A honlap civilizált, sőt elegáns grafikai produkció, a komponista a decens feketét és a drappot választotta alaptónusnak; utóbbi azért is jó döntés, mert igen közel áll a magyar néplélekhez, legfőképpen a színt különös odaadással viselő AvtoVaz 2101, 2103 és 2105-ös számú gépjárműmodellek (Zsiguli) páratlan népszerűsége okán. A tipográfia is gusztusos, a szerző kibökött egy jó kis egyszerű, de kulturált betűtípust, és onnantól senkit nem engedett be a szobába, mint mások máshol, ahová hol egy puttony rózsaszín bodonival, hol egy tarisznya türkizkék charming font italiccal, hol pedig egy jutazsák neonzöld gothic 32 normallal kopogtattak be az anyagmozgatási és az ellátási osztály lelkes és segítőkész munkatársai, akik leginkább a bajban ismerszenek meg.

A címoldal felső részében minidiavatítésnek örvendhet a látogató, Lajta Béla portréja és néhány művének fotója váltogatja egymást élvezetes ritmusban, alatta a honlap létrehozóinak küldetésére derül fény: „Az építész személyes hagyatéka nagyrészt elpusztult, kisszámú terv, fotó, műtárgy vagy kézirat került csak belőle köz- vagy magángyűjteményekbe. A Lajta Béla virtuális archívum ennek a szétszóródott hagyatéknak, töredékesen fennmaradt életműnek a fellelhető tárgyait, képi és írásos dokumentumait kívánja a világháló segítségével összegyűjteni és egy jól áttekinthető, kereshető rendszerben bemutatni.” Nos, a terv sikerült.

A menüpontokat végigjárva másodjára viszonylag rövid olvasmány következik Lajta Béláról, majd különféle hírek jönnek, például egy közelmúltbeli Lajta-kiállításról, harmadjára a nagy építész életrajzával szembesülhet a néző egy elképesztően pazar dokumentumgyűjtemény révén; megismerkedhet itt az eredetileg Leitersdorfernek hívott család történetével, a mester életének eseményeire vonatkozó iratokkal, levelezésével, nyilatkozataival, fotógyűjteményével, személyes tárgyaival. Mint látszik, Lajtának egy sor olyan értékes holmija volt, amelyet vagy az Építészeti, vagy a Néprajzi, vagy a Zsidó Múzeum őriz mostanság, boldog birtokosa volt például több ragyogó hanukkagyertyatartónak, többtucatnyi XIV. és XV. századi egyiptomi és szíriai kerámiatöredéknek, valamint egy ún. Donyéléni ősszobornak, amely a Malibeli Bambarából (Bamana) való.

A site legizgalmasabb része természetesen az, amelyik az építőművész alkotásait és pályamunkáit vonultatja fel hosszú, tömött sorokban. Itt derül fény arra, hogy 1899-ben harmadik helyezést ért el azon a pályázaton, amely szerintmonumentális zsinagóga épült volna a Markó utcában, a mai Pesti Központi Kerületi Bíróság helyén, hogy 1902-ben Telcs Edével és Tóth Istvánnal együttműködve ő is tervezett egy Kossuth-mauzóleumot (II. díj), aztán ugyancsak 1902-ben, majd 1903-ban Horvay Jánossal, illetve Róna Józseffel karöltve egy Vörösmarty-emlékművet a Vörösmarty térre, amely szintén ezüstérmes lett, tekintve, hogy (mint a Vállalkozók lapjának aktuális számában olvasható volt) „Magának a szoborműnek a megoldása nincs azon a magaslaton, amelyet a környező, elvégre is mellékes részek szinte megkívánnak tőle... de értékes munka az egész”, valamint, hogy 1911–1913-ban három tervet is beadott az Astoria mellé szánt új Nemzet Színház tenderére. E pályamunkákat ugyancsak szép szavakkal méltatták, de csak a negyedik helyig jutott el velük. Amúgy a ház már a rajzon is lenyűgöző.