Távozniuk azért kell, mert a Puskin mozi melletti, Kossuth Lajos utcai egykori üzlethelyiségben, ahol eddig voltak, nem tudják tovább fizetni az egyébként nem olyan magas bérleti díjat és az annál tetemesebb gázszámlát. A szövetség pedig szintén gondban van a rezsi, a működési költségek előteremtésével. Ennek oka mind a két civil szervezetnél többek közt az, hogy megszűntek korábbi támogatásaik. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal például 2010-ig évi 2 millió forinttal támogatta a műemlékvédelem civil hátterét jelentő, nagy múltú országos szervezetet, mely tagja az Europa Nostrának, s így nemzetközi szinten is népszerűsítheti a magyarországi épített örökség értékeit. A fővárosi költségvetésből pedig ennek több mint háromszorosát kapta korábban a budapesti szervezet a működési költségekre és a „projektek” megvalósítására. Például szoborrestaurálásra, emléktábla-állításra, kiállítások, kisebb konferenciák, környezetvédelmi akciók szervezésére, szakmai vagy kerületi, városrészi összetartozás szerint összeállt csoportok működésének megsegítésére, kiadványok, könyvek publikálására. Most, a tömegközlekedés működtetésének megoldásaira koncentráló fővárosi költségvetésből ez a tétel teljesen elmaradt. Az egyéb, működésre elnyerhető támogatások is csökkentek, vagy nehezebben elérhetőkké váltak. – Összehúzódva és összefogva talán könnyebb lesz megoldani az anyagi gondokat, átvészelni a nehezebb éveket – mondta lapunknak Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke.

De nemcsak anyagiakat veszített a mozgalom, hanem az utóbbi időben a mozgástere is beszűkült. Például azzal, hogy 2010-ben megszűnt a Ráday Mihály által vezetett értékvédő tévéműsor, az Unokáink sem fogják látni, amely a városvédő, faluszépítő eszme szócsöve volt. Nélküle nehéz eljuttatni az általuk képviselt értékszemléletet a nagyközönséghez, ráirányítani a figyelmet újabb és újabb értékek pusztulására, s mozgósítani azok megvédésére. A műsor és a mozgalom mindig is összetartozott, Ráday mindig tudott meríteni a szervezet tagsága által felszínre juttatott ügyekből, problémákból, a széles nyilvánosság elé tudta vinni azokat, s hatni tudott megoldásuk érdekében. A műsor a sikeres „akciók”, az eredmények s a mozgalomhoz csatlakozó fiatalok tevékenységének bemutatásával is tudott segíteni.

Ma már nincs ez a közszolgálati műsor, hiába gyűjtöttek érte tizenhétezer aláírást a megszűnte után. Lehetne persze helyette az internetet használni, és valamennyire persze használják is, ott vannak a neten, ott vannak a Facebookon, de nem úgy, mint a mostani fiatalok és szervezeteik. Nehézkesen tudnának megszervezni például egy flash mobot: a városvédők tagsága nagy százalékban még a nyolcvanas években volt ifjú és tetterős. Más formáit használták még a médiának, de másképp viszonyultak a „társadalmi munkához” is. Kötetekre való anyagot gyűjtöttek össze például házról házra járva a budapesti utcákat. Szép is lenne, ha mindaz, amit leírtak, képben és írásban megörökítettek, ma digitalizálva lenne, így könnyen hozzá lehetne férni. Ehhez persze sok munka kellene, meg pénz is. Igaz, még az MTV honlapján – cím és téma szerint is rákereshetően – sincs fenn Ráday városvédő műsora 31 évének anyaga.

Költöznek tehát a budapesti városvédők, az egyik legrégibb civil mozgalom kissé kijjebb szorul a Belvárosból, kisebb helyre húzza össze magát. A mozgalom vezetői úgy látják: jó lenne, ha lennének fiatalok, akik „lájkolnák” a harmincévi munkát, akik olvasnák az eddigi székhelyen, a Kossuth Lajos utcában most olcsón megvásárolható könyveiket –aztán pedig részt vennének a további munkában.