Előbb furcsa novellái jöttek elő a hatvanas évek elején, amikor kötetben újra kiadták őket. Aztán a nyolcvanas években bekerült a hivatalos irodalomtörténetbe, s a tankönyvekbe is, ahonnan addig kihagyták. A színházak műsorra tűzték A Janikát, a Horvátékat, egyéb darabjait. A varázsló kertje, az anyagyilkos Witman fiúk, a csábító Vörös Eszti, s amit Ópium című írásában a lét eszenciájának húszmillió évre való adagjáról ír, mely tíz év alatt ópiummal megszerezhető, mindez mára az irodalmi közgondolkodás része lett. S főleg, hogy kalkulációját tragikus életével igazolta. Ennek az életnek a dokumentumait sokáig nem láttuk, ezek kerültek elő utoljára abból a titkos ládából. A naplók, melyek alapján beleláthattunk élete és elmeműködése részleteibe.

Az első naplókiadás, Csáth 1912–13- as fürdőorvosi feljegyzéseivel, a rendszerváltás környékén látott napvilágot. Előtte két évtizeden át gépiratban terjedt kézről kézre, mint afféle intim olvasmány, míg Újvidéken Bori Imre, a Híd folyóiratban ezt a gépiratos változatot le nem közölte. Az eredeti kézirat ekkorra már elveszett, s mindmáig lappang. Ez is a Csáth-titkok egyike. Megvan-e vajon valahol az eredeti? A gépirat aztán 1989-ben kötetben is megjelent, egy kis szekszárdi kiadónál, nagyon olcsó kiszerelésben. Akkoriban felszabadult, napvilágot látott néhány hasonló, „titkos” olvasmány: például József Attila addig fénymásolva terjesztett pszichoanalitikus „csúnya” szövege, a Szabad ötletek jegyzéke, vagy az a bizonyos erotikus Toldi-átköltés, melynek szerzője ismeretlen.

Ez az első naplókiadás módosított a Csáth-képen. Az érzékeny novellista és a fantasztikusan művelt zenekritikus alakja mellett (aki az elsők között, szinte első hallásra értette meg például Bartók nagyságát) a naplók nyomán sokkal erőteljesebbé vált a morfinista, Casanova-természetű író képe, s mára mintha ez vált volna dominánssá. Már ebből az alapállásból beszélgetünk irodalmi műveiről, és ma már nem a Varázsló kertje az érdeklődés legfőbb tárgya.

Csáthról még ma sem tudunk mindent. Legutóbb például 2010-ben lepte meg rajongóit, ekkor újabb mozaik jelent meg az életművéből: a rajzai. Csak nézni kell ezeket a rajzokat címmel a szabadkai könyvtár adta ki az 1916-ból való orvosi naplókönyvébe, a betegbejegyzések közé készített látomásos képeit és rajzfüzetét. Kéziratai sorsára jellemző, hogy az orvosi könyvet állítólag 1989-ben egy idős hölgy vitte be a könyvtárba.

Naplók és levelek még ma is várnak tőle kiadásra, elveszett kéziratok felbukkanása várható. Szajbély Mihály irodalomtörténész szerint, aki kismonográfiát írt Csáthról és szerkesztője a Magvetőnél megjelenő Csáth-sorozatnak, az író gimnazista korától egészen élete végéig vezetett naplót, néhány év kihagyással. Részben azzal az ambícióval, hogy megírja belőlük emlékiratait. Végül, már látva a véget, unokatestvérére, Kosztolányi Dezsőre hagyta naplóit, hogy nyersanyagként szolgáljanak majd megírandó életregényéhez. Kosztolányi azonban ezt a regényt nem tudta megírni, a Csáth-naplók, -levelek, -kéziratok pedig a második világháború végén a palicsi Kosztolányi-villából szétszóródtak, s csak lassanként kerültek elő. Nagy részüket Dévavári (Dér) Zoltán irodalom- és helytörténész vásárolta meg, aki sok mindent publikált belőlük, végül ez az anyag a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába jutott.

Az 1903–1904 és az 1906–1911 között írott naplókat 2005 és 2007 között Szabadkán megjelentette az Életjel Kiadó. A már említett 1912–13-as fürdőorvosi naplók kéziratának hollétéről továbbra sem tudunk, ennek csak a gépiratmásolata van meg. Az 1914–1916 közötti naplók szintén a Dér-gyűjteményben voltak, s Fej a pohárban címmel, Dér és Szajbély szerkesztésében publikálta őket a Magvető 1997-ben, az életműsorozat részeként. Az utolsó, 1917–1919 közötti évek feljegyzései jelenleg a PIM-ben találhatók, kiadásra várva. Szajbély Mihály szerint sokkal rendszertelenebbek, szétesettebbek, mint a korábbi naplóbejegyzések. Előfordul, hogy egy-egy mondat szavakkal kezdődik és kottával fejeződik be. De pontos jegyzeteket találni köztük például az író sakkjátszmáiról is. Létezik egy másik, feldolgozatlan és egyelőre nem kutatható kéziratköteg a PIM-ben, a Dér-gyűjteményből, ez a hírek szerint novellatöredékeket, vázlatokat tartalmaz, mondja Szajbély. Ebben is lehetnek meglepetések.

Csáth-titkok tehát még léteznek. Hiányzik még néhány mozaik. Kérdés, hogy ezek módosítanak-e, s ha igen, milyen mértékben és milyen irányban változtatnak majd a már ismert Csáth-képen.

Csáth Géza