Vajnáék nem tolakodnak, csak ítélkeznek
A pályázatok elbírálása szeptember 20-án kezdődött meg. Eddig mintegy 115 forgatókönyv érkezett be, mostanáig ötvennégyről született döntés. A számok pedig önmagukért beszélnek: összesen tizenhárman kaptak támogatást az MNF-től, hárman gyártásit (Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér, Szász János: A nagy füzet és Nemes Gyula: Zero), a többiek pedig forgatókönyv-fejlesztésre (többek közt Mundruczó Kornél, Pálfi György, Császi Ádám, Bodzsár Márk és Fazekas Csaba tervei).
Az MNF öttagú szakmai döntőbizottsága alapvetően kétféle filmtervet „keres”: a leforgatandó mű vagy a mozikban arasson sikert, vagy a világ fesztiváljain legyen esélye díjat nyerni. Azt pedig mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy sok produkció kapjon olyan kis összeget, mely egy-egy mű legyártására nem elég, legfeljebb a filmesek pillanatnyi megélhetését szolgálná.
– Nagyon sok izgalmas filmterv érkezik hozzánk gyenge forgatókönyv formájában – mondta Divinyi Réka, az MNF forgatókönyv-fejlesztési igazgatója. A szakember szerint a pályázatok többségében a könyvek vagy nincsenek kellőképpen kiérlelt állapotban, vagy hiányzik belőlük az a bizonyos szakmai tudás, amely a megírásukhoz szükségeltetett volna.
Nagyon sok reménybeli alkotó még mindig nem használ forgatókönyvírót vagy dramaturgot – igaz, van arra példa, hogy egy rendező tényleg jó könyvet tud írni, de ez azért ritka. Divinyi szavai szerint a filmalap szeretné elkerülni, hogy félkész könyvek kerüljenek gyártásba – az elmúlt évek erre számos kudarcos példával szolgáltak –, így minden arra érdemes pályázót ösztönöznek, hogy addig fejlessze a könyvét, amíg az teljesen kész nincs.
Van előkóstoló, mégis elfogyasztanak minden könyvet legalább tízen
Sokan kíváncsiak arra, hogyan is működik a könyvek elbírálása. Amikor beérkeznek az alaphoz a forgatókönyvek, azok név és cím nélkül az úgynevezett előolvasókhoz, majd azután fejlesztőkhöz kerülnek, akik írnak róluk egy szakvéleményt: ebben a fejlesztés lehetőségeit és a szakmai hibákat tárják fel. Ez egyébként nem játszik feltétlenül szerepet a végső döntésben, mert az öttagú döntőbizottság minden egyes könyvet elolvas, még azokat is, melyeket egyértelműen elutasítanak – tehát egy-egy könyvön legalább tíz ember rágja végig magát.
Ha az MNF úgy dönt, forgatókönyv-fejlesztési támogatást ad egy projektnek, akkor a pályázók megkapják a dramaturgiai szakvéleményt, és találkoznak a fejlesztőkkel. Az utóbbiak nem ötleteket adnak ilyenkor, hanem közösen igyekeznek feltárni, vajon miért érezte úgy a döntőbizottság, hogy még nincs kész a könyv. Divinyi Réka szerint ezek a találkozások nagyon pozitívan szoktak végződni.
A korábbi rendszerhez képest újdonság, hogy a filmalap nemzetközi tevékenysége kibővült az értékesítéssel: azaz a jövőben nemcsak egyes filmek fesztiváloztatását (amit korábban és most is a Magyar Filmunió végez), hanem a külföldi mozis, videós és tévés értékesítését is intézi.
Arra a kérdésre, hogy vajon az alap két alkalmazottja hogyan lesz majd versenyképes a világ nagy nemzetközi terjesztőivel szemben, azt a választ kaptuk, hogy a magyar producereknek megéri majd az alappal szerződniük, mert bár a külföldi cégek tényleg sikerrel adták-vették a hazai filmeket, de ebből a jogtulajdonosok általában egy fillért sem láttak, mert a cégek „leköltségelték” a profitot.
Vajna a Szabadság, szerelem című művet hozta fel példának, melyen másfél millió dollárt kaszált a Fortissimo nevű cég, a producernek pedig háromszáz dollárt fizettek.
A filmalap nem fog a szemlére tolakodni
A 43., közkeletűbb nevén fapados vagy Tarr-szemle néven ismert, a hétvégén megrendezendő hazai mozgóképes mustra kapcsán a filmalap vezetője, Havas Ágnes kifejtette: a szervezők nem pályáztak az alaphoz, ezért nem is támogatják a rendezvényt.
Mivel nem hívták meg sem az alap képviselőit, sem Andy Vajna kormánybiztost a szemlére, nem is fognak „odatolakodni”. Vajna ehhez még hozzátette: a szakmát ők képviselik, a szemle szervezői pedig azt a szemléletet, mely az utóbbi húsz évben a magyar filmet csődbe vitte. A kormánybiztos, mivel a szemlék eddig mintegy 250 millió forintba kerültek, különösen örömtelinek tartja, hogy most egy-két millióból meg tudták oldani.
Az viszont egészen nagy meglepetés, hogy a MÚOSZ Film- és tévékritikus szakosztályának idén ötvenedik alkalommal megrendezett díjátadóját csaknem hétszázezer forinttal támogatta a filmalap. Vajna úgy érzi, ennyiből a nagy hagyományokkal rendelkező díjátadót hosszú távon komoly eseménnyé lehetne fejleszteni. A szakosztály vezetője, Báron György szerint erről majd a tagság dönt a közeljövőben.
Tarr a távolból is nyert
A legjobb dokumentumfilm díját Nagy Viktor Oszkár kapta a Két világ közt című művéért. A rövidfilmes kategória legjobbja – megosztva – Till Attila (Csicska) és Reisz Gábor (Külalak) lett. Az animációs kategória elismerését a harminchat éven keresztül gyártott, 100 részes Magyar Népmesék sorozat alkotói vehették át. A kritikusok különdíjában Jankovics Marcell részesült a rekordhosszú idő alatt készült, monstre animációs alkotásáért, Az ember tragédiájáért. A legjobb rendező Fliegauf Benedek lett (Womb). Az operatőri elismerést Fred Kelemen kapta Tarr Béla A torinói ló című mozijának fényképezéséért.
A filmkritikusok B. Nagy László-díját (az év filmje) Tarr Béla kapta – az elismerést Hranitzky Ágnes társrendező vette át Havas Ágnestől, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatójától. Havas hosszan méltatta a rendezőt, majd megjegyezte: nagyon sajnálja, hogy egy olyan szervezet nevében kell átadnia a díjat, melyet Tarr Béla nem tart legitimnek, és reméli, hogy majd egyszer kezet rázhat vele is, mint most Hranitzky Ágnessel. A rendező lapunknak ugyanakkor telefonon elmondta: nagyon örül a díjnak, mivel szakmai, és nem politikai elismerésről van szó.
A magyar filmkritikusok Életműdíját több évtizedes kimagasló művészi teljesítményéért Sára Sándor rendező-operatőr kapta.
