Afrika egyik legnevesebb énekes-zenésze – aki a világhírt jórészt 1994-es slágerének, a Hét másodpercnek köszönheti – ezt saját tévé- és rádiócsatornáján közölte az év elején, hozzátéve: „odafigyelt és hallgatott” rajongói szavára, akikből ezúttal választókat kíván faragni. (A Hét másodperc az újszülött első pillanataira, egyben az emberi élet legfelhőtlenebb időszakára utal.)

Egyelőre kérdés, hogy sikerülhet-e, a cél mindenesetre a veterán, idén 86 éves Abdoulaye Wade elnök immár több mint évtizedes uralmának megdöntése: a „Megmondtam, de visszavonhatom”, vagyis Wade tavaly nyári nagy pálfordulása a szenegáli ellenzék egyik jelszava lett. Az államfő ugyanis nem kis hátraarccal kreált kisebb alkotmányos válságot, világossá téve álláspontját: nem köti 2007-es ígérete, hogy nem indul az újraválasztásért, a harmadik – újabb ötéves – államfői ciklusért.

Nyugat-Afrikában sem ritka, hogy hírességek kacérkodjanak a politikával: az 1960 óta független Szenegál első államfője Léopold Sédar Senghor világhírű költő, a Francia Akadémia későbbi első afrikai tagja volt. A 2011-es választásokon pedig a labdarúgás kiválósága, George Weah próbálkozott Libériában. A Paris Saint-Germain és a Milan egykori sztárja az alelnöki hivatalt nézte ki magának (igaz, hiába). Énekesek is el tudják magukat időnként „dalolni” a legexkluzívabb bársonyszékekig: a valamikor luxushajókon haknizott Silvio Berlusconi karrierje önmagáért beszél, a haiti elnök, Michel Martel ly pályájának pedig külön érdekessége, hogy egyes dalaiban épp az államfői hivatalon gúnyolódott.

A négy asszonynak nyolc gyermeket nemzett, muzulmán N’Dour Grammy-díjas zenészként és közéleti szereplőként is komoly háttérrel rendelkezik. Apai ágon szerer, az anyain volof és tukulőr felmenőkkel büszkélkedik, és a mbalaxra, azaz a szererek dobos-táncos – némi poppal beoltott, nyugati hatásokkal, dzsesszel, rockkal ötvözött – hagyományára építette világzenei karrierjét. Olyanokkal lépett fel,mint Bono, Sting, Peter Gabriel vagy Paul Simon. Grammyt ért, 2004-es albumán, az Egyiptomon, amelynek szenegáli változata Sant Allah címmel jelent meg, az iszlámon belüli toleranciát hirdeti dalai ban, különösen a „vágyakozóknak” (mourides) nevezett ottani Muzulmán Testvériség, a Muridija értelmezésében.

George „Jojo” Ndege kenyai zenészkommentátor irigykedve említi a lehetőségeket, amelyeket megragadva a nyugat-afrikai – azon belül is főleg francia nyelvű – helyi sztárok, mint a szintén szenegáli Baaba Maal vagy a mali Habib Koite, a világzene nagyságaivá emelkedhettek. Ennek magyarázatát abban látja, hogy a franciák, mint egykori gyarmatosítók, kiemelt figyelmet fordítottak a kulturális önkifejezésre, felemelkedésre. Párizsi „ugródeszkával” pedig ezek a zenészek később más európai piacokra és az Egyesült Államokba is eljuthattak, ott sikert arathattak. És a franciák nyomában a nyugat-afrikai frankofón országok is áldoznak kultúrára, tehetséggondozásra. Ám a Kelet-Afrikát, így szülőhazáját is gyarmatosító britek mindezzel keveset törődtek – érvel Ndege.

Ugyanakkor nemcsak a színpad, valamint a lemez- és filmstúdiók alkotják N’Dour világát: még bőven az apartheid idején koncertet szervezett a dél-afrikai Nelson Mandela szabadon bocsátásáért. Jószolgálati szerepkört vállalt, oktatási és a szegények felemelkedését lehetővé tevő mikrohitel-vállalkozásokat alapított. John Clewley, aki jelenleg a thaiföldi The Bangkok Post újságírója, több interjút is készített vele zenei rovata számára. Lenyűgözte N’Dour karizmája. „Minden zenésztársa felnézett rá, holott többen is voltak nála kétszer idősebb veteránok.” Az is imponált Clewley-nak, hogy első beszélgetésüket még voloful folytatták, mert N’Dour nem tudott angolul, alig egy évvel később azonban már bátran belevágott a nyelvbe az interjú során.

Saját médiavállalkozásai, így az RFM rádió és a TFM televízió, a L’Observateur napilap is segíthetnek a politikában megkezdett útja egyengetésében. Közvetlen ugródeszkát is ácsolt magának ehhez: „You”, ahogy szülőhazájában emlegetik, 2010-ben milliós támogatottságú társadalmi mozgalmat gründolt, „Jelen vagyok, tehát részt veszek” néven; igaz, kissé el is bizonytalanította híveit. – Számos támogatót fel tudott sorakoztatni, de sokan megdöbbentek rajta, hogy el is indul, hiszen kezdetben tagadta, hogy kinézte volna magának az államfői széket – állítja Madiambal Diagne, a dakari Le Quotidien napilap első embere, feltéve a kérdést: mégis, mi lenne N’Dour programja?

Szenegál a mai Afrikából vizsgázó egyetemisták kedvenc országa, hiszen nem túl bonyolult a politikai képlete: fél évszázados önállóságából az első két évtizedet Senghor, a második kettőt Abdou Diouf, a francia nyelvű országokat tömörítő világszervezet, a La Francophonie jelenlegi főtitkára hivatali ideje uralta, az új évezred elejét pedigWade-é. N’Dour most az egyébként stabilnak nevezhető – a térségben történelmileg egyedül puccsmentes – 14 millió lakosú köztársaság felrázására készül. Munkahelyteremtő, korrupcióellenes, a közoktatást és az egészségügyet az előtérbe helyező politikát hirdet. Felfogása szerint szöges ellentétben Wade mai Szenegáljával – noha az elnökkel korábban nagyon is jó kapcsolatot ápolt egyébként).

–Mondják azonban meg neki világosan, Obama, Sarko(zy), Cameron és Merkel, mondják meg neki: a szenegáliakat egybentartó alaptörvény nem jogosítja fel az újraindulásra! – szólította fel N’Dour Wade ellenében az amerikai és a francia elnököt, valamint a brit kormányfőt és a német kancellár asszonyt. A Dakar egy szegényebb negyedéből származó elnökjelölt azt ígéri, meglepetést okoz majd február végén, és kifejti: a tét nem kicsi. – Én ugyan az erőszakmentesekhez tartozom, de nem uraljuk a szenegáliakat. Attól a pillanattól kezdve, hogy nincs igazság, békéről sem beszélhetünk majd. Az igazság a békére rímel, a béke pedig az igazságra – mondta, ismét Wade-nek címezve: nem tarthatja magát az ország királyának.

1998-ra ő komponálta a franciaországi labdarúgó-világbajnokság „himnuszát”. „Quatre années ont passé / Mais dans les regards / Je peux voir / Cette soif de victoire” (Négy év telt el / Ám a tekintetekben / Látom / A győzelemre szomjúzást). Ha minden jól megy, elénekelheti híveivel a választások éjszakáján is – ekkormár sajátmagának.

Névjegy

YOUSSOU N’DOUR 1959-ben született Szenegál fővárosában, Dakarban. Az afrikai pop és a világzene egyik legismertebb figurája; 2004-ben Grammy-díjat kapott Egyiptom című albumára. Legismertebb száma a – valójában bő négyperces – Hét másodperc. Február végén indulni készül a szenegáli elnökválasztáson; ehhez vállalkozásai, így médiabirodalma, valamint társadalmi mozgalma és közéleti szerepvállalása kínál hátországot.

FOTÓ: REUTERS VALENTIN FLAURAUD