Az írónő inkább a Katalin utcát szerette volna viszontlátni a vásznon, de rendezői szempontból ez tűnt nagyobb kihívásnak. Szabó Magda ugyanis olyan dolgokat ír le Az ajtóban, amelyek nem igazán láthatóak. Arcok egymáshoz való finom viszonya, egy-egy tekintet, rezdülés, mely gesztusok megjelenítése fantasztikus lehetőségeket tartogat egy-egy jó színésznek. Ezért is dőlt el „szinte minden” a szereplőválogatásnál, hiszen ez olyan, mint amikor egy festő színeket, egy író szavakat keres a készülő műhöz. Az ajtónál pedig ez fokozottan érvényes, hiszen egy jobbára két szereplőre épülő kamaradarab.

Emerenc egy királynő – a karakter legfontosabb útmutatóját az írónő adja, ám kellett ehhez Stephen Frears filmje is (A királynő), hogy a rendezőt végképp meggyőzze: valóban az Oscar-díjas Helen Mirren az ideális választás a nem mindennapi emberi kisugárzással, belső tartással, sajátos világgal rendelkező bejárónőre. És még valami: különleges ábrázoló erő, hiszen egy ilyen híres regény esetében a főszereplő már eleve „él” az olvasók képzeletében. Ezer és ezer alakban rajzolják lemagukban olvasás közben, és a színésznőnek ezt a készen kapott ellenállást kell legyőznie.

Amagyar nézők számára leginkább A mások életéből ismert Martina Gedecket ugyanakkor a koprodukció logikája hozta magával. Mivel a német fél hetven százalékban finanszírozta az alkotást, így érthető volt, hogy ők is ragaszkodnak egy „ismerős archoz”, és innen már egyenes út vezetett a nagy műveltségű, filozófia szakot végzett Gedeckhez, aki végül az írónő karakterét alakította. Ami azért is különösen fontos volt, mert Szabó Magda szinte minden mondatában képes volt megidézni azt az európai műveltséget, amelyet a rendező generációja már csak a főbb szavakban ismer, az utána jövő pedig egyáltalán nem. Hála a magyar oktatásnak, tette hozzá Szabó István.

De a viszony messze nem egyoldalú. Nem csak Európát ismerte az írónő, úgy tűnik, Európa is ismeri őt. Az ajtó ugyanis a leginkább fordított Szabó-könyvek közé tartozik, 36 nyelvre ültették át (a kiváló angol és német fordítás győzte meg egyébként a kiválasztott színésznőket is).

– Minden író esetében elérkezik az a pillanat, amikor már vagy még nem tudni, hogy is állunk vele – mondja Barna Imre, az Európa Könyvkiadó igazgatója, aki Az ajtó legújabb megjelenése kapcsán vett részt a beszélgetésben. SzabóMagda népszerűsége jelenleg töretlen, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy csak az Európánál megjelent mintegy 35 cím hetvennél is több kiadása félmillió példányban fogyott el. Az életmű hiánytalan, s már a hagyaték sem tartogat nagy meglepetéseket (ebből utoljára a naplóját, a Liber Mortist jelentették meg), így a kiadónak nincs is egyéb dolga, mint a „piacon tartani” az írónő legfontosabb regényeit. Az ajtóval elindított, új köntösben megjelenő sorozatnak épp ez a célja. További jó hír, hogy a Suhrkamp a magyarországi bemutatót két nappal követő német premierhez időzítette Az ajtó új kiadását. Hiszen, ahogy Barna Imre fogalmazott, a film a nagyvilágnak szól, az új kiadások pedig azt bizonyítják, hogy SzabóMagda szerencsére nem csak a miénk.

Persze az írónő rajongóinak egykét csalódást is tartogathat a megfilmesítés. Az egyik, hogy nem a Júlia utcában, vagyis nem az írónő közvetlen környezetében vették fel a filmet, hanem négy utcával arrébb (az új könyv borítóján viszont az a ház és az az ajtó szerepel). Az ok egyszerű: a kiválasztott helyszínen szebbek voltak a fák, katedrálisszerűen hajoltak össze, az utca nem volt olyan széles, és szebb volt a két ház viszonya is.

– Kerestem valamit, ami jobban kifejezi az igazságot,mint a valóság – indokolta a választást a rendező. A másik változtatás: a film végkifejlete. A regényben feltárul Emerenc féltve őrzött szobája, ám az ott lévő kincsek, a gyönyörű bútorok egyszerűen összeomlanak az érintésre. A hosszú évek alattmegrágta őket a szú. Olvasás közben úgy tűnt, ez lesz a film csúcspontja, magyarázta a rendező. A jelenetet le is forgatták, a német cég két hónapot dolgozott a számítógépes trükkön, hiszen másként nem volt megoldható. Ám vágás után, a nagy vásznon nézve kitűnt: az arcokon megjelenő valódi érzelmekhez nem passzol a komputertechnika. Akkor vált világossá, hogy csak úgy maradhatnak hűségesek a regényhez, ha nem engedik be a hideg, sci-fit idéző, másfajta filmet. Így a mű alternatív befejezést kapott. Egy másik ajtót, egy másik világra.