Kedves, szomorú allegória a művészet megváltó hatalmáról és reménytelenségéről. Szívhez szóló olvasmány.

Színházban azonban kicsit furcsa. Gyermekeknek elvont, szomorú, nagyon távol állhat tőlük. Felnőtteknek meg mégiscsak gyermekmese, túlságosan egyszerű, túl könnyen átlátható. Valamit persze mindkét fél találhat benne, de családi színháznak azért nem mondanám. Ott nem a hiányérzet, hanem az élvezet köti össze a szülőt (nagyszülőt) és az ifjabb generációt. Ezúttal főképp a zene lehet ilyen összekötő kapocs.Merthogy ez a mese musical is. És ifj. Kucsera Géza zenéje nem a szokványos angolszász döm-döm-döm, hanem érdekes, kellemes, népies hangzású muzsika.

De sok múlik az előadáson is. A darab mélabúját ellensúlyozhatja a lendületes játék, az eleven humor, az erős ember-, pontosabban állatábrázolás. Hernyák György rendezésében vannak is ennek nyomai. Remek a birkanyáj mozgása, Vicei Natália az anyajuh szerepében igazi, következetesen következetlen anyukát játszik, Mess Attila tánctanára pontos karikatúra, Csernik Árpád és Pálfi Ervin kövér és kese vadásza meg a közveszélyes maflaságot jeleníti meg borzongató humorral.

Baj van azonban a két főszereplővel. A szertelen barit, Askát alakító Pámer Csilla kicsit egysíkúan, de azért elég hitelesen adja a túlságosan eleven, bőrébe nem férő, konokul lázongó gyermeket, ám csöppet sem táncosnői alkat. Ezzel nincs is semmi gond, amíg csak arról van szó, hogy egy dundi kislány, illetve bárány primadonna szeretne lenni, amiért mindenki kiröhögi, akadályozza, mószerolja, megalázza. Csakhogy ez a történet mégiscsak a tánc vonzerejéről, hatalmáról, a szépség, a művészet ellenállhatatlan varázsáról szólna. Ennek azonban a mi szabadkai Askánk szemlátomást nincs birtokában, illetve inkább szem nem látomást. Egyszerűen nem látjuk táncolni. Néhány ügyetlen lépést tesz a balettórán. A farkas előtt inkább a levegőben köröz egy kötélzetre függesztve, amelyet mellesleg a többi farkas mozgat. Mintha csak a beosztottjai akarnák cukkolni a főnököt azzal, hogy az orra előtt rángatják a vacsoráját. Ettől a produkciótól valószínűleg nem csak egy mesebeli farkas szédülne, esetleg őrülne meg. De az még egy mesebeli farkastól sem várható el, hogy hatására átszellemüljön, megnemesedjen.

Márpedig Kovács Nemes Andor testes ordasa erre kényszerülne, erre kényszerítené a mese. Erről kellene meggyőznie gyereket és felnőttet. Hiába. Csak a mélabú látszik igazinak.