A művészetet nem lehet kinevezni
Hogyan hívható fel a figyelem a kortárs kultúrára, amely sokak szerint nem több értelmezhetetlen szitokszónál. A „fapados” filmszemle zárónapjára szervezte meg a Krétakör színház a Szünet nélkül! – a magyar kultúra érdekében című konferenciát az OSA Archívumban. Hasonlóan mély merítésre a kulturális szakmából évek óta nem volt példa.
Hat-hat percet kapott minden felszólaló a világhírű zeneszerzőtől az államtitkárig, a neves írótól a fesztiváldirektorig, a múzeumigazgatótól a producerig. Egyesek kizárólag saját ünneplésükre vagy elsiratásukra használták az időt, mások kritikusan szemlélték a területüket.
A színházi szféra széles kínálatot adott: a vezetéstől visszavonult igazgatótól, Zsámbéki Gábortól a József Attila Színházat hat hónapja irányító Nemcsák Károlyig, akinek a kinevezése saját bevallása szerint is valószínűleg politikai indíttatású volt. Zsámbéki a Dörner-ügy kapcsán azt kérdezné Tarlós István főpolgármestertől: vajon akkor is mindenkinek megadná a lehetőséget, ha történetesen mélyépítő mérnököt keresnének a fővárosban?
A színész-rendező Pintér Béla definiálta, mit jelent a függetlenség: nagyobb szabadságot, kevesebb kompromisszumot. Szerinte nem véletlen, hogy a budapesti Katona József Színház után a struktúrán kívüli műhelyeket hívják a leggyakrabban a nemzetközi fesztiválokra. Azokat, akiket most a kultúra parazitájaként emlegetnek, és igyekeznek betagozni őket a kőszínházak rendszerébe. A befogadó színházakról beszélt Nemcsák Károly is, aki kijelentette: mivel tetemes összeget vontak el a József Attilától, saját produkcióra nem futja, de igyekszik életben tartani az angyalföldi intézményt. Ezt például Román Sándor – mint mondta – az Experidance esetében állami támogatás nélkül megteszi. A vidéki színházigazgatókat Fekete Péter békéscsabai direktor képviselte, aki a fiatalabb közönség színházba csalogatását célozta meg. – Egy befogadó színházi működésben is innovációra, edukációra, progresszivitásra van szükség – mondta a MU Színház művészeti vezetője, Erős Balázs, aki azt is hozzátette: a MU tavaly két önálló tantermi produkciót hozott létre.
Hogy egyre kevesebbet költünk kultúrára, azt nemcsak Erős állítja, hanem Grecsó Krisztián, az Élet és Irodalom szerkesztője is. Vége az ingyenebédnek – mondta annak kapcsán, hogy fizetőssé vált az ÉS online verziója. Amikor a csatlósok, párttagok juthatnak csak szóhoz – és azok képviselik Magyarországot külföldön, akiknek egy soruk sem jelent meg idegen nyelven –, a többiek csak a független díjakban és a civil szponzorációban bízhatnak.
A konferencia végén Esterházy Péter író megjegyezte: a művészetet nem lehet kinevezni, csak a klientúrát. A szakma nélkül nem működhet az intézményrendszer.
A mutyiról, az akolmelegről, az autentikus külföldi megjelenések hiányáról beszélt a Műcsarnok igazgatója, Gulyás Gábor is: arról az időszakról, amikor a politikai érdekek leváltják az esztétikát.
Bár a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) kiemelten közhasznú társaság, és minden nekik juttatott adomány jelentős adókedvezményt ad, mint Szoboszlai János művészeti vezető elmondta, ez a potenciális támogatók szemében mégsem olyan csábító, mint az előadó-művészet, a film és a látványsportok segítése. EU-s pályázatokon is nehezen tudnak indulni, hiszen a csökkenő állami támogatás miatt nincs meg az önrész.
A kortárs képzőművészet periferikusságáról, kicsi társadalmi beágyazódásáról és jelentős elutasításáról is szólt Szoboszlai. A zeneszerző Eötvös Péter erre rímelően arról beszélt, milyen kevés kortárs művet játszanak Magyarországon, különösen külföldi szerzőktől. Nincs az a hatalom ma itthon, amely zenét rendelne egy komponistától – ezt már Kovalik Balázs rendező említette, aki az opera elitizmusáról is beszélt. Mivel ma az ország fél százaléka jár csak operába, sokan cinikusan úgy vélik, kár is ebbe pénzt invesztálni. A finanszírozási nehézségekről és a kortársat övező értetlenkedésről beszélt Rácz Zoltán is. Az Amadinda és az UMZE Kamaraegyüttes művészeti vezetője kifejtette: nem szeretné megélni, amikor a jegyeladás mondja meg, milyen műveket kell műsorra tűzni.
A Sziget Fesztivál ügyvezetője, Gerendai Károly elmondta: amióta tervezhetetlen az állami hozzájárulás, azóta lemond erről.
Afféle tejjel-mézzel folyó Kánaánról csak a filmes területről érkezők ejtettek szót. Nem Tarr Béla, aki felidézte, hogy szombaton 10 eurós jelképes alaptőkével megalakult a Magyar Film Függetlensége Védelmében Alapítvány. Petrányi Viktória producer is a kormány kulturális koncepcióját és vízióját hiányolta, és a finanszírozás elveinek definiálását kérte számon. A Magyar Nemzeti Filmalap képviselője, Miskolczi Péter producer szerint azonban sosem volt még ennyi pénz magyar filmre: az idén 7,5 milliárd forintot osztanak szét. Szőcs Géza pedig azokat a filmeket dicsérte, amelyeket a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatott.
Míg Tarrék 10 eurós alaptőkéjű alapítványt tettek, addig a krétakörös Schilling Árpád egy független innovációs központ létrehozására 1000 eurót helyezett el egy bankszámlán. Várja a csatlakozókat. Mint mondta: Magyarország lakosságának minimum fele kulturálisan inaktív, a szakemberek dolga a polgárok aktivizálása. Az új központ teljes vertikumában értelmezné a magyar kulturális életet és kapcsolódási pontjait Európához. Felméri a fehér foltokat, összeköti az aktív csoportokat, programokat tervez, projektekre tesz javaslatot, és ha majd kellő anyagi bázissal rendelkezik, pályázatokat ír ki, konkrét gyakorlatok elterjedését segíti elő a helyben élők bevonásával.
