Gyümölcsöző kapcsolat
Ellenben csendéletek, kompozíciók témái a lukulluszi lakomák vagy éppen szegényes falatok, sőt a nemrég Budapesten járt képzőművész, Daniel Spoerri is fogást talált mindkét felületen. Most maga a Szépművészeti Múzeum hívogatott kulináris utazásra. Tette mindezt a csütörtöki, késő estébe nyúló Múzeum + rendezvénysorozatában – hihetetlen sikerrel.
Az, hogy a gasztronómia sokakat érdekel, eddig sem volt titok, és azt is sejtettem, hogy a hivatalos időn túli múzeumlátogatás „ez meg az”-extráival is tömegeket vonz. De ki gondolta volna, hogy csurig telik a flamand gyűjtemény egyik terme a gasztroblogger Mautner Zsófia installációval kombinált tárlatvezetésére, vagy hogy szintén hasonló okokból lehetetlenség lesz bejutni a Magyar Konyha főszerkesztőjének (Vinkó József) idegenvezetésére?
Három Zsófi is dolgozott a tizenhetedik századi antwerpeni Jan van denHecke Gyümölcsfüzér kődombormű körül című festmény alapján létrejött programon. Tettamanti, a művészettörténész, Szigeti, a stylist és Mautner, a gasztroszakértő. Utóbbi azonosította a képen található zöldségeket, gyümölcsöket és fűszereket, majd a stylist segítségével pazar kompozíciót állított össze a Lehel piacon fellelhető alapanyagokból. A kép csak ihletet adott az installációhoz, míves edényekben, tálcákon futottak a zöld indák, virítottak a citrusok, az eperszemek, kellette magát a félbeszelt füge. A terülj-terülj asztalkára illesztették a zöldségeket is – az articsókától a spárgáig, a kelkáposztától a fokhagymáig, a répától a sörretekig.
„Zöldségeket fogok beszélni” –deklarálta Mautner Zsófia, és mindezt azzal indokolta, hiába a kép gyümölcsös címe, itt bizony több a zöldség. Ráadásul a csúcsgasztronómiának is a zöldség az új favoritja, mert a kreativitást ezerszer jobban felszínre hozza, mint a hús. Alain Passard séf például 11 éve csakis a zöldségre koncentrál, még az evőeszközöket is úgy rendelte meg az éttermébe, hogy ne lehessen máshoz használni. Munkájának gyümölcséről csak annyit: egy menü nála 300 euróba kerül, és hónapos előjegyzéssel lehet bejutni hozzá. És amíg ezt mesélte Mautner Zsófi, mutatópálcát húzott ki a kompozícióból, azaz a vastagabb faágszerű fahéjtípust, a kassziát, majd rábökött a képen az articsókára, hogy elmesélje, miért kerül olyan irgalmatlanul sokba „a zöldségek homárja”. És amíg a valódi darabot pucolta, megnyugtatott mindenkit, hogy a pizzán kapható savanyított verziónak nincs túl sok köze az isteni articsókaszív valódi ízéhez. Csaló csirkeárusokat leplezett le, akik sárga kurkumával színezik „tanyasira” a csirkét, aztán meg a szerecsendiót, amely nagy dózisban kimondottan hallucinogén hatású.
A mediterrán jellegű, festett fűzérben kakukktojást is talált: a méregdrága komlóhajtást. A flamand festő hazájának ínyencségét áprilisban szüretelikma is, és ízét valahol a spárga és a karalábé között kell keresni. Amikor Mautner elmesélte, hogyan eszik lágy tojással, a szarvasgomba nevénél felhördült a tömeg: eddig sem tűnt hétköznapinak a kompozíció. Némi kompenzációként kvízt indított az installáció kínála táért – a nézők hazavihették az utolsó tonkababot és szegfűszeget is.
A gasztronómia empirikus oldala is bejutott a múzeumba, a reneszánsz csarnokokba. A legfinomabb kézműves olajokat kóstoltuk az olajdílerként emlegetett Giuseppe Scaricamazzától, majd lekvárokat, fűszereket, csokoládét, bort ízlelgettünk különböző pultoknál (éljen a bodzás almalekvár és a céklás kókuszgolyó!). Aki terápiás céllal érkezett a mú zeumba, az kézműves-foglalkozáson is részt vehetett. Hasonlót csinálhattak – kölykök nélkül – a boldog, kipirult arcú felnőttek, mint amit a gyerekek szoktak a múzeumi foglalkozáson: színeztek, festegettek most épp gasztro témájú képeket. De ami még ennél is izgalmasabb ötlet volt: az újságíró Winkler Nóra és Viczkó Bea mestercukrász (Kopenka) közös akciója, a Gyurmázd meg saját Szépműs sütidet. Cukormázas piskótakockát osztogattak alapnak, és erre került a múzeum képeiről mintázott részlet. Készültek egészen mesterien élethű munkák is. Egy kedves régi ismerőssel az egészen amatőr kategó riában indultunk, és egy másik Jan van der Hecke-festmény részletére futottunk rá, a Csendélet rákkal, gyümölcsökkel és rózsákkal címűre. Színes marcipánból önfeledten gyurmáztunk barna bútort, tálat sárga citromokkal, amelynek legnehezebb része, a hámozott, hosszasan kunkorodó héj is egészen tehetségesre sikerült.
