Kellemetlen ajándékok
A pénzből juthat a tájházi hálózatnak is. Minden garas jól jön. Az idén kerek évfordulót ünneplő, tízéves Magyarországi Tájházak Szövetségének ügyvezető elnöke emlékeztetett: a korábbi évek pályázati kereteiből csak részben jutott a tájházak karbantartására, helyreállítására. Ehhez képest kellemes meglepetés, hogy még ilyen kondíciók között is számos népi építészeti emléket sikerült megújítani az országban (pl. abasári Kapásház, balassagyarmati Palóc Ház). A működtetést szolgáló pénzekre azonban egyáltalán nem lehetett pályázni, s e téren 2012-ben sem várható az állam szerepvállalása – bár Hegedűsné Majnár Márta szerint nem is a működtetéshez lenne szükség az úgynevezett gondoskodó államra, meg győződése ugyanis, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy egy település, egy közösség a magáénak érzi a tájházát, gondoskodni is képes a fenntartásáról.
A kérdés tehát az, hogy mennyire érzi magáénak. Évtizedekkel ezelőtt a közösségeken kívül született döntések eredményeként választották ki, hogy melyik megyében, mely településen hoznak létre tájházat – ebből adódóan többnyire hiányzott a helyi motiváltság, elkötelezettség. E kiválasztott házakat a megyei múzeumi szervezetek működtették, később azonban a legtöbbjüket visszakapták a helyi önkormányzatok, amelyek – tisztelet a kivételnek – nem látják az ebből fakadó lehetőségeket, ezzel szemben teherként, nyűgként élik meg a feladatot. A helyhatóságok legtöbbje nehezen szán akár néhány tízezer forintot is a tájházára, hiszen megszokta, hogy más gondozza helyette.
Nincsenek könnyű helyzetben a magántulajdonban lévő épületek fenntartói sem (pl. Jósvafőn és Mezőcsáton), akik többnyire jóval anyagi lehetőségeiken felül vállalták, hogy megőrzik építészeti és tárgyi örökségüket. Pedig jellemző, hogy ők a leghátrányosabb helyzetű térségek reprezentánsai, ott próbálnak meg helytállni, ahol sem az önkormányzatok, sem a civil szerveződések nem képesek efféle küldetés betöltésére, tehát különös megbecsülést érdemelne az értékmentő tevékenységük.
A helyzet ott a legjobb, ahol a falvak nem „ajándékba” kapták a tájházat, hanem maguk hozták létre, ahogy a többi között Dunaszentbenedeken, Szentlászlón, Oszkón (Hegypásztor pincék) tették. Nemcsak gondoskodnak a fenntartásról, hanem életük részévé teszik, szervesen kapcsolják hétköznapjaikhoz, ünnepeikhez. Az összkép tehát meglehetősen kusza. Az ügyvezető szerint a megoldást az jelentené, ha létrehoznának egy központi keretet, amelyből szakemberek döntése alapján évről évre garantálni lehetne a legszükségesebb állagmegóvási munkák elvégzését.
Ma a csaknem 360 tájház őrzi a hon muzeális gyűjteményeinek egyharmadát. Ehhez képest az épületek egyharmada a legalapvetőbb látogatói elvárásoknak sem felel meg, egy részükben még vécé sincs, egy másik harmaduk közepesre minősíthető, és csupán a harmadik harmaduk az, amely, mondjuk úgy, minden igényt kielégít. Hegedűsné Majnár Márta szerint a minimális szolgáltatásokat nélkülöző tájházak esetében nem csak a pénz hiányzik, legalább ennyire az eltökéltség is. Persze vannak jó példák, szép számmal, évek óta halódó tájházakba költözik újból élet – az ügyvezető elnök erre Fertőszéplakot és Decset hozta példaként.
Új kiállítások
Az elmúlt évek hazai pályázati lehetőségeinek köszönhetően tájházak tucatjainak újult meg az állandó kiállítása, készült új ismertetője vagy honlapja, miközben a szövetség jelentős lépéseket tett a műtárgyállomány nagy részének digitális feldolgozására is. Míg korábban nem volt példa hasonló vállalkozásra, 2010–2011-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tizenegy tájházban nyílt időszaki kiállítás, amely a paraszti polgárosodás helyi szinten megőrzött sajátosságait mutatta be a tájházakban, az ugyanebben a témában készült vándorkiállítást pedig csaknem 30 ezer ember látta – összegezte a tájházszövetség elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, Bereczki Ibolya.
Az év tájházai
A tájházszövetségnél 2003 óta lehet pályázni a megtisztelő Az év tájháza címre, ezt azóta hét alkalommal tették meg az érintettek. Elsőként a fertőhomoki objektum vitte el a pálmát, 2005-ben a bátai, 2006-ban az ócsai, 2007-ben a kiskőrösi szlovák, 2009-ben a dunaharaszti német nemetiségi tájház, 2010-ben Csökmő nyert, tavaly Balatonkenese.
