Színház szendviccsel
Színház a tévében: teljes képtelenség. Gondoljunk csak arra, ahogy Boguslawski, a nagy színész áll a színpad előterében az Ikszek című Spiró-regény nagyjelenetében. Óriási a feszültség, a közönség izgatottan várja, mit fog mondani. De ő kivár. Kivár és kivár. Mire kitör a forradalom.
A képernyő előtt ülve ásítanék egyet, és miközben beleharapnék sonkás-sajtos-paradicsomos szendvicsembe, hallanám éppen belépő családtagomat: – Mi van, ez már sosem szólal meg?!
A sokat emlegetett – „Hú, mennyi készült belőlük, az volt a televíziózás aranykora!” – tévéfilmekkel kapcsolatban sem látom olyan egyértelműnek a helyzetet. Biztosan olyan magas színvonalat képviseltek? Belekerült általuk a tévénéző a kortárs színjátszás áramkörébe? Mindig a legkorszerűbb megoldásokat látta?
Nemrégiben egy kései órán viszont rákattintottam és ott ragadtam Shakespeare III. Richárdjának Fehér György rendezte tévéfilmváltozatánál. Amikor Latinovits-Buckingham kéri megígért jussát eddigi aljasságai jutalmaként, mert a most szükségessé vált kettős gyerekgyilkosság már neki sincs ínyére, Haumann király pedig mintha nem is hallaná őt, végül kiszűri fogai közül, hogy „Unlak!”… Azóta meg láttam például Ruttkait és Csomós Marit a Trójai nőkben vagy Kalocsay Miklóst, Egri Mártát és persze Garast a Tudós nőkben, Igó Évát (Júlia) és Mihályi Győzőt (Rómeó) egy 25 éves miskolci előadásban.
Nem néztem végig talán egyiket sem – játszott a Barcelona, fontos meccse volt a Greenbaynek –, de voltak jelenetek, volt egy-két közeli arckifejezés, megfigyelendő mozdulat, hangsúly. A Moliere-verset ráhajlították az élő beszédre, de azért a ritmust is érezni lehetett!
Nyilván nem adhat teljes színházi élményt, mégis jobb, mint például a Hogy volt?! rajongói klubja, ahol mindig szentként kell tisztelni az éppen ünnepelt művészt. Jó, most és itt én sem mondom meg, mit találtam csapnivalóan rossznak. Annál is inkább, mert azt figyeltem legtovább: hogyan tetszhetett nekem ez annak idején?!
Ha már a köztévének nincs embere arra, hogy XXI. századi műsort készítsen nekünk, legalább olcsón megmutatja, hogyan múlt ki előző életünk.
Infó
SZÍNHÁZ A DUNAWORLDÖN
Gyurkovits Tibor: nagyvizit (tévéfilm, 1981, r.: Málnay Levente) január 31-én este fél 10-kor. Per Olov Enquist: A tribádok éjszakája (tévéfilm, 1993, r.: Mihályfi Imre) február 1-jén este fél 10-kor. Shakespeare: Cymbeline (Szegedi Nemzeti Színház, 1982, r.: Ruszt József) február 2-án este fél 10 előtt 5 perccel. Kárpáti Péter: Akárki (Katona József Színház, 2004, r.: Zsámbéki Gábor) február 5-én este fél 10-kor.
