Művet vegyenek!
Ülünk pár tucatnyian a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében, Dorottya-napon, az első íróbörzén, ahol persze nem íróknak kellene gazdát cserélniük, legfeljebb bizonyos értelemben. A börzét megelőzően a Nemzeti és a Színházi Dramaturgok Céhe felhívást intézett a magyarországi színházak igazgatóihoz, és persze a drámaírókhoz is, vegyenek részt az eseményen. A direktorok jelenlétükkel, a szerzők pedig írásaikkal, amelyek lehetnek komplett egy- vagy többfelvonásos, egész estés színművek, de akár csak egyes jelenetek, darabkezdemények is. A cél az volt, hogy színház és szerző egymásra találjon, s így mozduljon előre a magyar dráma ügye.
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója – Udvaros Dorottyával együtt a hétfő délutáni börze házigazdája – elmondta, az összes magyar írószervezethez eljuttatták a felhívást, hogy „bárkinek bármi van a sifonérba’, küldje el nekünk”. A Nemzeti az elmúlt években többször is hirdetett drámapályázatot, ilyen volt például a tízparancsolatra kiírt vagy a roma tematikájú verseny. Itt most nem voltak megkötések egyáltalán, áramolhatott a dráma, aminek meg is lett az eredménye: 42 szerző 79 darabot, darabkezdeményt, ötletszikrát juttatott el a színházhoz, a dramaturgszakosztály pedig úgy döntött, a börze keretében kilenc műből kap ízelítőt a közönség. Ami azt jelenti, hogy a színház művészei, amolyan felolvasószínház jelleggel, teljes jeleneteket vagy kivonatot adtak elő a kiválogatott művekből.
Egyebek mellett Háy János Főszereplő a halál című darabjából, amely egy rendhagyó kereskedelmi televíziós valóságshow történetét dolgozza fel. Itt nem ismeretlen „átlagembereket” zárnak össze, hanem a nemzet színészeit, akik mind nyolcvan körül vannak már, megannyi díj birtokosai, mégis mintha el volnának felejtve, de most, a darabbal azonos című reality megkínálja őket egy újabb, immár utolsó népszerűségfröccsel: a show koncepciója szerint élő adásban fognak meghalni. Csakhogy ők ezt nem tudják.
Vörös István Play Faustjában Goethe művének bemutatására készülnek éppen, de kitör a káosz, a díszlet eltűnik, a súgólyukban megszül egy kutya, a színészek pedig nagyon unják már a Faustot. Betekintést kapunk egy bonyolult férfi-nő kapcsolatba is, egy az életbe átültetett Mephisto-történetbe, megalkuvás és mégsem így akartam.
Darvasi László Tudakozójából még csak egyetlen jelenet van meg, a cinikus orvos beleszeret egyik páciense barátnőjébe, „nem hiszek a szerelemben, de tudok róla”, s miközben a vizsgálat alatt megosztja ezt a beteggel, hosszú tirádát intéz az egészséges életmód híveihez, a dohányzás ellenzőihez, a „müzlikommunistákhoz”, kezében cigaretta, a közönség nevet.
És Kiss Judit Ágnes La Machísimáján is, amely a király és az énekesnő-dalszerző, az okulátrisz inkognitóban tett kocsmalátogatását tárja elénk, ahol persze felismerik a nőt, aki kénytelen a részeg plebsnek ízelítőt adni művészetéből.
A Závada Pál A koronatanú című drámájából készült kivonat egyértelműen a délután leginkább felkavaró negyedóráját adja. Vérváddráma ez, a tiszaeszlári Solymosi Eszter esetének modern átirata. A helyszín Sajófüred, Varjasi Eszternek nyoma vész, a közvélemény szerint a helyi és környékbeli cigányok ölték meg Szent Vazul ünnepének alkalmából. A koronatanú az egyik vádlott fia, aki hamisan vádolja övéit, sőt megtagadja népét is az úgynevezett gárdatáborban tanultak szerint, ahová kiemelték őt, hogy úgymond rendes embert csináljanak belőle.
Maros András és Szálinger Balázs Phil Collinsa könnyedebb: a Különutas nevű rockbanda épp kirúgni készül dobosát, mert egy netes videó nyomán megkereste őket a Genesis egykori dobosa, náluk szeretne „levezetni”, s már el is kezdett magyarul tanulni, szóval a helyzet komoly tényleg. Thuróczi Katalin Cimrman Magyarországon című „blődlijével” zárul a börze, Alföldiék megköszönik a részvételt, mi pedig abban bízunk, a szünetben a színházi minifogadáson talán történt valami börzeszerű, egymásra talált néhány szerző és direktor, mindenesetre nagy összeborulást nem látunk, ahogy a színfalak mögé sem. A kávé mindenesetre finom volt, köszönjük szépen.
