Felhasználói szempontból ugyanis nem az a legfontosabb tényező, hogy most már mások üzemeltetik az egyébként Akváriumra átkeresztelt klubot, s hogy ezek a mások miféle hátszéllel érkeztek az Erzsébet térre. Ez engem a legkevésbé sem érdekel, amikor koncertre megyek, pláne, ha nem hétköznapi penzummelóról van szó, hanem. Az Alchemist és Oh No alkotta Gangrene duó budapesti koncertje pedig egyértelműen a hanem kategóriába tartozik. Ilyenkor nem fontos más, csak hogy a klub maga milyen.

A klub maga egyelőre rossz.

Pedig jó jel például, hogy végre nem hátul van a ruhatár, és nem is ad hoc jellegű, hanem egészen ruhatárkinézetű, a korábbi benti pult helyén működik, csak sajnos nehézkesen; sokat kell várni, miegyéb. Jogos kérdésnek tűnik: mit kezdtek volna telt ház esetén? Telt ház persze nem volt, hétfő este ahhoz még a világ egyik leghíresebb (és ami fontosabb: legjobb) producere-DJ-je és az ugyancsak a bolygó legjobb rapperei-beatmakerei közé sorolt művész koncertje sem elég Budapesten.

A méltán népszerű és sok helyet bejárt hétfői vándorsorozat, a Monday Session, illetve annak házigazdái, Fantom AZ és mr. Masters hozták el Budapestre Alchemistet és Oh Nót, amiért alapvetően nem győzök elég hálás lenni. Az annak idején a Pálya nevű műintézményből induló, azóta egyebek mellett a Toldiban, a Tűzraktérben, az Ankerben, a Bem moziban, a Mostban, a West Balkánban és a Mika Tivadar Mulatóban is megfordult Monday Session hétről hétre hatásosan cáfolja a sztereotípiát, miszerint a hétfő egy minimum unalmas, de inkább rettenetes nap volna, amely teljesen alkalmatlan – mindenre. A város egyik legnépszerűbb bulisorozata lett az MS-ből, amelynek változó méretű színpadán finom magyar és külföldi, olykor tengerentúli underground előadók és DJ-k adják meg a fülnek meg a szívnek, ami kell. Tömegvonzó hatását tekintve talán a most hétfői volt a legnagyobb vállalkozásuk: tulajdonképpen alig van olyan mértékadó amerikai rapsztár, akinek Alchemist ne készített volna legalább egy zenei alapot, s Oh Nót sem csak a testvérbáty, Madlib miatt illik ismerni minden hiphopkedvelőnek, hanem mert saját jogon is súlyos dolgokat tett le az asztalra. Duójuk, a Gangrene pedig minden túlzás nélkül az egyik legkellemesebb dolog, ami a rappel mostanában történt, aki nem hiszi, hallgassa meg tavalyelőtt megjelent Gutter Water vagy januárban kijött Vodka & Ayahuasca című nagylemezüket, és megérti, miről beszélek. A várakozások tehát minimum nagyok voltak hétfő este, az Akvárium felé menet.

A ruhatárparán az ember könnyen túlteszi magát, várakozás közben legalább van némi idő szemrevételezni, a klub átalakítása során hogyan tüntették el a Gödör kávézójának régi hangulatát, és hogyan nem tettek a helyére semmi újat. Olyan se nem procc, se nem laza. Olyan semmilyen. A pult árai tulajdonképpen inkább alacsonyabbak lettek, ha jól észlelem, ami üdvözlendő, a dizájn viszont itt sem több, mint kvázikorrekt.

A hangzásról ez sajnos nem mondható el. Az ugyanis egyszerűen katasztrófa. Pedig látszólag csak annyi történt a kisebbik koncerthelyiséggel, hogy a színpad a pszeudóbejárat elől nagyjából középre helyeződött és kilencvenfokos fordulatot vett, talán ez vágta haza az akusztikát. Kezdetben azt gondoltam, a magyar előzenekarok (Norba és a Killakikitt) követik el a tipikus MC-hibát: majd bekapják a mikrofont, hogy még csak véletlenül se értsem, miről van szó; de nem. Mint hal a parton, kicsit úgy érzem magam az Akváriumban. A rajongó persze akkor is odalenne a koncertért, ha egy ötforintos teszkómikrofon torzítaná a világba a nem kicsit explicit szövegeket, de hát mégsem a Nyugati aluljáróban hallgatjuk az ázsiai hittérítők szent énekeit, hanem Budapest egyik (elvileg) legjobb klubjában, és elég sokan fizették be az amúgy nem túl magas, 1500 forintos belépőt, amiért cserébe jogosan várták, hogy rendben lesz a hang. Előadói oldalról persze rendben, noha kissé hakniszerűen ment le a kicsivel több mint egyórás műsor, nem volt a színpadon tengéslengés, volt viszont akció és energia, és hálás közönség, amelynek kétharmada a hiányosságok ellenére is biztosan elégedetten térhetett haza – válaszolom végül a telefonos kérdésre.

Előadói oldalról rendben volt az este, de a hangzás katasztrofálisra sikerült