Ludwig Wittgenstein művéből, a Logikai-filozófiai értekezésből egyszerűbb egy darabot eladni, mint kétezret. Ezt fájdalmasan könnyű belátni, mint ahogy (talán) azt is, hogy egy darabot – vagy akár kettőt – egyelőre biztosan el lehet adni belőle. Az antikváriumtulajdonos tehát ha kínálatát okosan állítja össze, egészen sokáig húzhatja, akár az olvasási hajlandóság radikális csökkenése mellett is. Ezzel szemben egy manapság működő könyvkiadó, hacsak nem kívánja figyelmét a legújabb valóságshow „tollforgatói” felé irányítani, finoman szólva nem ugyanebben a helyzetben van. (Miközben persze az antikváriumok nagy aukciósoldalakon való erőteljes jelenléte, a szakosodások, illetve a „kötelező weboldalak” mögött ma már szintén a nagy bajt sejthetjük.)

A több mint 300 000 használt könyvvel működő Antikvárium.hu tulajdonosa, Chonavecz Balázs mindenesetre még bizakodó: bár érzi a gyengülést, igazán aktuálissá vált problémát egyelőre nem lát. Miközben a baljós jeleket nagyon is észleli: az olvasási kedv általános csökkenését és azt, hogy a fiatalok gyakorlatilag alig mutatnak érdeklődést a könyv iránt.

A nagy ellenféllel, az e-bookkal kapcsolatban szerinte még bármi lehet – ha azonban a formátum pártfogóinak sikerülne megnyerniük az iskolák széles körű támogatását, tíz éven belül akár teljesen „leválthatnák” vele a nyomtatott könyvet. Abban ellenben teljesen biztos, hogy ha valóban így alakulna, sajátos „hajlékonyságuk” miatt a könyves üzlet utolsó halottai éppen az antikváriumok lennének.

De vajon nem lehetséges, hogy nem is lesz semmiféle temetés, nem lévén a tartalom és a forma olyan könnyen elválasztható egymástól, mint elsőre gondolnánk? Előfordulhat, hogy a könyv nem egyszerűsíthető bármeddig, mert lényegét tekintve egyáltalán nem puszta információ?

Miklós Tamás, az Atlantisz kiadó igazgatója szerint az e-könyv nagy lehetőség és veszély egyszerre. Lehetőség: olyanok is hozzáférhetnek oxfordi, párizsi könyvtárak köteteihez mint információkhoz, akiknek eddig erre semmi esélyük nem volt; emellett elektronikusan könnyebben elérhetővé válik minden, az információk kedvéért kiadott szöveg. Veszély: egy nagy, világunkat meghatározó kultúra sérülése, sok, a könyv világát még nem bensőségesen ismerő ember számára az igazi könyvekhez való hozzáférés szűkülése… Véleménye szerint akik elhiszik, hogy a könyv nem egyéb, mint információ, végül éppoly sajnálatra méltó lényekké válnak, mint ha igazi ebéd helyett tablettákban vagy oldatként vennék magukhoz a tápanyagot. – Akinek a könyv csak ismeret, annak a Hermelines hölgy is csak valami rágcsálót szorongató, félezer éves nyakláncos nő – mondja, majd hozzáteszi: – Persze le lehet szokni a műhöz illő, annak részévé váló papírra és tipográfiával nyomott, gondosan szerkesztett és a kor ízlése szerint kötött könyvekről, a változó kiadások sokarcúságáról, a papír vagy épp a bőr tapintásáról és illatáról, a betöredező régi lapokról és frissen hars oldalak zizzenéséről, a betű és sortávok titkaiba feledkezésről – vagyis a könyvek erotikájáról, ahogyan világunk minden erotikájáról, az egész „fölösleges” kultúráról is le lehet szokni. De szerintem elég sokan maradunk, akik ezután is jobban kedveljük Szindbád húslevesét az infúziónál.