Nol Presszó: Megjegyzed, ha rosszat írnak rólad?

Thuróczy Szabolcs: Nem írtak olyan sok roszszat, de ha valamiben rengeteg munkám van, és csak mellékesen jegyeznek meg a kritikában, az tud fájni. Az Anyám orrában például én voltam a főszereplő, komoly szerepnek gondolom, és egy kritikusnő csak annyit jegyzett meg: „egyébként Thuróczy Szabolcs kereste a veséjét a darabban”. Átfutott rajta az alakításom. Mindig az fáj, amit igaznak érzel, de ha aztmondják azok, akiknek a véleménye fontos, hogy ez butaság, hamar kisöpröm a fejemből.

Nol Presszó: Milyen Oscar-díjakra tippeltél?

Thuróczy Szabolcs: A némafilmes tarolt. Nem láttam, de gondolom, a bátorságát, a vizualitását díjazták, a főszereplője, a francia Jean Dujardin lett a legjobb férfi színész, Meryl Streep a legjobb női a Vasladyért. Mindig azokat a szerepeket díjazzák Hollywoodban, amelyek politikailag erősen hatnak. Persze elengedhetetlen hozzá a nagy alakítás. Sajnos nem láttam sok filmet,mert rengeteget játszom színházban. Amikor összejön két-három szabad estém, akkor inkább a feleségemmel és a gyerekeimmel vagyok. Ha az ember 22 napot nincs otthon, nehezen veszi rá magát, hogy még mozizzon. A Biutifult láttam, Javier Bardemmel. Tudtam, hogy csodálatos színész. Imádom azt a csávót, meg a rendezőt, Inárritut is. Az Oscar – mondjuk – engem nem köt le.

Nol Presszó: Ha mégis Oscart kapnál, mit mondanál a díjkiosztón: „köszönöm a családomnak és a kollégáimnak”?

Thuróczy Szabolcs: Nem tudom, Szabó Istvánon kívül senki sem került a közelébe. Tetszett,mikor Fellini kapta, és látta, hogy beindult a felesége, Giulietta Masina könnycsatornája. Annyitmondott: Giulietta, don’t cry! Ne sírj! Vagy Roberto Benigni Az élet szépnél: ugrált a székek támláján,mint egy béka, aztán megcsókolta a műsorvezető lábát is. Az is egy eksztázis, az sem rossz.

Nol Presszó:

Volt olyan időszakod, mikor úgy érezted, nyomorogsz?

Thuróczy Szabolcs:Gyerekként mindent megkaptam, de sosem kényeztettek el. A sport volt a szenvedélyem, sportiskolába is jártam. Ha egy jó futballcipőt kaptam, azzal elvoltam: szétrúgtam három hónap alatt. Otthon bedobtam az iskolatáskát a sarokba, edzettem, ettem egy csokoládépudingot, lefeküdtem. Nekem ez volt a boldogság. Sosem nyomorogtam igazán. Egy évig Londonban dolgoztam segédmunkásként a kilencvenes évek végén, de azt az életet én választottam. Ott ki kellett számolni: negyven penny egy paradicsomos bab, tíz penny egy tojás. Demég azokat is úgy csináltam meg, mint egy klassz vacsorát. Megadtam a módját.

Nol Presszó: Tudsz főzni? Nem a konzerv paradicsomos bab melegítésére gondolok.

Thuróczy Szabolcs:Akkor csak erre volt pénz. Szeretek és jókat is tudok főzni a lazacos tésztától a gulyáslevesig, a pörköltektől a halig, a fasírtokig. Ha elutazunk turnéra a társulattal, előfordul, hogy én főzök 10-15 embernek. Abban azért van izgalom.

Nol Presszó: Felháborít, hogy helyeken nem lehet dohányozni?

Thuróczy Szabolcs: Mindjárt jön a kiülős időszak, nem lesz probléma októberig. Törzshelyemen a Batthyány térnél egyébként sem lehetett dohányozni bent, de márciustól kipakolják az asztalokat. Egy kis faluban viszont felfoghatatlan lehet, hogy ötven éve jár a bácsi a kocsmába, van asztala, lerakják elé a kevertet, a sört, és nem gyújthat rá a Szofira. Mondják neki: Laci bácsi, menjen ki a kocsma elé, ott szívja el. És akkor néz értetlenül: „Miért, megharagudtál rám?” „Dehogy, ez a törvény.”

A NOL PRESSZÓ A NOL TV ÁLLANDÓ ROVATA . Thuróczy Szabolcs videó ját itt lehet megnézni: www.noltv.hu/video