A számítógép besegít
Mint Kappanyos András elmondta, az elmúlt két évben sikerült befejezni, s a lehető legpontosabbra csiszolni a fordítást. A szöveg regisztrációval hozzáférhető volt a neten is, ahol szakmabeliek olvashatták, de az észrevételek többnyire nem tőlük érkeztek, hanem azokon az Ulysses-szemináriumokon bukkantak elő, amelyeket a fordítók tartottak egyetemi hallgatóknak. A korábbi fordítások baja az volt, hogy a szöveg finom visszautalásainak hálózata nem volt belőlük teljességében felismerhető. A magyar olvasó nem mindig tudta felismerni az egy-egy villanásra visszatérő szereplőket, az egy-egy jelzéssel felbukkanó történetszálakat vagy más visszatérő elemeket, mert a fordítás nem segítette ebben. Ezáltal számára nem jelent meg a könyv eredeti struktúrája. Pedig épp a regény e rejtett szövete adhat az olvasónak sajátos örömforrást. Most még olyan apróságokra is figyeltek, hogy a szövegben kottával megjelenő dalocska magyar szövege, amellett, hogy pontos, a kottára valóban énekelhető legyen.
Fordítás közben külön glosszáriumot is készítettek ezekről a visszatérő motívumokról, kifejezésekről, melyeknek a száma ezernél is többre tehető, mondja Kappanyos András. Tízes nagyságrendben fordulnak elő olyan történetszálak, amelyek nincsenek kifejtve, csak utalásokból tudható meg a végük, s ezek könnyen elsikkadnak, ha a szöveg nincs elég pontosan fordítva. A korábbi fordítók, Gáspár Endre, Szentkuthy és Bartos Tibor mentségére legyen mondva, hogy nekik nem állt még rendelkezésükre digitális szövegváltozat, amelyben minden szó visszakereshető egy gombnyomással, nem voltak hozzáférhetők részletes Dublin-topográfiák, s ráadásul magányosan dolgoztak.
Mint említettük, az új fordítás alapja Szentkuthy Miklós ihletett (néhol az eredetivel versengő) átültetése. Mondatainak jó részét átvették, így őt is a fordítócsapat tagjának tekintik. S mivel csak a Joyce-jogok jártak le, de a fordítói jogok még nem, így a könyv csak a Szentkuthy jogutód hozzájárulásával jelenhet meg.
Mint Kappanyos András elmondta, idén és jövőre Joyce legtöbb műve megjelenik magyarul, de csak az Ulyssest adja ki az Európa, a kisebb művek a Cartaphilus kiadásában látnak napvilágot. Az Ifjúkori önarckép és a Dublini emberek, valamint a versek fordítóival vagy azok jogutódjaival ugyanis a Cartaphilusnak sikerült megegyeznie. E kisebb regények régebbi fordítások, de a sorozatszerkesztőként közreműködő Kappanyos által filológiailag újraszerkesztve, jegyzetelve és javítva kerülnek most újra az olvasók elé. Továbbá magyarul először jelenik majd meg a 130 éve született író Stephen Hero című korai, önéletrajzi regénytöredéke, szintén a Cartaphilusnál, Kappanyos András átültetésében. A sorozatban egyelőre nem szerepel az író utolsó regénye, a Finnegans Wake, amelynek fordításán Bozai Ágota dolgozik. Nem lesz tehát egységes magyar Joyce-kiadás, de ez nem kell, hogy zavarjon minket, hiszen angolul sincs, tudtuk meg. Igaz, franciául és németül viszont van.