Persze mindez az ő szonikus pályáján értelemszerűen mellékszál, annak eszszenciája továbbra is az improvizatív etnikus kamaramuzsika. Melynek legfrissebb hangzó dokumentuma a Kallai Nórával ésVáczi Dá niellel közösen felvett Senki sem ismer című CD. Miközben március 22. és április 5. között többféle felállásban, többféle koncerten játszik együtt idehaza a kiváló olasz trombitás/szárnykürtössel, David Boatóval.

Nem elírás, a srácok tényleg Szőke Szabolcs vendégszereplésével lépnek fel! – hirdették a Dürer-kertbe hívó plakátok tavaly nyáron. Szőke fiai ugyanis elementáris Akkezdet Phiairajongók, ők vetették fel neki, miért nem lép fel velük a Városliget melletti kulturális központban akkoriban futó, különböző zenészgenerációkat egymásnak eresztő sorozatban. Utánuk nézett, utánuk hallgatott, több dal (Zenebuddhizmus, Budapest) szövege kifejezetten megragadta, s amikor kiderült, hogy Závadáék is eléggé képben vannak az ő dolgaival, bólintott. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Miközben számára is kellően inspiratívan hatott, hogy a fiain keresztül újabb nemzedéket volt képes a zenéjével megérinteni.

A koncert után csőstül jöttek a visszajelzések. Számos fiatal korábban el sem bírta képzelni, hogy ezek a kurrens nagyvárosi életritmust tükröző költemények elektronikus zenei alapok nélkül, pőrén akusztikus környezetben is ennyire erősek,működőképesek maradnak. Ráadásul Szőke Szabolcsnak végig egymagában kellett megteremteni a szolidan szükséges szonikus miliőt, maximum csengőt, csörgőt és egyéb zajkeltőt adott a rapperek kezébe, hogy azokat szövegelés közben megszólaltassák. Ezt az egyszerinek gondolt együttműködést azóta újabbak követték. Olyannyira, hogy az idén hatvannégy éves gadulkaművész is ott lesz Závada Péterék kora nyári nagykoncertjén a Művészetek Palotájában.

Szőke Szabolcs szempontjából ennél azonban sokkalta fontosabb, hogy hosszú idő után újra instrumentális nagylemezt jelentetett meg. Ő, akinek pályáját az elmúlt évtizedekben annyira végigkísérték az énekesnők (Palya Bea, Tóth Evelin, Eszes Fruzsina), legyen szó Ektarról, Rubai Trióról vagy Hólyagcirkusz Társulatról. Még ha persze ezúttal sem bírta ki, hogy legalább egyetlen dalt rá ne tegyen a viola da gambás Kallai Nórával és a szaxofonos Váczi Dániellel készített lemezre, így annak egyik ékköve épp ez a Rainer Maria Rilke-vers (Végzetes órán), Eszes Fruzsina közreműködésével. A Senki sem ismer amúgy kifejezetten visszafogott hangvételű, elmélyülésre alkalmas kamarazenei album. Ahol megint a maga teljességében érvényesülhet az elmúlt harminc évben a névjegyévé váló különleges hangszer, a gadulka.

A zene tartósít, szokta mondani Szőke Szabolcs, aki az utóbbi években gyakorta megfordul Észak-Olaszországban, mindenekelőtt Velencében. Hol szólóban, hol duóban, hol valamilyen alkalmi társulattal. Egyik ilyen csavargása során ismerkedett meg David Boatóval, az egyik legjobban jegyzett olaszt trombitással, s olyannyira egymásra találtak, hogy jelenleg kisebbfajta olasz körúton vesznek részt, március 22-től pedig Magyarországon játszanak. A turné utolsó, egyben legfontosabb koncertjét április 5-én a Millenárison adják, miközben úgy hírlik, a Hunnia lemezfelvételt is készít a csapattal.