Fény a 'végzet szülöttében'
Kepes György neve sokak számára ma is ismeretlenül hangzik, annak ellenére, hogy a huszadik század vizuális kultúrájának egyik meghatározó alakjáról van szó. A húszas években a Képzőművészeti Főiskola festő szakos hallgatója volt, később a Progresszív Fiatalok csoportjában töltött be fontos szerepet, dolgozott Moholy-Nagy Lászlóval, Keresztury Dezsővel pedig együtt írta a Rózsa Sándor című film forgatókönyvét. Több szállal kötődik Heves megyéhez, hisz itt, Selypen született, hagyatékát pedig sok évvel ezelőtt Egernek ajándékozta. A város jó ideig nem tudott mit kezdeni ezzel az örökséggel: méltóképp bemutatni nem volt módja, ám visszautasítani sem akarta. Így felemás megoldás született: a tárlatot a Vitkovits-házba vitték, amely egyrészt adottságai miatt nem volt alkalmas egy ilyen típusú kiállítás megrendezésére, másrészt kívül esik az úgynevezett „egri kulturális centrumból”, így sem a helybéliek, sem a turisták nem látogatták megfelelő létszámban.
Mostantól azonban új időszámítás kezdődik, s immár méltó körülmények között mutatják be egy olyan nemzetközi hírű művész munkásságát, akinek kísérletező egyénisége kíváncsian fordult a tudományos-technikai vívmányok, fizikai, kémiai, biológiai felfedezések, összefüggések, fénykísérletek, lézer, hologram, számítógép felé, miközben új művészeti ágakat, műfajokat és technikákat is létrehozott.
A kívül patinás külsejű, modern belsővel kialakított új kiállítótér az egri belváros egyik meghatározó épülete, kőkeretes ablakaival, faragott épületdíszeivel, cserépfedésű tetejével, s homlokzatán a „FATI PARTUS” (A Végzet szülötte) felirattal, amely egy hajdani tűzvész nyomán újjászületett ház sorsára utal. Ez a felirat egyelőre nem olvasható az új homlokzaton, a kivitelezők azonban azt ígérik, hamarosan felfestik a latin kifejezést, hisz az szintén a házhoz tartozik. Az egri önkormányzat külső résztvevőt vont be az épület hasznosításába: pályázatot írtak ki, s tizenöt évre a miskolci székhelyű Alapítvány a Komplex Kultúra Kutatásáért elnevezésű szervezet nyerte el a működtetés, s egyben az épület felújításának és üzemeltetésének terhét is.
A város tulajdonában lévő Kepes-anyag bemutatásán túl olyan kortárs művészeti kiállítóközpontot is létrehoztak, amely időszaki kiállításoknak, nemzetközi képzőművészeti kurzusoknak, kortárs művészeti találkozóknak is helyet ad. A műemlék épület modern művészeti múzeum és galéria is egyben. Az impozáns belső udvar látványos megoldásokkal „kinyílt”, a belső tereket leszűkítő helyiségeket kibontották, így pompás távlatok nyíltak nagyobb lélegzetvételű, monumentálisabb munkák bemutatására. Az átrium felett két, acélszerkezetű üveghíd vezet át, ami egyfajta lebegésérzést nyújt az áthaladóknak.
A Kepes Intézetként is jegyzett egri létesítmény – amelyet félmilliárd forintból, jórészt uniós támogatással varázsoltak újjá – az alapítók szándéka szerint a látogatók lehető legszélesebb rétegét tudja majd megszólítani. Alapvető szándékuk – hangzott el az épület ünnepélyes megnyitóján –, hogy a hagyatékra építve egyfajta kollektív szellemi műhelyt alakítsanak ki, amely az új vizuális művészeti ágak jelentősebb hazai és nemzetközi kép viselőivel is megismerteti a közönséget. A Kepes Intézet márciusban az állandó gyűjtemény és két időszaki kiállítás megnyitásával indult. Utóbbiak egyike az Egy százalék rendetlenség címet viselő Vera Molnar-kiállítás: a Franciaországban élő alkotó több évtizede kutatja és alkalmazza művészetében a komputerek grafikai tulajdonságait, s így alkotta meg nagyszabású életművét. Bő ötven évvel ezelőtt, 1959-ben, amikor „digitális korról” még aligha beszélhettünk, már saját, „algoritmikus módszert alkalmazott” munkáiban. A másik időszaki tárlat a Másodfokú egyenletek/Quadratic Equations címet viseli: a közel ötven hazai és külföldi alkotót felvonultató, impozáns válogatás fontos jellemzője a természettudományos hozzáállás, s az, hogy a művek készítői a modern technológiákat olykor meghökkentő módon alkalmazzák a képzőművészetben.
Az állandó gyűjteményben, amely Kepes György munkásságát mutatja be, egyfajta, nem szigorú értelemben vett időrendi fonal mentén jut el egyik helyszínről a másikba a látogató. Az akadémikus festészet alapjait Csók István tanítványaként elsajátító, de előbb Kassák Lajos Munka-körén keresztül, majd Berlinben Moholy-Nagy László munkatársaként már az 1930-as évek elején avantgárd művésszé váló Kepes György legkorábbi korszakát konstruktivista szemléletű rajzok, extrém nézőpontokra szerkesztett, fény-árnyék hatásokban gazdag fotográfiák képviselik. Rövid londoni időszakát az egykor a Simpson divatüzlet számára készített dizájntervei villantják fel, míg amerikai éveit elsősorban azok a kamera nélküli fotográfiák, azaz fotogramok képviselik, amelyek alapján mindmáig az USA egyik legjelentősebb absztrakt fényképészeként jegyzik Kepest. De láthatók itt üvegablaktervei, fényinstallációk rajzai, modelljei, valamint korabeli újságok, borítótervek s a művész kiterjedt levelezésének érdekesebb részletei. A kiállításon négy legközelebbi tanítványa – Michio Ihara, Friedrich St. Florian, Alejandro Sina és Antoni Muntadas – is lerója tiszteletét egykori mestere előtt.
