Cenzúrázzam magam, mint Romániában?

2012-02-03

Forradalmi nőnek tartja-e magát Bodor Johanna, aki október 23-án született, ráadásul a keresztneve is kötelezi erre. A koreográfussal hazugságról, nemzeti együttműködésről ésErdélyből való áttelepülésről is beszélgettünk a Nol-Presszóban. Ez látható avideóban. Aki többre kíváncsi, itt elolvashatja, ami kimaradt belőle. Képtelenség, hogy azért változtassak a viselkedésemen, mert félek.

Nol-Presszó: Mennyire vagy befolyásolható?

Bodor Johanna: Az vagyok, sajnos. Túl erős a szociális érzékem. Nem mindig tudok a végletekig szigorú lenni, engedékenyebb vagyok a kelleténél.

Nol-Presszó: Mit tartasz lehetetlennek, ésmiremondod: „az nem lehet, hogy”?

Bodor Johanna: Nehéz kérdés. Lehetetlennek találnám, hogy előre megfontolt szándékkal gáncsoljak. Vannak dolgok, amelyeket egyáltalán nem tudok elképzelni.

Nol-Presszó: Például?

Bodor Johanna: Besúgni. Heil Hitlerezni. Valakit megölni, meglőni vagy ledöfni. Sem szavakkal, sem gondolatokkal, sem tettekkel. Nem tennék olyat, amiért nem tudok felelősséget vállalni. De az is képtelenség, hogy azért változtassak a viselkedésemen, mert félek. Hazudjam? Cenzúrázzam saját magam megint, mint Romániában 18-19 évesen? Na, azt már nem.

Nol-Presszó: Azért a színházi szakmából elég sokan félnek.

Bodor Johanna: Igen, sajnos, abban a helyzetben vagyunk, amikor szuperóvatosnak kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy működjön a kultúra. Rengeteg okos ember dolgozik a színházi életünkben, akinek a szellemi felkészültségére, érzékenységére, erejére hatalmas szükség lenne. Nem akarok egyelőre neveket mondani, de várom azt a pillanatot, amikor végre kimondják az igazságot. Ha kell, provokálnám is ezt. Persze értem, hogy egy vállalat vezetője – direkt nem mondom, hogy színházvezető –, mondjuk, háromszáz emberért felel. Ennek megfelelően dönt, mi az, amit mutat, amit kommentál. Mindig szem előtt tartja, kikért és milyen ügyért felel. Ha ez a felelősség motiválja, nem a gyávaság, ráadásul baromi jó színházat csinál, akkor megértem. De csak egy ideig. Mert eljön az a pont, mikor azt kell mondani: eddig a csapatom biztonságáért hallgattam, de ezt már az egyéniségem nem bírja tovább. Jöttök velem vagy lépnem kell, mert ez így nem normális. Ez a fordulópont még várat magára.

Nol-Presszó: Nem naivitás ezt remélni?

Bodor Johanna: Egyáltalán nem. A mai játékszabályok szerint bátorságnak számít, ha valaki kiáll az igazáért, ha elmondja a véleményét egy millás videóban. Ez abszurd. Ne legyünk már kishitűek! Tudom, olyan országban élünk, ahol a legkevésbé becsülik meg azokat, akik bármelyik területen eredményt érnek el. Arra szocializálódtunk: hálásak legyünk, ha dolgozunk, feladatokat kapunk. Ez hülyeség, hinni kell a képességeinkben.

Nol-Presszó: Mi lehet a párbeszédképtelenség ellenszere?

Bodor Johanna: Az odafigyelés, a kíváncsiság. Ha az alapjátékszabályt tiszteletben tartom:meghallgatlak és válaszolok.Megpróbálok érvelni és konstruktívan vitázni, akkor nyertesnyertes helyzet jön létre. Manapság ennek a szituációnak a vadászását hiányolom. Más rugóra jár a párbeszédek java: az egyik nyertes, a másik meg csak vesztes lehet.

Nol-Presszó: Mit tartasz hitelesnek a közéletben?

Bodor Johanna: Szeretnék tényeket hallanimindenről, statisztikát látni, adatokat és dokumentumokat. Pontosan informált lenni, persze csak azokból, amikhez közöm van. Nagyon hiányzik az értelmes szó, a nagyvonalúság és a konstruktivizmus, a közéleti szereplők felelősségérzete. Nem tudom, Antall Józsefminiszterelnökmit szólna ahhoz, ami ma Magyarországon történik. Vagy Göncz Árpád köztársasági elnök, hama is politizálna. Két nagy formátumú ember. Hiánycikk az a szellemiség a közéletből, ami belőlük áradt.