlt” a 13 nevet tartalmazó listába: tavaly a jelöltek közül négyen, az idén hatan nem kapták meg az elismerést. Az eljárás kiverte a biztosítékot az íróknál. Egy hétvégi interjúban Szőcs „műbalhénak” nevezte a szervezetek méltatlankodását. Hétfőn a delegálásban részt vevő kilenc szervezetből nyolc – a miniszternek és az államtitkárnak címzett – nyílt levelet tett közzé, amelyben megdöbbenésüknek adtak hangot a döntésekkel kapcsolatban. Nyílt levelet írt Csaplár Vilmos, a Szépírók Társasága elnöke is.

– A középdíjak esetében minimálisan itatja át a politika a díjkiosztási folyamatot. Ezt az idei elismeréseknél sem vélem fölfedezni, még az államtitkár úr által megjelölt alkotók névsorában sem. Pusztán az eljárást illeti kritika – hangsúlyozta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke. Szerinte egyáltalán nem „műbalhéznak” az írók. Az elnök valamennyi idén díjazott alkotó munkásságát nagyra becsüli, a problémát inkább abban látja, hogy a szakmai szervezetek szuverenitása sérül azzal, ha az általuk összeállított lista felét lecserélik. Eddig ezt a szuverenitást túlnyomórészt tiszteletben tartották.

Kálmán C. György irodalomtörténész a Magyar Narancs online oldalán felvetette: a legjobb megoldás az lenne, ha az állam a „művészeti és tudományos díjakra szánt pénzt átadná egy alapítványnak, amely döntéshozók hadával (szakemberekkel) biztosítaná, hogy minden évben a legalkalmasabbak díjakat kapjanak.” Az Írószövetség elnöke szerint ennek nincs sok értelme, hiszen gyakorlatilag ugyanazt a metódust vázolja fel, csak más keretek között. „Mi, szakmai szervezetek azt javasoltuk, hogy a minisztérium által összehívott szakmai bizottságba üljön be valaki a minisztérium részéről is, akinek van rálátása a kortárs magyar irodalomra, és együttesen jelöljük meg évente a díjazottakat”, tette hozzá Szentmártoni.

Csaplár Vilmos, a Szépírók Társasága elnöke szerint egy olyan kormány, amely minden területen magához ragadja a hatásköröket, vélhetően nem lenne fogékony egy, a Kálmán C. Györgyéhez hasonló elképzelésre. Csaplár úgy véli, az irodalmi szakmai szervezetek részvétele egyre szűkül.

– Úgy kezdődött, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjnál megszűntek az albizottságok, amelyekbe a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága kurátort delegálhatott. A gyakorlat a középdíjaknál is fokozatosan csúszik vissza az 1989 előtti időkbe – állítja. Társaságuk közgyűlése úgy döntött, hogy az albizottságok megszűnte miatt tiltakozásul Kossuth- és Széchenyi-díjra nem is javasolnak szerzőket. „Egy olyan kormány, amelynek az a véleménye, hogy az állami díj azé, aki hatalmon van, annak adja, akinek akarja, nem jó úton jár” – fogalmazott Csaplár.

Csaplár leginkább arra a kérdésre vár választ az államtitkártól, hogy mi történt azzal a javaslattal, amelyet kormányzati szereplők és az öt reprezentatív irodalmi szakmai szervezet közel egy éve közösen kidolgozott a kormány számára. A lényeg: legyen kevesebb a díjak száma, de emelkedjen a velük járó összeg, és legyen egy kuratórium, amelybe a miniszter szavazati joggal delegál egy személyt, cserében elfogadja a jelölteket.

A Nefmi közleménye szerint a tavalyi egyeztetésen elhangzott javaslatok közül többet a tárca beépített a kitüntetéseket újraszabályozó rendelettervezetébe. Megállapodásról azonban nem volt szó, „hiszen az írószervezetek számára legfontosabbnak tűnő kérdésről, az odaítélés módjáról az álláspontok nem közeledtek.”

Hasonló cipőben járnak az újságírók is. A Táncsics Mihály-díj esetében az ajánló kuratóriumban korábban erőegyensúly alakult ki, így a két fél együtt hat jelöltet ajánlott, és kénytelenek voltak kölcsönösen megszavazni a másik jelöltjeit. Ebben a helyzetben a mindenkori kulturális miniszternek nem maradt mozgástere, s bár vétózhatott volna, nem tette soha.

Tavaly már több nevet kért a minisztérium, de igazán kritikussá az idén vált a helyzet, mikor is mindkét oldaltól hat-hat jelöltet kértek, miközben a MÚOSZ három kuratóriumi helye kettőre csökkent. Így alakulhatott ki, hogy a MÚOSZ jelöltjei rendre két szavazatot kaptak, a másik oldalé viszont hármat. Talán csak a szerencse, vagy a szemérem hozta, hogy Domány András végül a másik oldalról is kapott szavazatot, tehát díjat is. A megoldás talán az lehetne, vázolták fel forrásaink, ha az újságíró-szervezetek tagságuk arányában jutnának döntési lehetőséghez, a miniszter pedig nem „turkálhatna” a jelöltek között.

Ötödször volt a színművészeti Jászai Mari-díj-bizottságának tagja Stuber Andrea kritikus, a Színházi Kritikusok Céhe képviseletében. Mint mondta, korábban 12-13 tagú, változó összetételű grémium ítélte oda az elismerést. A Színházi Társaság részlegei delegáltak tagokat, s megalakulása óta a Teátrumi Társaság is részt vesz a díjazásban. 2010-ig 13 embert terjesztett fel a bizottság, és ők meg is kapták az elismerést.

Tavaly a minisztérium változtatott a szisztémán: három delegáltat kért a Színházi Társaságtól, hármat a Teát rumitól, a hetedik pedig Horányi László, a Játékszíni Társaság képviselője lehetett. Az a feladatuk, hogy 26 nevet terjesszenek fel, így összeállítottak egy „első számú” tizenhármas listát, valamint egy másodikat. Tavaly a díjazottak – egy kivétellel – az elsőből kerültek ki, és idén is nagyjából így történt. Olyan jelölt is díj nélkül maradt, akit hét szavazattal a bizottságban mindenki támogatott.

Szőcs Géza felvetésére, miszerint ez kormányzati díj, ezért a kormányzat dolga, kinek adja, Stuber csak ennyit reagált: akkor mi értelme a szakmai bizottságnak? Elég nagy gond már így is, hogy egyre esélytelenebb szakmai teljesítmény alapján és konszenzussal dönteni. Megoldás talán az lehetne, vetette fel a kritikus, ha mindenki elfogadná: ez művészeti díj és művészeti teljesítményért jár, minden másra ott vannak a csillagok és a keresztek. Félő, hogy az alapelvtől egyre távolabb kerülünk. Stuber Andrea szerint az állami díj sorsa megpecsételődött.

Szőcs Géza szerint műbalhé zajlik, a művészeti elismerések pedig a kormányzat díjai