Száz év izgalom
Az idén százéves stúdió története során számos rettenetes figurával gazdagította az egyetemes popkultúrát, gondoljunk csak Frankensteinre, a Farkasemberre vagy Chuckyra, a gyilkos játékfigurára – ez a horrorház pedig mindannyiukat harcba küldi az idegek ellen. Még egy gyakorlott horrorrajongó is garantáltan leborulna a produkció előtt, hiszen nemcsak a filmek rekonstruált jelenetei és „hőseik” viaszfigurái bukkannak fel, hanem élő szereplőket is alkalmaznak, akik – mondjuk így – borzasztóan profik abban, hogy a frászt hozzák az emberre. Pláne ha a szenvedő alanyt épp néhány másodperccel korábban vakította el egy jóféle stroboszkópos kezelés. Már ennél az állomásnál egyértelmű: a stúdiólátogatás nem kifejezetten arra szolgál, hogy tényleg betekinthessünk a kulisszák mögé – még az úgynevezett hátteret is megrendezik, ha úgy tetszik show-bizelik nekünk.
Persze – különösen, mert most centenárium van – a belépés után elsősorban a klasszikus Studio Tour felé terelik a látogatót. Az ismertetést szolgáló elektromos kisbusz ingajáratban közlekedik a stúdiók és a díszletvárosok között – mi például majdnem belezavarunk a Született feleségek forgatásába. A százéves történelem szinte filmként pereg a szemünk előtt, az út szélén a dicső múlt sikerei köszönnek vissza a plakátokon, meg persze a helyszíneken is. A Universal egyébként az 1930-as évek óta fogad látogatókat, de csak 1964-ben kezdték el igazán komolyan venni a filmturizmust.
Az első valóban izgalmas állomás Doris Day és James Stewart egykori öltözői: le is fotóznám őket, de a kisbusz másik oldaláról láthatók. Egyébként gondosan ki van matekozva, hogy mindkét oldalnak jusson bőven látnivaló, de az igazán dörzsöltek visszaülnek egy második menetre is, mert valójában így lehet csak profi (vagy annak remélt) képeket készíteni. Persze a túra szervezői itt is gondosan ügyelnek arra, hogy ne vigyék túlzásba a száraz tények adagolását: például amikor odaérünk Alfred Hitchcock Psycho című klasszikusának hátborzongató helyszínéhez, azaz a Bates Motel díszletéhez, egy Norman Batesnek öltözött fazon véres késsel hadonászva elkezd közelíteni a buszhoz. Állítólag, aki a borsos áron elérhető VIP-élményre (az ára személyenként 250 dollár, mindenki kiszámolhatja, hogy egy átlagos családnak ez mennyibe kerül) nevez be, az be is mehet a motelba – gondolom, akkor a késes pasas ott csap le a kíváncsiskodókra.
A történelmi buszozás további szerves része a Cápa egyik forgatási helyszíne, ahol kapunk némi tüzet egy stégen, majd mielőtt a vízből kiemelkedő, távirányítású robotcápa ránk vetné magát, gyorsan továbbállunk. Az egyik stúdióépületbe bekanyarodva aztán kapunk egy kis metrószerencsétlenséget: nyilván azt bizonyítandó, hogy nem minden a számítógépes trükk, a díszletblöff is fontos eszköz. Földrengéssel kezdünk, majd a tetőn bezuhan egy kamion, végül betör a víz. Persze mi megússzuk szárazon, mert szerencsés módon a stáb helyén parkolunk. A trükkök jegyében ízelítőt kapunk még a Halálos iram-mozikban szereplő csodaautók robbanásából és reptetéséből, amit óriási robotkarokkal oldanak meg.
A túra legmegragadóbb része mégsem ez, hanem a King Kong-élmény, melyet maga az Oscar-díjas Peter Jackson konstruált. Itt a busz egy barlangba kanyarodik be, ahol nem elég, hogy járművestül dobálni kezdenek minket, a mérges King Kong pedig olykor leprüszköl bennünket – miközben mintegy mellékesen egy raptorral csap össze –, de mindez elképesztően reális 3D-ben, valójában még vizuálisan is nyomasztja a filmturistákat. Mielőtt búcsút vennének tőlünk, még áthaladunk a Világok harca című Spielberg-moziban látott repülőszerencsétlenség helyszínén is: tudják, ez az, amikor egy Boeing rázuhan a kertvárosra. Ebben aztán nincsen semmi trükk, a Universal tényleg vett egy igazi repülőgépet, és azt szedték szét úgy, mintha lezuhant és felrobbant volna. Mivel ez a jelenet a filmben csupán néhány perc, ebből érthetjük meg igazán az amerikai stúdiófilmek léptékét: ad absurdum egy összekötő jelenetre többet költenek, mint amennyi egy átlagos európai film költségvetése. (Magyar alkotásról nem is beszélve.)
Az egyórás stúdiótúra után érdemes benézni a Universal’s Animal Actors színpadra is. Itt lépnek fel a stúdió állatszínészei: kutyák, macskák és madarak mutatják meg, hogy olykor bizony okosabbak tudnak lenni néhány embertársunknál is. Ha pedig még rászánunk egy újabb órát a filmrögzítés és a technikai trükkök történetére is, akkor irány a Special Effects Stage. Nem kell megijedni, a szakértők itt tulajdonképpen stand up komikusok is egyben, akik a (VIP) nézők segítségével mutatják be a mozgókép rögzítésének régi és új módjait.
Ezek után még számos lehetőség kínálkozik a Universal-látógatóparkban a szórakozásra, de ezek már nem feltétlenül az ismeretterjesztést szolgálják, hanem az egyes művek világának vidámparkszerű átéléséhez segítenek hozzá. Például a Jurassic Park-élmény egy csónakázást takar a film helyszínén számos dinóval karöltve, akik időnként vizet köpnek az emberre. De ezen nem érdemes bosszankodni, mivel a végén úgyis lesz egy ordenáré szabadesés, amelyet egy óriási csobbanás koronáz meg: ennek során olyan mennyiségű vizet kapunk a nyakunkba, hogy alsónemű nem marad szárazon. Ezek után, aki még bírja, kipróbálhatja a Múmia-élményt, amely egy nagyon durva hullámvasúttúra stroboszkóppal, ijesztgetéssel. Javasolt levezetés: egy kis Blues Brothers-koncert. Rock ’n’ roll a vidámparkban, de ez legalább garantáltan igazi.
