Lényegében fiatalon is olyan volt,mintmost, öregedőben. Persze vékonyabb volt, a hangja kevésbé rekedt, tán több dinamizmus és kevesebb szószátyár bölcsesség volt még benne – de hát polbeaténekes volt ő, és az is maradt. „Még meg sem hozta a gólya / Ésmáris volt protekciója / Kondenzált anyatej /Diplomás dada kell / Ez ám a karrier!” – énekelte hajdan, amikor még csak ekkora társadalmi egyenlőtlenségeket bírtunk elképzelni. Protekcióst, akit holtában sem érdekelnek a többi holtak, hanem egy osztályon felüli kriptában „polgár módra porlad”.

Hétköznap öregedő hobó, hétvégén unokákkal kiránduló, polgári nagyapó

A Táncdalfesztivál nagyon bejött a hatvanas évek kultúrpolitikájának, bár talán túl sok volt benne a szerelem és kevés a politika. 1967-ben pol beatfesztivállal is próbálkoztak, de csak egyszer. A KISZ Központi Bizottságában látták, hogy Bob Dylan vagy John Lennon is énekel valami rendszerkritikusat – a Power to the People pél dául még harminc év múlva is képes volt történelmet csinálni: a transznisztriai szakadárok, akik nem Moldáviában, hanem Oroszországban látják felcsillanni a nekik oly kedves szabadságot, népszerű politikai pártot neveztek el a dal címéről.

A magyar polbeat akkor fordult kudarcba, amikor akadt néhány művelője, aki nemcsak a vietnami háborút és a mögötte álló amerikai imperializmust akarta megénekelni, hanem –mint Dinnyés is – a hazai viszonyokat is kritika tárgyává próbálta tenni. Talán nem tévedek nagyot, hogy a Ki ölte meg Kennedyt? – Neményi Béla és az Atlantisz együttes előadásában –kedvesebb volt az akkori politikának, mint Dinnyés József Elszáll az idő felettünk című szerzeménye, amelyben a rég nem látott barátnak „barátja lett az erszénye”.

A magyar polbeatnek az volt a halála, amikor a hazai viszonyok és a szövetségi rendszer törekvései között kezdett el kritizálnivalót találni. Ez nem tetszett a hatalomnak, jó húsz évig egyetlen ilyen lemezt sem adtak ki.Mire meg kiadtak, akkorra az egész polbeat eltűnt, a többség, aki valaha próbálkozott vele, inkább letagadni igyekezett,mint egy ügynökdossziét. Végül Dinnyés is elneveztemagát daltulajdonosnak – utalva arra, hogy a sok évtizedes protestálása, ha sok egyebet nem is, de mintegy ezer dalt halmozott fel a vagyonnyilatkozatába.

Dinnyés József egyik korai dalában arról énekelt, hogy egy géppuskalőszer annyiba kerül, mint egy liter tej, de mi innen a szocialista táborból a gyarmati iga alatt nyögő, éhező barátainkatmégsem tejjel, hanem lőszerrel támogatjuk. A lőszeres sztorinak a Csillag börtönben váratlan sikere lett: a közönség soraiból egy „nagy idős” elítélt rendkívül tájékozottan közbeszólt, hogy géppisztolylőszert nagy tételben darabonként öt forintért lehet kapni, de a tej bizony jóval drágább ennél. Dinnyés a szakmai egyet nem értését óvatosan félretolta, és utóbb azt magyarázta nekem: még az ilyen nagyon nehéz helyeken is, ahol a hallgatóság nem látja a szabadulást, mert olyannyira meszsze van, fel lehet kelteni a hallgatóság élénk figyelmét.

A daltulajdonos rendszeres fellépő a börtönökben, állami gondozóintézetekben, alkoholistákat kezelő pszichiát riákon. Persze nem csak ott – fellépéseinek nagyjából tíz százaléka zajlik olyan helyen, ahol a műsor után csak ő távozhat a lazán hóna alá csapott gitárral, a közönség pedig ott marad, és alakzatban vonul el. Úgy kezdődött, hogy helyettesíteni ment egy barátját a váci börtönbe, ahol írni-olvasni tanította az elítélteket, akiknek akkor éppen jutott idejük a felzárkóztató oktatásra. Kiderült, hogy gitározik, úgyhogy a nevelőtiszt kérte: a következő órára hozza be a hangszerét is. A gitáros tanítónak híre ment a börtönvilágban, legközelebb Tökölre hívták, hogy adjon műsort a fiatalkorúaknak. Aztán az alkoholbetegekkel foglalkozó pszichiátriákon is népszerű lett: ott Ady Endre borgőzös verseivel kezdte és istenes verseivel végezte.

Protestáló ember, prédikátor alkatú személyiség volt és maradt. Bár a családja nem vallásos, hamar eljutott a Bibliához és Istenhez – a múlt rendszerben ehhez még kellett némi bátorság. Amostaniban pedig ahhoz kell bátorság, hogy bevallja: nem újított, még mindig 42 éve elvett feleségével él; hétköznap öregedő hobó, hétvégén unokákkal kiránduló, polgári nagyapó.

A börtönben az isten és a család nyújtotta vigaszról és reményről is énekelt. Buda Ferenc három versét adta elő egymás után. A költő az elsőt akkor találta ki – nem írta, mert nem volt papírja, ceruzája –, amikor 1956-os versei miatt kapott büntetéséből szabadulva hazafelé vonatozott az állampusztai börtönből, és aggódott, hogy megvárta-e a kedvese. Persze megvárta, a következő nagy családvers már a negyedik gyermekkel egy időben született. Aztán a költő idős korában is írt szerelmes verset a feleségéhez, ahol a testi szerelem emléke összeolvad a kék eres lábszárak simogatásával. Budát könnyű énekelni – szövegeiben pontosak a rímek, a ritmusok –, ennek a blokknak volt a legnagyobb sikere az elítéltek körében. Énekelni Szent Pál apostolt sem nehéz – bár szövegeinek megértéséhez talán szükség lenne egykét ismétlésre.

Dinnyés hozzászokott, hogy ilyen közegben sokat beszéljen. Mint amikor Fellegi Ádám elmeséli, miről szól a zongoradarab, mielőtt eljátssza. A daltulajdonos a Csillag börtönben sem tagadta meg önmagát: előadott egy tanmesét a katolikus egyház által égbekiáltónak tartott bűnökről, amelyek sorát az emberi élet elvétele vezeti – a hallgatóság körében nem kevesen ültek az érintettek közül. Másodikként említette az özvegyek és árvák sanyargatását, harmadikként pedig azt, ha valaki nem fizeti ki a munkásának a megszolgált bérét. (Az égbekiáltó bűnök listáján negyedikként szereplő homoszexualitást és szodómiát kihagyta, talán nem találta helyénvalónak az adott közegben.) Az mindenesetre látható egyetértést váltott ki a hallgatóság között, hogy a munkabér ki nem fizetése ugyanolyan égbekiáltó bűn a katolikus egyház szemében, mint az emberölés – de még senkit sem ítéltek életfogytiglanra érte.

Dinnyés József mostanában öszszegzi élete munkásságát: háromszor három lemezt tervez. Egy zsoltárosat, egyet, amely magyar költők versei alapján az elmúlt ötszáz év történelmi küzdelmeiről szól, a harmadik rész pedig a személyes küzdelmeinek zenésdalos összefoglalója lesz. Életem leghosszabb koncertje címen összeállított egy DVD-t is, amelyre ezernél több dalát írta rá.

Magányos énekes, sok-sok baráttal. Plebejus költők – élők és holtak – dalait szereti a leginkább előadni. Segít a börtönben zenélő amatőröknek, elítélteknek kiírt versíró pályázatot menedzsel. A végén azt a buta kérdést tettem föl neki, hogy hamár ennyit politizált a dalaival, a munkabértől az isten szeretetéig, végül is baloldalinak vagy jobboldalinak tartja-e magát. Azt felelte:

– A baloldaliak jobboldalinak látnak, a jobboldaliak baloldalinak. Én nem vagyok támogatója sem a jobboldalnak, sem a baloldalnak,mert mindkettőből hiányzik valami, ami nekem és a világnak fontos lenne.