Egy pohár teát?

A legenda szerint ötezer évvel ezelőtt egy kínai császár épp forró vízzel teli csészéjével üldögélt egy teacserje alatt, amikor a bokorról egy levélke belepottyant a bögréjébe. A bölcs uralkodó nem pöckölte ki azonnal a „levélszemetet”, néhány perc múlva belekortyolt az italba, s megállapította, hogy az sokkal finomabb, mint előtte volt.

Így keletkezett a zöld tea.

Azon most ne töprengjünk, mi végre volt a császár kezében a forró vízzel teli bögre (reméljük, nem ürgét akart önteni), a lényeg, hogy pár ezer évvel később Európába is eljutott a finom fű, amely serkenti az immunrendszert, fiatalítja a bőrt és ráadásul finom.

Nem tudni, hogy az MTV-n kinek mijébe pottyant bele valami, s isteni gondviselés, véletlen vagy nagyon is tudatos átgondoltság következménye-e ökomagazinjuk, a Zöld Tea, mindenesetre üdítő színfoltja a hazai mozgóképes közszolgálati palettának.

Szembetűnő például, hogy itt gondolkodnak, mielőtt összekalapálnak egy alig félórás magazint, s nem kenik le a témákat kis színes anyagokkal felturbózott unalmas stúdióbeszélgetésekkel. Magam is meglepődtem, hogy valójában csak huszonöt perces a műsor: pergő, dinamikus riportjai, informatív összeállításai miatt ennél jóval hosszabbnak tűnt. A legutóbbi adást a csomagolás témakörére fűzték, s lám, mennyi minden eszükbe jutott róla.

A műsorvezető előbb kartondoboznak öltözve próbálta meg rábeszélni a járókelőket, hogy ne kérjenek nejlonszatyrot a boltban, vigyenek inkább otthonról magukkal. S ha már ezt így „kiszólta”, mindjárt be is kopogott egy kicsike varrodába, ahol erős szövésű műanyag rizses zacskóból gyorsan rittyentettek neki egy helyre kis bevásárlótáskát. Innen bababoltba ment, ahol nem egyszer használatos, eldobható dizájnpelenkákat, hanem kimosható és újrahasznosítható, sőt újabb jövevény esetén örökölhető textileket árulnak: beszélgetés közben az egyik anyuka gyorsan tisztába is tett egy csecsemőt. „Úgy látom, ez a popsi elég tiszta” – kommentált a műsorvezető, Nagy András, akiről külön is szót kell ejteni. Ritka manapság, hogy egy szerkesztő-riporter nem elvesz, hanem hozzáad. Nem celebkedik, nem nyafog, nem vigyorog és nem jópofizik a nézőkkel, hanem teszi a dolgát: kérdez, reagál, arra kíváncsi, amire mi ott, a fotelban, karosszékben, hokedlin, teával a kezünkben vagy anélkül. Miközben könnyed stílusban beszélget, informál is: megtudjuk, hogy a boltokban újrahasznosítottnak mondott műanyag szatyor valójában nem az, mert UV-fényre szétmállik ugyan, de ebben az amorf állapotában még ugyanolyan káros, s azt is, hogy Európában évente hatszázezer fát kell kivágni, hogy a kontinens éves papírmennyiségét fedezni tudják. S persze örülünk, amiért a magyarok egy esztendőben fejenként csak 92-95 kiló papírt használnak el, szemben az osztrákok vagy az angolok kétszázötven kilójával. S hálásak vagyunk Zoób Kati divattervezőnek is, amiért pompás ruhakölteményei között sétálva elárulja: a családjuk tíz éve ugyanazokba a csomagolópapírokba teszi a karácsonyi ajándékot, s ő évről évre szebb gyűrődéseket fedez fel a régi papíron.

A műsor után az jutott eszembe: végiglátogathatná valaki a királyi tévé más alkotóműhelyeit, kezében egy pohár forró vízzel.

Hátha beleesne itt-ott egy felfrissítő zöldtea-levél.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.