Négy elem a falakon
A Turner Contemporary múlt év áprilisában költözött be új állandó otthonába a kenti tengerpart Thanet régiójában. Az egyszerű, de látványos fehér épület azonnal Margate város szervező ereje lett. A nemzetközi hírű brit építész, David Chipperfield (munkái közé tartozik a berlini Am Kupfergraben 10. és a Neues Museum, akárcsak a wakefieldi Hepworth galéria) által tervezett létesítmény a vidéki Délkelet-Anglia legnagyobb kiállítási területe.
E művészeti fellegvárnak fizikailag is több köze van Joseph Mallord William Turnerhez (1775–1851), mint azt rajongóinak népes tábora gondolná. A világlátott festő életének több szakaszában is megfordult Margate-ban. Először a szülei küldték ide iskolába, a régi városrészben található Love Lane-re. 21 éves korában tért vissza vázlatokat készíteni, majd 1820-tól gyakori látogató lett. Brit képzőművészeti közhelynek számít: Turner egyszer azt mondta a befolyásos műkritikusnak, John Ruskinnak, hogy „egész Európában nem találni hasonlóan szépséges eget, mint Thanetben”. Több mint száz festményét, köztük jellegzetes tengeri látképei közül jó néhányat itt vitte papírra vagy vászonra. Margate-ból hajózott ki újabb és újabb európai kalandozásaira.Mindig ugyanabban a part menti fogadóban szállt meg, ahol a háziasszonyt Mrs. Boothnak hívták. A „házinéni” annyira fontossá vált számára, hogy férje halála után Mr. Boothnak kezdte nevezni magát. A Turner Contemporary a vendégház helyére épült.
A frissen megnyitott, május 13-ig látható kiállítás Turnernek a világot alkotó négy elemhez, a tűzhöz, a vízhez, a földhöz és a levegőhöz köthető festményeibe enged mélyebb bepillantást. A 88 kép túlnyomó többsége vízfestmény, és jórészt a Tate Britainből érkezett, de új környezetében nagyobb hatást képes kelteni. Köztudott, hogy a festő több természettudóssal állt baráti kapcsolatban, érdeklődést tanúsított a műszaki tudományok és a technológia iránt, tanulmányozta Goethe színelméletét, sőt foglalkoztatta a fotográfia is. A tárlatnak helyet adó első termet a koncepciónak megfelelően négy részre osztották.
A földnek szentelt művek között hegyes-dombos és sziklás tájképeket egyaránt látunk. Ezeket a képeket a skóciai, az észak-angliai Tóvidéken és a Francia-Alpokban megtett túrái ihlették. A geológiai formációk pontos megjelenítése – például a Morning amongst the Coniston (Reggel a Coniston-tavon) című képen – igazolja, mennyire ismerte kora tudományos vitáit. A „vizes” festmények között számos drámai ábrázolást találunk, többek között a Stormy See (Viharos tenger) című művet. Az 1830-as években Turner a hagyományos tengeri, hajós témáktól a hatalmas hullámok, hajóroncsok és kikötők világába evezett. A levegőhöz kapcsolódó, halvány színű, elmosódó képek közül helyi jelentősége miatt kiemelkedik a Margate és a View along the Kent Coast (Kilátás a kenti tengerpartra) című. A művészmindent elsöprő erőnek tekintette a tüzet, melynek ipari hasznosságát és romboló képességét egyaránt megörökítette. A leghatásosabb művek közé tartozik a The Burning of Rome (Róma égése). Ugyanakkor a kiállítás rendezői arra is ügyeltek, hogy a látogatók az elemek összjátékára is lássanak példákat.
A Fúzió címet viselő terem ékessége a The New Moon (Az újhold) című színpompás, harmonikus alkotás. Margate, akárcsak a közeli Broadstairs és Ramsgate kikötő önkormányzata nagy reményeket fűz a becsvágyó múzeumhoz. Azt várják, hogy olyan jót tesz majd a kenti tengerparttal, mint a Tate a cornwalli St Ives-vel vagy a Baltic a newcastle-i Gatesheaddel, nem is beszélve a Guggenheim és Bilbao kapcsolatáról. A Contemporary Turner korábban is sikersztorinak számított, az eredetileg tervezett 150 ezer helyett az első évben 450 ezer látogató lépte át küszöbét, köztük egyre több a külföldi vendég. Margate szerencséjére már közlekedik a londoni St Pancras nemzetközi pályaudvarról induló expresszvonat, mely nem egészen másfél óra alatt teszi meg az utat. Bár a tengerparti főutca továbbra is kiábrándító látványt nyújt lerobbant büféivel és boltjaival, a régi városrészt varázslatosan felújították. Mint arról a Turner Contemporary kuratóriumánakelnöke, John Kempfner beszámolt, a rehabilitációs, művészeti és építészeti eredmények eredménye volt, hogy ősszel II. Erzsébet is ellátogatott az intézménybe. Az igazi „durranás” pedig májusban következik: akkor nyílik meg a város imázsán már eddig is sokat segítő lokálpatrióta szupersztár, Tracey Emin önálló kiállítása.
