Ebben nyilván szerepet játszik, hogy tegnap délután a világ két legnagyobb filmfesztiváljának – a berlininek és a cannes-inak – az igazgatója a saját költségén Budapestre érkezett, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínházban megrendezett kerekasztal-beszélgetésen személyével és elegáns nyilatkozatokkal álljon ki a független magyar film és természetesen a Tarr Béla vezette filmművészszövetség mellett. A tervek szerint az eseményen jelen lett volna Alberto Barbera, a velencei filmfesztivál vadonatúj direktora is, de mivel Malév-járatra váltott jegyet, a római reptéren ragadt.

– A Magyar Mozgókép Közalapítvány felszámolásával megszűnt a magyar film önkormányzatisága és demokratikus rendszere, a Magyar Nemzeti Filmalap pedig politikai erővel jött létre, s működésébe a szakmának nincs beleszólása – jelentette ki Tarr Béla a beszélgetésen.

A filmes a külföldi szakemberek mondandója kapcsán két további dolgot emelt ki: véleménye szerint minden nemzet filmművészete sokszínű, minden alkotónak más a kulturális és társadalmi háttere. A különbözőségnek tehát érvényesülnie kell. A szemle a magyar film sokszínűségét mutatja be – már csak ezért is ragaszkodnak hozzá. A másik fontos szempont, hangsúlyozta a rendező, hogy a kultúra alapvető emberi szükséglet. A magyar filmek pedig – ki merné tagadni – igen értékteremtők.

– Kötelességemnek éreztem, hogy támogassam a magyar filmet, és személyesen is jelen legyek a filmszemlén. A magyar film nagyon fontos pont Cannes térképén – mondta Thierry Frémaux, a cannes-i filmfesztivál igazgatója, aki másodszor jár Budapesten. Ahogy mondja, nagyon szereti ezt a várost, rengeteget tudott meg róla korábban André de Tothtól, aki nemzetközi karrierje és disszidálása előtt Tóth Endre néven öt filmet rendezett Magyarországon.

Frémaux lapunknak elmondta: lehet, hogy naiv, de úgy véli, a filmalkotóknak mindig igazuk van, és hinniük kell a harcukban, ezért is fogadta el Tarr Béla meghívását. Nem akar „belekeveredni” a lokális konfliktusokba, de annyit nyugodt szívvel elmondhat, minden kormánynak a saját érdeke, hogy támogassa országa filmművészetét. Ezzel a saját történelmét, életét és reputációját építi, és semmiképp sem tekinthet úgy a hetedik művészetre, mint potenciális veszélyforrásra. Példaképpen Michael Mooore-t említi, aki Fahrenheit 451 című Bush-ellenes dokumentumfilmjéért Arany Pálmát kapott, de ez nem befolyásolta a választás kimenetelét.

A szakember még elmondta: a kelet-európai termés a hatvanas és hetvenes években a cannes-i szelekció gerincét adta, a XXI. század elején ezt a szerepet átvették az ázsiai mozik, de az utóbbi tíz évben Magyarország és Románia filmkészítői sikeresen viszszatértek az élvonalba. A mai magyar film pedig számos tehetséggel rendelkezik, ami garantálja, hogy ez így is maradjon.

– Nyomon követtem, hogy mi történt a magyar filmszakmában az utóbbi két évben – tette hozzá Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója. Nem is nagyon tehetett mást, hiszen a média tele van a Magyarországról szóló hírekkel, így nem kellett sokat magyarázni neki, hogy miért lenne fontos, ha elfogadná a 43. Magyar Filmszemle meghívását.

A berlini mustra intendánsa kifejtette: a magyar filmművészet és a Berlinale kapcsolata folyamatos, számos versenyfilm és zsűritag vett részt a német rendezvényen jóval azelőtt is, amióta ő vezeti a seregszemlét. Alberto Barbera végül levélben fejtette ki: a magyar filmművészet tradíciói megkerülhetetlenek, sőt az utóbbi években újbóli felfutása volt tapasztalható. Ezért nem is érti, miként lehetséges, hogy mindezt gazdasági és politikai okok és érdekek veszélyeztessék.

A jövő csütörtökön kezdődő Berlinalén versenyben szerepel majd Fliegauf Benedek Csak a szél című műve, tavaly pedig Tarr Béla A torinói ló című mozija nyert rendezői díjat. Kosslick azt a némely konzervatív magyarországi sajtótermék által terjesztett vélekedést, amely szerint a magyar filmek beválogatásának és berlini sikereinek politikai háttere van, kategorikusan visszautasította: csakis a művek művészi színvonala volt és lesz mérvadó.

A tavalyi versenyprogram győztese, az iráni Ashgar Farhadi rendezte Nader és Simin – Egy elválás története például biztos Oscar-befutónak számít a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, ami szintén azt bizonyítja, hogy mégsem olyan rosszak a seregszemle válogatói. Azt is hozzátette: maguk a filmek – mint bárhol a világon – nagyon sokszor politikai témákat dolgoznak fel, az efféle művekre viszont különösképpen fogékony a Berlinale, de ez tulajdonképpen nem meglepő egy olyan rendezvény esetében, amely a hidegháború alatt jött létre. A Berlinale mindig is az egyenjogúságért és a toleranciáért fog harcolni – a filmalkotások erejével.

– Nincs jogomban kritizálni Magyarország kormányát és kultúrpolitikáját, de ahhoz jogom van, hogy európaiként megjegyezzem: valami nagyon furcsa történik ma Magyarországon – jelentette ki Dieter Kosslick. Szerinte a helyzet aggasztó – nem a Brüsszel által kifogásolt törvényekre gondol, hanem a kulturális válságra. Kosslick, bár nem magyar állampolgár, de európai polgárként úgy véli, ha európai adóforintok jutnak el Magyarországra, akkor néhány európai szabályt is be kell tartani. Például azt, hogy politikai befolyás nélkül működjenek a kulturális intézmények. Talán nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap pont ma adott ki egy közleményt, amelyben sok sikert kíván a szervezőknek a 43. Magyar Filmszemléhez.

„Azt vártuk, Vajna sikert kívánjon”

Száznegyvenegy rendező nagy- és kisjáték-, dokumentum-, animációs és tudományos ismeretterjesztő filmjét mutatják be a február 2-án kezdődött és 5-én záruló fapados filmszemlén.

Az elnevezés arra utal, hogy a rendezvény jogtulajdonos szervezője, a Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) nem igényelt állami támogatást. A szervezést ingyenesen vállalták önkéntesek, a szemlét négy napra rövidítették, nem osztanak díjakat, és mellőztek minden protokollt – az alkotók és az újságírók is csak megváltott jeggyel mehetnek be a vetítésekre.

Arra a kérdésre, hogy miért nem fordultak támogatásért a Nemzeti Filmalaphoz, Tarr Béla MFSZ-elnök azt válaszolta, a filmalap szabályzatában nem szerepel ilyen támogatás lehetősége, a Nemzeti Kulturális Alapnál pedig megszüntették a filmes kollégiumot. Lapunk munkatársának érdeklődésére, hogy mit szólnak a szervezők a filmes kormánybiztos, Andy Vajna minapi mondatához, amely szerint a filmalap képviseli a magyar filmes progressziót, a filmszemle szervezői pedig annak tönkretételét, Tarr annyit mondott: „Azt vártuk volna, hogy Vajna sikert kívánjon nekünk.” Janisch Attila rendező hozzátette: nem az a dolguk, hogy vitatkozzanak, hanem hogy elvégezzék a munkát.

A magyar filmért jöttek: Michel Reilhac, Tarr Béla, Thierry Fremaux, Dieter Kosslick és Ulrich Gregor