Úgy állítani emléket, hogy ne emlékeztessen, ez nem olyan könnyű feladat. Általában nem is nagyon sikerül. Vigh Tamás szobrászművész ezt a „nem emlékművet” valahogy úgy képzelte, hogy az Országházból kijönne a Kossuth térre minden reggel két ember, mindennap rakna egy tüzet, és késő éjszakáig táplálná, élesztené a lángot. Az emlékezők pedig körülállhatnák.

Nagy rusztikus kő

Sugár János szobrász, performer Vigh Tamás elgondolása nyomán a Kiscelli Múzeum templomterében kívánta megvalósítani a forradalom élő tűzemlékművét, mégpedig úgy, hogy a kiállítótérben a tüzet önkéntesek táplálták volna a kiállítás teljes ideje alatt, s ennek megszervezése, megvalósítása hozzátartozott volna az alkotáshoz. A tűzrendészet azonban valahogy nem érezte át ennek az üzenetét, s közbeszólt. A templomtérben nem lehetett lángot gyújtani. Így hát Sugár (föl nem adva a tervezett Tűz a múzeumban kiállításcímet) visszatért az eredeti, „angyali” elképzeléshez, a rusztikus kőhöz. Ebben is benne lehet a tűz. Elvégre a forradalmi nép olyan, mint egy tüzes meteor. Ez a durva kő a forradalom kihűlt meteorja.

Ez a kő, „a csőcselék emlékműve” látható tehát a Kiscelliben. Persze a cím áthallásos. Nem véletlenül írták a 2006-os tüntetők is sárga láthatósági mellényükre vicces, ironikus gesztussal: Csőcselék. Ez ugyanazt jelenti nálunk forradalminak szánt helyzetekben, mint amit a tömeg ’56-ban a Szabad Nép betűiből írt a Blaha Lujza téri sajtóház homlokzatára: A NÉP.

Tehát ott látható ez a 3,5 méter magas kő most a Kiscelliben, a Blaha légi felvételére állítva. Igazából persze nem is kő, csak filmgyári díszlet.

Mert valójában makett. Nem a templomtérbe volna szánva, hanem az említett térre, pontosan arra a helyre, ahol a felkelt sokaság a ledöntött Sztálin-szobor fejét hagyta, a Rákóczi és a Körút kereszteződésének közepére. Hogy egy kicsit kényelmetlen legyen, hogy egy kicsit mindig észre kelljen venni.

A kezdeményezés azonban egyelőre csak a művészi fantázia szabad ötlete, nem indult be a felállítás engedélyeztetése. Ennyiben is „nem emlékmű”. Csak gondolati monument. Viszont érdekes a filozófiája. Ezt a hatalmas követ nem bírná el az aluljáró födéme, ezért közvetlen alá, az aluljáróba egy kőoszlopot gondolt Sugár János. Itt lehetne például fennakadás nélkül koszorúzni, és ez lenne az emlékmű mindennapos megközelítési lehetősége is.

Sugár Jánost 2008-ban egy másik akciója miatt beperelte a VAM Design tulajdonosa, mert a művész egy sablonnal azt a szöveget fújta a kiállítóhely falára: Wash your dirty money with my art. Jogerős bírósági ítélet egyelőre nem született (első fokon felfüggesztett börtönt kapott). Az az 1,4 millió forint, amelyet a sértett követel, soknak tűnik: a kárt ugyanis néhány ezer forint költséggel el lehetett tüntetni. A szöveg viszont azóta elhíresült: a budapesti Ludwig Múzeum ezt nyomtatta éves belépőjegyére, és egy prágai, valamint egy stuttgarti múzeum is kért belőle példányt.