Gazdag, érdekes, könnyen használható, pofás, modern – a téma iránt fogékonyak pokolian el vannak kényeztetve vele.

A több mint 500 képpel, videókkal, rádióinterjúkkal, kvízjátékkal, autós játékkal, könyv- és linkajánlókkal felfegyverzett felület elegáns, krémes mélybarna főoldalának legnagyobb részét viszonylag hosszú bemutatkozás sajátítja ki, amit főoldalon nem szeretek igazán, mert az legyen az izgi képek, videók, animá ciók helye, ezúttal azonban mégsem káromkodom trágárul, ugyanis mélyen meg vagyok hatva attól a hihetetlen szerénységtől, ahogy Négyesi és Hajdú ezt az egészet kezeli. „A hazai autó- és motorkerékpárgyártás, -kereskedelem, a motorsport és a kapcsolódó társasági események történetével fájóan kevés publikáció foglalkozik. (...) A www.magyarjarmu.hu önmagában nem pótolhatja ezt a hiányt. Lehetőségünkhöz képest igyekszünk minden részterülettel foglalkozni” – írják, és nyilván komolyan gondolják, de én erre csak azt tudom mondani, hogy jaj, ne már.

A lap tíz menüpontban vonultatja fel kínálatát. Az első a Történet című, amelyben a magyar automobilizmus kezdeteiről, az 1900 és1948 között megjelent autóslapokról és a honi benzinkutak történetéről talál pazarul illusztrált tanulmányokat az olvasó, valamint van ugyanitt egy Kalendárium c. opció is: ide-oda görgök egy képes idősávon 1895 és 1950 között, megállok valahol, és megtudom, hogy az adott évben melyek voltak a legjelesb autós-motoros események. Innen értesültem például arról is, hogy a híres cseh Laurin és Klement cég – amelynek egyik motorkerékpárján Francin, a Hrabal-féle sörgyári igazgató, mint ismeretes, addig körözött az ugaron kelletlen, amíg ki nem fogyott a benzinje, vagyis öreg estelig – egészen pontosan 1907 áprilisában ütötte fel a fejét hazánkban, bizonyos Herskovits Ignác jóvoltából.

A következő blokkban az automobilizmus meghatározó magyar személyiségeivel ismerkedhet a látogató, az életművek kommentálhatók és megoszthatók. Az ember – sok más kiválóság mellett – találkozhat itt Anisits Ferenccel, az elektronikus dízelszabályozás kiötlőjével, Barényi Bélával, aki úttörő szerepet játszott a Bogár megkonstruálásában, természetesen Csonka Jánossal, a magyar motorgyártás egyik megteremtőjével, az áramvonalas konstrukciók szülőatyjaként számon tartott Járay Pállal, a máig nosztalgiával emlegetett Csepel 100, 125 és 250-es motorkerékpárokat jegyző Jurek Auréllal, a Lunar Rover holdjárót tervező Pavlics Ferenccel, az autótechnikus, szakíró és feltaláló Surányi Endrével, az imádott faros Ikarust megálmodó Ifj. Zerkovitz Bélával, nem utolsósorban pedig gróf Zichy Tivadarral, a remek autóversenyzővel és playboyjal, aki saját bevallása szerint nem gentleman, hanem Zichy volt.

Arrébb, az Ipar c. menüben A magyar autó- és motorgyártás rejtelmeibe avatják be a nézőt, aki olyan csodákkal szembesülhet, mint a tragikus sorsú, Trabant-alapú Alma autó (hét darab készült belőle), a hatvanezres példányszámú Dongó segédmotor, amelynek utolsó darabjait 1960-tól már fél áron, 700 forintért (!) árulták, a Fejes-le mezautó, amely a korabeli öntéstechnika fejletlensége miatt eleve kudarcra volt ítélve, a Mátra kismotor, amelyet a világháború ítélt kudarcra, a Nova motor, amelyet viszont a gyenge kereslet. Megismerkedhetünk az Alba Regia, a Balaton és az Úttörő nevű népi demokratikus törpeautókkal és persze a nagy gyárakkal, többek között a Weiss Manfréd Művekkel, a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) Rt.-vel, a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt.-vel és aMARTA-val, azaz a Magyar Automobil Rt. Araddal. Ezután a hazai gépjármű-kereskedelem története elevenedik meg, majd (az ipar menüt némileg átfedve) a hazai gyártású autók, utóbb a motorok mutatkoznak be. A szerkesztőknek mindemellettmég egymédiatár berendezésére is volt érkezésük. Kedvencem innen a diafilm-kollekció, ezen belül is a Csepel motorkerékpár című, amelyből azt is megtudhattam, hogyan dolgoztak szüntelenül a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek szerkesztési osztályának munkatársai az új és világviszonylatban is korszerű motorkerékpárok kialakításán.