A „korszellem” filmes tükre
A tavaly ősszel újra megnyíló lehetőség a dokumentumfilmesekből hívta elő a legtöbb filmötletet – összesen 406-ot (!). Sokan jelentkeztek: ismeretterjesztő és animációs filmek gyártására, illetve tévéfilmek forgatókönyvének kidolgozására is.
Mint ismeretes, hosszas árnyékbokszolás után a kormányzat kétpólusú filmfinanszírozás mellett döntött. A nagyjátékfilmek támogatását a filmes kormánybiztos, Andrew Vajna nevével fémjelzett Nemzeti Filmalapra, a nem „egész estés” dokumentum-, animációs és ismeretterjesztő, valamint a tévéfilmekét pedig a Szalai Annamária vezette Médiatanács által kijelölt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnál (MTVA) működtetett bírálóbizottságokra bízták. Az utóbbi grémiumok közül hármat, a doku-, animációs és ismeretterjesztő filmekét Vitézy László rendező vezeti. A negyediket talán csak azért nem ő, mert ott írótársával együtt pályázott Móricz Pillangó című regénye tévéfilmes forgatókönyvének elkészítésére, és ez az ajánlat egyike a négy legnagyobb támogatást (2,5 millió forintot) elnyert pályázatnak.
Érdeklődésünkre Vitézy elmondta, az általa elnökölt kuratóriumok három szakaszban döntenek a beérkezett tervekről. Először a rövid témaösszefoglalók (szinopszisok) versenyeznek; majd a részletesebb rendezői koncepciók és a személyes meghallgatások alapján döntenek. A főkurátor kifejtette, az elkészült filmek esetében nem tartják fönn az utolsó vágás jogát – mint bizonyos esetekben a Vajna-féle filmalap teszi –, de átvételkor a bizottság elmondja majd a véleményét a műről, és ha szükségesnek ítéli, változtatást tanácsol. Bár ez nem kötelezi a pályázót, de e szisztémából gyanítjuk, célszerű lesz megfogadni, hiszen a kuratóriumokban filmes szakemberek mellett részt vesznek a két közszolgálati tévé vezérigazgatói (a tévéfilmes bizottságot éppen az MTV-é vezeti), és rajtuk múlik a műsorra tűzés. A támogatott filmeket egyébként sugározni kell valamelyik köztévében – közölte Vitézy. – A korábbi éhenkórász filmezésből átmegyünk most a tisztességesen megfizetett munkába – fűzte hozzá, megjegyezve, ez föltétele volt, hogy elvállalja a kuratóriumok vezetését. Egy-egy dokufilm elkészítésére akár nyolcmillió (sorozat esetén hatmillió) forintos támogatást lehet kapni, ami testesebb annál, amit a korábbi grémiumok osztottak. Az idén összesen 700 milliót költ az MTVA az általa menedzselt filmes műfajokra, és Vitézy ígéretet kapott, hogy a támogatás mértéke a következő években sem lesz kevesebb.
Csak dokufilmek gyártására 140 milliós pályázatot írtak ki, és ennek lezárása után további tenderek várhatók az idén. A dokufilmeseket ugyanakkor meglepte, hogy a beadott ötletek kilenctizede (!) elvérzett már az első fordulóban. Érdeklődtünk a szakma három meghatározó, a legnevesebb alkotókat tömörítő csoportosulásánál, és kiderült, a MaDE és a Dunatáj gárdájából mindössze ketten-ketten mehettek tovább, a DocClub rendezői közül pedig valamennyi pályázó terve kiesett. Vitézy azt mondta, „nem pikkeltek senkire”, a barátai közül is többen kiestek. Az ok: a pályázatok többsége heterogén, nem rajzolódik ki belőlük valamiféle „magyar trend”, amely a közönség érdeklődését és a „korszellemet” tükrözné. Ez arra utal szerinte, hogy a filmes értelmiség elszakadt a magyar valóságtól. Az elutasítás azonban nem jelenti, hogy minden elutasított filmterv rossz volt – tette hozzá. Több esetben maga fog telefonálni a szerzőnek, adja be a szinopszisát újra. A mostanit kísérleti pályázatnak kell tekinteni – hangsúlyozta –, és célszerű lenne a jövőben tematikus tendereket kiírni. Az általa fontosnak vélt témákra utalva példaként említett mezőgazdaságról szóló, egészségüggyel, demográfiai kérdésekkel, a cigánysággal, vallási problémákkal foglalkozókat. Ilyen kiírásokat fog javasolni.
Érthető, ha dokufilmes körökben élénk visszhangot váltottak ki a történések. Van, aki pozitív fejleménynek tartja, hogy az MTVA-nál meghallgatták és részben megvalósították a filmes alkotók javaslatait (például a háromszakaszos pályáztatást), jóllehet több kifogás is fölmerül. Főként az, hogy míg korábban három-négy szervezetnél lehetett pályázni, most egycsatornássá vált a rendszer. Ez egyes vélemények szerint hamar át fogja alakítani a filmkészítők gondolkodását. Olyan témákat és úgy dolgoznak majd fel, amelyeket és ahogyan az MTVA kuratóriumai kérik. Ez azonban csak a valóság egyfajta tükrözését fogja jelenteni, és a nézőszám maximalizálását célzó televíziós igények vélhetően nem kedveznek a kísérleti, újító filmes törekvéseknek sem. A pályáztatással kapcsolatban többen megjegyezték, nyilvánosságra kellene hozni, mely pályázatok jutottak tovább az egyes szakaszokban. És magasnak tartják a pályázati díjakat (az egyik jeles rendező esetében a díj 350 ezer forint lett volna) még akkor is, ha csak a második szakaszba jutottaknak kell fizetniük, és kiesés esetén visszakapják a díj 75 százalékát.
Egyelőre megoldatlan az úgynevezett ad hoc támogatás, amelyet rendkívüli esemény azonnali dokufilmes földolgozására adnának, megelőzve a több hónapos pályáztatást. Ezt a szakma régóta kéri, Vitézy ezzel kapcsolatban megjegyezte, régen a Balázs Béla Stúdiónak volt lehetősége ilyesmire, most meg kell találni rá a jogi kereteket, készül a megoldás. Hozzátette: remélhetőleg nem fordul elő többé, hogy olyan esetben, mint amilyen például a vörösiszap-katasztrófa volt, ne lehessen jelen a filmes kamera.
