Vitorlameghajtás
Mi viszont most itt állunk a lakótelep szélén, szemben az új székházzal. Presztízsberuházás? Beruházás van és úgy, első látásra, presztízs is. Mi most nem akarunk a számlák mögé nézni, tőlünk a 111 éves Autóklub gazdálkodásával akár még a saját sírját is áshatja, itt csak egy pofás épület látszik, ami karakteres – azaz már az első lépésben is képes felhívnia a figyelmet arra, ami benne van. Többé-kevésbé garanciának látszottak már a díjnyertes tervek is, továbbá a tervezők személye (vezető tervezők: Lukács István, Vikár András, munkatársak: Domokos Balázs, Klopp András), de az első fotókról még nem lehetett megítélni az épület tényleges méreteit – nem lesz-e belőle tényleg valami túlméretezett (mega-) presztízstorony?
Nem lett. Noha alig pár száz méterre esik csak Pest óriási irodafolyosójától, a Váci úttól, itt már egészen más környezetbe került – egy áramtelep villanyoszlopai és egy szomorú lakótelep közé. És ha már irodaház, érdemes eltűnődni a legújabbakon. Az irodaházak többségén sajnos látszik, hogy szükséges rossz: a beruházó leggyakrabban csak számol, pontosabban négyzetméter-maximalizálást vár, nem építészetben, hanem megtérülésben, (és gyors) amortizációban gondolkodik, nem szereti különösebben se a szakmabeli, se a laikus szemlélőit, miközben hatalmas pénzeket mozgat. És persze hatalmas látvánnyal is dolgozik. A Váci út például tíz-tizenöt év alatt alakult át gyárnegyedből downtownszerű steril irodanegyeddé: reggel megérkeznek a használói, akik estére eltűnnek. Ezekben a nyűgös és alapvetően gazdasági számításokkal élő, „minek az átlagtól elütni?” helyzetekben csak kivételesen mer a megszokottól eltérő kockázatot vállalni amegbízó, megbízott és hatóság hármasa –mondjuk amikor a minden lehetséges négyzetméter beépítésén túl tényleg szükség van az építészetre is. (A Váci úti kivétel csak felhívja a figyelmet a szabályra: Vince László irodatömbje a Dunyov István utca sarkán.)
Mert az igazi építészet túl van a négyzetmétereken, szavakkal és számokkal nem pontosan befogható, mint például itt, az Aradi útnál, ahol az új székház egyszerre látszik látványosan jelentősnek, mégsem túl magasnak. Nyolc szintjével nagyjából ugyanolyan magas a szomszédos, kilencemeletes panelekkel, mégis vitán felül uralja a látványt. A sok téglahasáb között a trükkje egyszerűnek tűnik – persze csak már miután megépült és tényleg hat. Lekerekített háromszöge állítólag az Autóklub kezdő a betűjét utánozza – az ilyen építtetői kérések tízből nyolcszor katasztrofális eredményhez vezetnek –, de lendületében benne van a kukacjel (@) netes korszerűsége vagy egy vitorla dinamizmusa is.
A sziluettet pedig egy méter vastag, csillogó fémlemezzel burkolt betonszalag fogja körbe – a tiszta látványon nem ront semmilyen fölösleges gépészet vagy ablak. Az épület viszont teljes üvegfelülettel fordul keletre, illetve nyugatra. A dupla függönyfalat szelíd ritmusban osztja fel az ablaksorokra ráeresztett raszter – igaz, a felül következetesen behúzott reluxákból úgy tűnik, az ilyen „plafontól padlóig” terjedő, felhőkarcolós üvegfalak túloldalán nem mindenki szereti nézni a mélységet. És ha közelebb megyünk, az is kiderül, egyáltalán nem teremnyiek azok az irodák, az összalapterület 3500 négyzetméter alattmarad, azaz simán felmentést kaphatna még akár a plázastop alól is. Az új székházban mellesleg földhőt használnak a fűtésre-hűtésre, de tényleg mellesleg, mert a gépészet alul sem türemkedik elő, a kontúrt adó fémborítású betonszalag itt is maradéktalanul érvényesülhet. Nekem mégis valami olyasmi tetszik rajta, aminek közelébe sem juthattam. A legfelső, összeszűkülő szint terasza egy színes oszloppal beépítetlen maradt: alulról ez könnyed elegan ciát tesz hozzá az összhatáshoz, felülről pedig nyilván városképi a kilátás.
