Fél nap Jászország
Egyfelől egy XVIII. századi viseletben megjelenített jász vitéz (állíttatták a hálás utódok), másfelől egy hatalmas barokk templom határolja, mindehhez pedig ottjártamkor még hozzá kellett számolnom egy atyafit, aki nagyon hosszan nem értette, miért nem ismerem meg, hiszen pontosan emlékszik, hogy korábban egyazon műszakban voltunk kukásautó-kísérők Józsefvárosban, csak nagy sokára, egy tetszetős, kétszáz forint névértékű pénzérmével tudtam meggyőzni, hogy viszonylag jó szívvel ejtse a verzióját.
A vitéztől balra utca nyílik, a végén régi elemeket őrző ház látható, amelyen tábla jelzi, hogy e helyütt állt 1710. február 23-tól március 24-ig II. Rákóczi Ferenc vézérlő fejedelem tábora; a homlokzaton faragott barokk épületszobrászati elemek láthatók latin nyelvű felirattal, ezerhétszázharmincvalahányból. Az épülettől tizenöt méterre hangulatos, földszintes ház rohad a hála jegyében, Déryné utca 5–1. felirattal.
A főtéren több értékes régi épület figyelhető meg, mindenekelőtt a műemlékként óvott, bár festését tekintve erős hiányérzetet keltő Városháza, amely Pollack Mihály tervei alapján készült 1839-ben, majd nem sokkal később a városi bíróság és ügyészség késő barokk épülete, az egykori jász-kun kerület székháza; oldalán fél dombormű színesfém tábla hirdeti, hogy 1849. április 3-án, a tápióbicskei csata előtt e falak közt tanácskozott Kossuth, Leiningen, Damjanich, Klapka és Görgey. Mint ismeretes, a brainstroming eredményesnek bizonyult. A palotához régi (ugyancsak védett) börtönépületek is tartoznak, az előttük lévő térség a Börtönudvar nevet kapta, erős helyi brand lehet ez, egy helyi szolárium vígan használja is „a barna bőr titka” alcímmel. Az udvar kapuzata fölött barokkforma Pán fújja a sípját, alatta a járdán a Hong Kong c. kereskedés megállítótáblája fényeskedik, 30, 50, sőt 70 százalékos kedvezményekkel kecsegtetve a költségérzékeny divatsznobokat.
A túloldalon jó atmoszférájú park várja a nagyérdeműt, sok érdekességgel. Látható itt például egy remek bronzbékákkal keretezett szökőkút, egy régi golgota, egy ugyancsak igen régi szentháromság, valamint egy első világháborús emlékmű. A zöldterületet a Nagyboldogasszonyról elnevezett r. kat. főplébánia kőkerítése zárja, egynémely timpanonnal, fülkébe süllyesztett szép szobrokkal és nagy iramban fogyó vakolattal.
A tér végén álló XVIII. századi templomot is a Nagyboldogaszszonyról nevezték el, barokk átépítője MayerhofferJános, aki a máriabesnyői római katolikus templomot, a péceli Ráday-kastélyt, a gödöllői kálváriát és a geszti Tisza-kastélyt is jegyzi, valamint Jung József, akinek a szekszárdi megyeházát és a hatvani Grassalkovich-kastélyt köszönheti a hálás utókor. Jó nagy épület.
Visszafelé tartván természetesen nem hagytam ki a Lehel vezér teréről nyíló Táncsics utcába rejtett híres Jász Múzeumot. Emitt sok egyéb csuda mellett megtekinthettem egy nagyobb elakadásjelző tábla méretű kőkori kunyhót, amelyet először újabb bizonyítéknak gondoltam arra a tételre, hogy no lám, milyen igaz, hogy régen sokkal kisebbek voltak az emberek, még régebben meg pláne, de aztán megláttam egy táblát, miszerint egy 1:5 méretarányú makkettel van dolgom, tehát akkor annyira nem is. A kiállításon megtekinthető a jászok fantasztikusan rafinált zárrendszerrel szerelt ún. privilegiális ládája, amelyben sok becses holmi között például a kocsmajogból származó jövedelmet is őrizték; egy HÁROM KRAJCZÁR feliratú háromkrajcáros, a csavargóként és rablóként figyelemre méltó, de viszonylag rövid karriert befutó Koros Mihály és társa 1852-es katonai rögtönbírósági ítélete (halál), a táj számos jellegzetes vadállata, tehát a szajkó, a szarka, a bíbic és a mezei cickány, valamint az 1998-ban Év múzeuma címet nyert intézmény legfőbb kincse: Lehel kürtje.
Még egy templom
A centrumtól kissé eltávolodva lelheti meg a vándor Jászberény másik nagy büszkeségét, a részben gótikus, részben barokk ferences templomot (tervező: Giovanni Battista Carlone) és a hozzá tartozó kolostort. A templom közelében is vannak érdekességek, egyrészt Szent Ferenc kápolnájának teljesen hű mása, másrészt egy kedves, bádogernyővel védett Mária-szobor 1795-ből, nem sokkal arrébb pedig egy különös, futurisztikus formájú beton víztorony 1974-ből (tervező: Mélyépterv).
