Hangyabolyba tette bele a videokamerát a kertjükben (még alsó tagozatos volt), és addigramár tudta, hogy a természetfilm-készítés lesz az élete. Karrierjének kezdetét nemes egyszerűséggel úgy hívja: gyermekkori kattantság. Nagy kertben nőtt fel a Szabadság-hegyen, állandóan a madarakat figyelte. Nagyon izgatta, hogyan lehetne még több madarat odavonzani fészkelni. Míg Attila barátai a Sandokant nézték a tévében, ő inkább az Élet a földön vagy A kék bolygó adásait várta türelmetlenül.

Kezdeti zsengéit a mai napig őrzi. Nagyítót tett például a filmfelvevő gép elé, és úgy kergette a bogarakat. Élete első (rajzlap-animá ciós) természetfilmjét az általános iskola rajzszakkörén alkotta, bemutatva, hogyan fejlődtek ki a sejtből mindenféle életformák. Első önálló filmje, amelyet tizenhét évesen készített, már a tévében is ment.

Majdnem „normális” munkája lett. Miután biológus-kutatóként végzett az ELTE-n, adott magának egy évet, hogy kutató legyen. A szívéhez közel álló tengerbiológiai témát választott. Közben figyelte önmagát: boldog-e vagy sem? Kiváló csapatban dolgozott, ám egy esztendő elteltével tudta, nem véletlenül töltötte az addigi éveket természetfilm-készítéssel. Maradt hát a kaptafánál.

Hazárdjáték. Luxus.Molnár Attila Dávid ezt gondolja a foglalkozásáról, amelyből egyelőremegél.A legjobban írni és rendezni szereti a természetfilmeket, de ha nincs elég pénz, örömmel bevállalja az operatőri munkát is – sőt néha producerként kilincsel támogatásért. „Luxusmunkahelye” a Természetfilm.hu Egyesület, amelynek tizenhat éve az elnöke. Van azért fix állása is: a Spektrum tévécsatornánál szerkesztőként gondozza a természettudományos műsorokat.

Családi örökség nála a természettudományok szeretete. A kattantságát aránylag megértően fogadta a természetismeret-tanár anya, a mérnök apa, a csillagász és a matematikus nagyszülők.

A természetet nem csak úgy durr belemódon filmezi – a Természetfilm. hu-nál mindig valamilyen természetvédelmi témát választanak. Attila is főleg fajmegőrzési vagy élőhelyvédelmi munkákat mutat be. Most például – az EU Life-program támogatásával – a rákosi vipera és a parlagi sas megőrzését örökíti meg Magyarországon, de dokumentálta az orrszarvúakmegmentését is Borneón. Sok helyszínen forgatott már, az Antarktisztól egészen Pápua Új-Guineáig.

Szépek, nagyok és látványosak: tisztában van vele, hogy a közönséget csak az ilyen állatok érdeklik, ezért még véletlenül sem áll neki százlábúakatfilmezni. Nincs mese –ha „száraz” filmeket csinálna, a nézők azonnal elkapcsolnának. Amikor Attila iskolákban tart előadásokat, akkor sem elégszikmeg egy izgalmas témával: a tálaláson, a csomagoláson is nagyon sok múlik.

Abban nem hisz, hogy a földet kell megmenteni. Elhatárolódik a környezetvédőktől, akik a Mentsük meg a bolygót! felkiáltással rontanak elő.

– Megteszem, ami tőlem telik, de egy pillanatra sem gondolom, hogy meg tudom fordítani a világ menetét. Saját magunk megóvása éppen elég nagy feladat – foglalja össze, mi hajtja előre napmint nap.Ha a filmjeinek kedvező hatásuk van, azt külön ajándéknak veszi.

Azon sem keseredik el Molnár Attila Dávid, hogy a hazai tévécsatornáknak kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy rendszeres helyet biztosítsanak magyar gyártású természetfilmeknek. Na jó, kicsit azért elkeseredett, és egy évvel ezelőtt már abba is hagyta volna – ha nincsenek az egyesületnél dolgozó kollégái, akik továbblendítették a holtponton.

Különben is, már egy ablakos iroda is mekkora örömet tud szerezni... A Természetfilm.hu egy éve még egy mosókonyhában működött, ahová sosem sütött be a nap, és fűtés sem volt. Azóta egy földszinti lakásba költöztek, a téli hidegben Attila ott kortyolja a forró teát. Stílszerűen orrszarvús bögréből.

Amikor megszületett az orrszarvú a budapesti állatkertben – az egyik leg emlékezetesebb pillanatként ezt idézi fel. Az orrszarvúak fogságban nem szaporodnak, és ezúttal a tudomány – a mesterséges megtermékenyítés – segített. Layla világra jötte azt jelentette Attilának: ha együtt dolgoznak a természetvédők és a kutatók, ebből (szó szerint) csodák születhetnek. A mai napig emlékszik, ahogy ott állt a kamerával, és úgy érezte, minden klappol.

Korántsem a véletlen műve, hogy a felesége, Kubinyi Enikő etológus is állatokkal foglalkozik. Együtt jártak egyetemre, mindketten a tudománynak szentelték az életüket. Molnár Attila Dávid a természetfilmekre is úgy tekint, mint tudományos munkák publikációira: a kutató szaklapokban hozza nyilvánosságra az eredményeit, ő pedig a nagyközönség elé teszi le a filmeket, amelyeket ugyanolyan szigorú szabályok alapján készít.

Visszahozni a gyermekkori felfedező utak hangulatát: a szabadidejében ez a vágya is teljesül. A családdal lakókocsival indulnak feltérképezni egy-egy térséget (akár a Kiskunságot, akár Finnországot), több héten át, a gyerekekkel együtt. Attila ikerlányai első osztályosok, a kisfia egyéves.

Az állatok természetesen otthonról sem hiányozhatnak. Állandó lakóknak számítanak a kutyák, a macskák és a tyúkok; ez utóbbi társaság évente cserélődik, a végállomás mindig a konyha. Attila szerint tyúkokat tartani csupa élmény: összeszedik a gyomot, megeszik a bogarakat, és lehet nézni, ahogy a kertben jönnek-mennek.

Előbújik belőle a tudományos ismeretterjesztő, és hozzáteszi, hogy a tyúkok látványa ősi dolgokat mozgat meg az emberben, hiszen a madarak a hüllők, a dinoszauruszok leszármazottai. – Nézd csak meg, amikor lépdelnek, nagyon hasonlítanak a raptorokra, amelyek két lábon futottak! Az embernél ösztönös figyelem irányul a hüllőkre és a leszármazottaikra, és ennek evolúciós okai vannak: ezzel az állatcsoporttal jobb vigyázni – magyarázza.

Ezen aztán ő is jót nevet. Kigyógyulnia tehát nem sikerült, de most már nem hiszem el neki, hogy bevenné azt a bizonyos tablettát. Mindenkinek jobb így.

Névjegy

MOLNÁR ATTILA DÁVID 1976-ban született Budapesten. Biológus-kutatóként végzett az egyetemen, 1996 óta a Természetfilm.hu Egyesület elnöke. Természetvédelmi témákról készít filmeket – íróként, rendezőként és operatőrként. A felesége etológus.

FOTÓ: SZABÓ BARNABÁS