Mielőtt a részletekre térnénk, érdemes tisztázni: e két kollégium olyan feladatok összevonásával jött létre, amelyeket korábban szakmai megfontolások alapján tagoltak szét. Az új NKA-elnök, L. Simon László viszont úgy vélte, takarékossági szempontokon túl „praktikus” is, ha a könyv- és folyóirat-támogatások egy-egy kollégium kezébe kerülnek. Mostanáig azért döntöttek az egyes szakkollégiumok – például a színházi, a mozgóképi, a szépirodalmi, az ismeretterjesztő –a szakterületükhöz tartozó kiadványok, folyóiratok támogatásáról, mert ők értettek hozzá a legjobban. Januártól azonban az önálló könyv- és folyóirat-kurátoroknak valamennyi szakterület pályázatait meg kell ítélniük. Mondhatni, barackot versenyeztetnek a körtével – példának okáért a Balkon című művészeti folyóiratot a középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokkal vagy az (építészeti) Kő című periodikával.

Látható, hogy a Thimár Attila irodalomtörténész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) vezette tíztagú könyves kollégium ésszerű megoldással próbált túllendülni a problémán: összegyűjtötte a régészeti tárgyú és a műemlékekkel kapcsolatos pályázatokat, csak ezekről döntött először. Nyilván sorra kerül majd a többi terület is. E grémium dolga az ide beolvasztani rendelt Márai-könyvprogram (szépirodalmi és ismeretterjesztő) támogatásainak elbírálása is.

Ami a Bednanics Gábor irodalomtörténész (Eszterházy Károly Főiskola) által vezetett, ugyancsak tízfős folyóirat-kiadási kollégiumot illeti, tagjai ugyancsak nagy fába vágták a fejszéjüket. Hosszú időbe telt azt is megszámolnunk, hány lap támogatását határozták el, az NKA honlapja ilyen adatot nem közöl ugyanis. (Az összeadásnál 217 jött ki.) Eközben kísérletet sem tettek az egy-egy területhez tartozó folyóiratok támogatásainak csoportosítására, ami mégiscsak nyújtana némi fogódzót a nem bennfentes olvasónak. Az alapos olvasás azt mutatja, vannak ugyan elmozdulások, sokszor pozitív irányban, de nehéz e mögött indokot fölismerni. Mert önmagában örömteli, hogy a Hitel című szépirodalmi folyóirat idén kétmillióval többet kap, mint tavaly (11 millió forintot), viszont a Mozgó Világ vajon miért kap a 2011. évinél félmillióval kevesebbet (3,5 milliót)?

Pártolni lehet viszont, hogy a grémium kettébontotta egy-egy orgánum nyomtatott és világhálós megjelenésének támogatását, ám sajnos mélyebben nem gondolták át a dolgot. Van olyan szerkesztőség, amely csak a nyomtatott szövegeket teszi ki a honlapjára, más viszont önálló, folyton frissülő online változatot készít, ami értelemszerűen többe kerül. Ennek a szempontnak nyomát sem látni a megítélt összegekben. Az NKA korábbi vezetése alatt viszont érezhető volt egy szelíd, de határozott törekvés, hogy a nagyon kis példányszámban fogyó szakmai lapok előbb-utóbb internetes kiadványokként folytassák működésüket. A mostani kollégium is támogatja az önálló online lapokat, de mintha nem számolna azzal, hogy az értelmiségi közönség nemcsak a kordivat, hanem a pénztelenség okán is egyre inkább a világhálón olvas. Ennek alátámasztására csak példaként említjük a Litera.hu idei támogatását, amely fillérre megegyezik a tavalyival (8 millió forint), holott ha valahol, itt kellene megnyomni a ceruzát, mert a kortárs magyar irodalom és irodalmi élet népszerűsítésében itt érhető el (egyebek között) jelentős eredmény.

A ceruzát azonban a Magyar Teátrum folyóiratnál nyomták meg. Az eddig a konzervatív vezetésű színházak reklámfeladatait ellátó lap a tavalyi 2 millióval szemben 2012-ben összesen 18 milliós (!) támogatásban részesül. Ez nem magyarázható szakmai érvvel akkor sem, ha a szerkesztő merőben új programmal állt elő – ez határozott kultúrpolitikai hangsúlyeltolódásnak mondható.