Az olvasás szappanoperája
Majd a közszolgálat megoldja, reménykedtünk, ám a 2005-ös, brit mintájú A Nagy Könyv is inkább egy rosszul leplezett Friderikusz-show-nak tűnt, ahol jobbára a kötelező olvasmányok és az épp népszerű lektűrök voltak a sztármeghívottak. És leginkább az olvasás öröme szivárgott el a kulisszák mögött, pedig az eredeti cím (Big Read) sugallta szándék pont ezt helyezte volna a középpontba.
A nagy nekigyürkőzés után most egy szerényebb költségvetésű, ám jóval életrevalóbb sorozat próbálkozik ismét az olvasásra, a könyvek szeretetére felhívni a figyelmet a Duna Televízióban minden hétköznap délelőtt tizenegy előtt tíz perccel. A Lackfi János vezette folyam a maga visszafogott, szinte hófehér környezetében leginkább a kortárs magyar irodalomra koncentrál, de megfordulnak itt a könyvek „láthatatlan mesterei” is: műfordítók, szerkesztők, illusztrátorok. – Azzal a céllal vágtunk bele, hogy szóljon ez napi négy perc minimeditációként a könyvről. Vagyis segítsünk napjaink könyvlabirintusában eligazodni az olvasónak, hogy ne könyvnek látszó tárgyak, hanem valódi értékek sodródjanak be a fogyasztói áramlattal az otthonok polcaira – magyarázza Lackfi.
A Bodzsár Márk rendező és Reich Dániel operatőr létrehozta egységes látványvilághoz magát Lackfit is hozzáöltöztették: ezzel érik el, hogy minél nagyobb hangsúly kerüljön a szerzőkre, a könyv iránti szenvedélyükre. Hiszen ez egy love story vagy épp szappanopera változó szereplőkkel, változatlanul intenzív érzelmi hőfokkal.
De vajonmiért kopott ki a tévékműsorából a könyv, az irodalom? Lackfi válasza egyszerű: az, hogy az író ír, nem tűnik túl szexinek. Hiszen „csak” azt csinálja, ami a dolga. Ha celeb, politikus, sportoló teszi ugyanezt, mindjárt izgisebb... Az író focizzon vagy főzzön, ha feltűnést akar. S persze az 1Könyv szívesen mutat be jóféle ismeretterjesztő vagy életmóddal, spiritualitással kapcsolatos köteteket,minőségi lektűrt, krimit, elsősorban mégis a kortárs szerzőké a főszerep. Lackfi abban bízik: a médiahangulat komolyodásának jele, hogy például a már húsz éve adásban lévő Lyukasóra versműsor mellett (ennek szintén műsorvezetője) elfér a kínálatban egy ilyen minisorozat is. Az is biztató jelzés, hogy a könyvközeli emberek nem csupán promólehetőséget látnak a műsorban, hanem az együttgondolkodás terepét. Hiszen épp ez lenne a cél, hogy közös erővel kiszabadítsák a könyvekből a gondolatokat, sztorikat, és érzelmileg érdekeltté tegyék az olvasót abban, hogy belépjen egy-egy könyv világába. Sőt személyes viszonyt alakíthasson ki azzal, aki „szülte” a művet, vagy azzal, aki körülötte bábáskodott. Vagyis az irodalom életén és ne halálán dolgozzanak.
A visszajelzésekre eddig nem lehet panasz, de apró üröm az örömben a nem túl kedvező sugárzási időpont. Viszont az ismétlésekbe hétvégenként „bele lehet botlani”, s elvileg a neten is visszakereshetőek az adások. A hamarosan létrejövő társasági oldalon pedig követni lehet majd az újdonságokat és kiegészítéseket. Persze nem tiltakoznának a szerkesztők, ha a munkahelyek beiktatnának egy négyperces kávészünetet, és csapatépítő jelleggel mindenki együtt nézné a műsort...
A Duna TV egyéves keretszerződéssel biztosítja a műsor jövőjét, vagyis a szándék megvan a hosszú távú együttműködésre. A többi azonmúlhat, hogy a készítők tudják-e tartani a kezdeti lelkesedést és minőséget.
– Csepp az 1Könyv a tengerben, de mindennap egy csepp, az már valami. Én azt hiszem, a közszolgálati tévé nem tesz rossz lóra, ha bevállal minket – teszi hozzá Lackfi. Példák is akadnak arra, hogy egy efféle műsor mennyire meg tud gyökerezni. Franciaországban például húsz éve megy egy hasonló sorozat, az ezredforduló táján három és fél millióan voltak rá kíváncsiak. Ennek alapján remélhető, hogy itthon is ez lesz majd a téma a fodrásznál.
