Két pár bakancs életre kel
Mostani vizsgaelőadása, a Futótűz, élőszínház – tárgyanimációval. A szereplők közül az egyetlen „bennfentes” a táncos Gergye Krisztián, aki előadásaiban szívesen használja a bábot. A többieknek, Udvaros Dorottyának, Szalontay Tündének, Terhes Sándornak, valamint a színművészetis Kerkay Ritának és Rada Bálintnak tulajdonképpen semmi köze ehhez a műfajhoz, mégis vállalták az izgalmat, hogy kipróbáljanak valami újat.
Ha a huszonöt éves Erdeős Anna jövőre befejezi a szakot, két diplomája lesz. Az elsőt a Kaposvári Egyetem színész szakán kapta. Már ott azt mondták a tanárok az osztálytársainak, ha külső szem kell, kérjék meg őt, hogy nézze meg a jelenetet. Ez akkor meglepte, hiszen ő volt a „furcsa lány” az osztályból. Mindenben más volt, mint a társai, nemcsak személyisége lógott ki a sorból, hanem többek között az is, hogy rögtön érettségi után került oda. Végzett színészként visszajött Budapestre, és egy évig kereste a helyét. Nem lehetett könnyű, hiszen már a válság elején rengeteg művész volt állás nélkül.
A Spinoza Házban készített aztán önálló estet Etűdök a NŐről címmel. Azon kapta magát, hogy sokkal jobban élvezi az előadások külső megközelítését a jelmezkészítéstől a dramaturgiáig, mint a belsőt. Ez összhangban volt azzal, hogy már az egyetemen nem színész fejjel olvasta a színdarabokat: nem arról ábrándozott, milyen jó lenne játszani bennük, hanem hogy miként lehetne őket megvalósítani.
Rendezni akart, és mivel akkor épp a bábrendezői szak indult, oda felvételizett. Öttagú osztályukból szerinte jó, ha ketten foglalkoznak majd kizárólag bábbal, ő nincs köztük. De hogy tervei vannak, és formabontó lehetőségeket lát a műfajban, nem titkolja. A varázslat a felnőtteket is megérinti, de nyilván nem úgy, mint korábban. Tudják, hogy ha elmetszik a báb nyakát, nem hal meg senki – meglehet, ma már a Cápa-film vetítéséről sem rohannának ki sikítva a nézők. A hatásra, az effektekre azonban érzékenyek ma is. Például a fekete színházban, ha jól van világítva, mágiának tűnik minden mozdulat. Nem kizárt, hogy a bábhorror szintén sikeres műfaj lenne.
A Futótűz című Wajdi Mouawaddarab, Erdeős Anna vizsgaelőadása, magyarországi ősbemutató lesz ma, csütörtökön. Tanárának, Upor Lászlónak köszöni. Kérte ugyanis a dramaturgot, az Európa Könyvkiadó kortárs drámaköteteinek szerkesztőjét, segítsen neki darabot találni. Amikor részletezte, milyet keres, Upor jó néhány kötetet ajánlott neki. A kanadaiban rögtön a Futótűz volt az első: ez azonnal elkapta a rendezőt.
Anna úgy titkolja a darabot, mint egy krimit. Az ajánlókban sem enged közzétenni annál többet, mint hogy a motívumai a görög tragédiákra emlékeztetnek. Az utolsó öt évére némaságba burkolózó anya végakaratát teljesítve egy ikerpár nyomozni kezd halottnak hitt apja és bátyja után. Ennyi – és a cselekményről most sem mond továbbit.
A darab fellelésén kívül legalább akkora kihívást jelentett kitalálni: mit használjanak bábnak és mire. A Futótűzben két pár bakancs is életre kel, amellyel újraélheti két nő – az anya és társnője – azt a helyzetet, amikor két katona majdnem megölte őket, önvédelemből mégis ők gyilkoltak. A döbbenetet fokozza, hogy a katonák lábáról lehúzott bakancsot a nők kezdik el hordani. A háborúban felesleges azon lelkizni, honnan van a lábbeli.
Erdeős Anna egyik jövő évi terve egy egyetemi órájukhoz kapcsolódik: akkor Don Juan-interpretációkat elemeztek, és feladatnak azt kapták, keressenek újabbat. Anna megtalálta azt, amelyet szívesen megrendezne, Ödön von Horváth verzióját, a Don Juan megjön a háborúból címűt. Saját lelkesedése azért lepte meg, mert úgy érezte, ennek semmi köze Moliere Don Juanjához. Egy bábszínésznővel egy Kaukázusi krétakör-előadáson gondolkodnak, és jöhet majd egy könnyedebb darab is, már igazán nem bánná. Három előadást szeretne rendezni minden évben, mint mondja, ez két gyerek mellett is vállalható.
