Átlátás hat tételben
Eddig ugyanis többnyire olyan exhibíciókkal jelentkezett a művészcsoport, amelyek a komplett stúdiót szerették volna bemutatni, így törvényszerű, hogy egy-egy fotósnak kevesebb felület jutott. Az Átlátás azonban más: hat budapesti galériában összesen kilenc ifjú fotóművész munkái jelennek meg, jóval nagyobb teret hagyva az egyéni problémafelvetéseknek.
Oltai Kata kurátor és Nánási László, az FFS korábbi titkárának manifesztuma szerint az a felismerés hívta életre az Átlátást, hogy a fiatal fotósok és elméleti szakemberek, kurátorok pályakezdése, önálló kiállítás keretein belüli bemutatkozása egyáltalán nem könnyű. A szöveg szerint könnyű volt meggyőzni a galériákat az együttműködés szükségességéről, a majdani kiállítások kurátorait pedig már a helyszíneket vezetőkkel közösen választották ki, tizenkilenc pályázó közül. Oltai és Nánási szerint a végül létrejövő kiállítás még csak nem is a legfontosabb a projektben, csupán befejező momentum.
„Ami igazán fontos, hogy művész és kurátor megtanuljon közösen koncepciót hangolni, térben gondolkodni, felmerülő problémákat megoldani, a kiállítóhelyekkel kommunikálni” – fogalmaznak. A mintegy féléves előkészítő munka alatt az alkotók és a kurátorok közös prezentáció keretében beszélték meg a lehetséges kérdéseket, problémákat, és egymás munkáját is nyomon követték. Oltaiék beharangozója szerint, ha a jövőben is folytatni szeretnék amost az Átlátással megkezdett munkát, komoly pártfogói támogatásra lesz szükségük.
November végén Trembeczki Péter Újratervezés című anyagával indult el a sorozat a Faur Zsófi Galériában, a tárlat kurátora Gellér Judit volt. Az ember döntései nyomán feltáruló sanszok, az újratervezés lehetősége és kényszere, döntések következményei álltak a kiállítás fókuszában.
Halász Dániel december elején nyílt, nemrég zárult, Stenczer Sári kurátori közreműködésével tető alá hozott Fogd a pénzt és fuss című tárlata nem csupán fotókat kínált: a sejtelmes, eredeti környezetüktől megfosztott képek mellett a mindennapi élet tárgyai is láthatók voltak, a Lumen Galéria falain pedig amagyar közéletből származó mondatokat olvashattuk. A művész ugyanis nemcsak művész itt, de közéleti ember, állampolgár is, aki reagál az őt körülvevő dolgokra. Pél dául arra a törvénytervezetre is, amely a külföldre távozó diplomásokkal visszafizettetné képzésük költségeit.
Egy város láthatatlan metszete címmel írt szerelmes fényföldrajzot Kádár Levente ésKerekes Emőke Stánitz Zsuzsanna kurátor segítségével a Demo Galériában. Itt a városi fenomének mesélik el saját történetüket, ezen keresztül egy korszak történetét. Legyen szó akár Kerekes Emőkének a budapesti beton virágládákról készített sorozatáról, vagy éppen Kádárnak a városszerte megfigyelhető, eredeti funkciójuktól, vagyis mobilitásuktól rendszerintmegfosztott lakóautókról készült szériájáról – lényegében hatásosan fényképezett pusztulássztorikat láthatunk, január 26-ig.
A tárgyak helyett a testekről, az intimitásról, fotós és modellje rendhagyó viszonyáról szól Érmezei Lili Zoé és Kaulics Viola Személyes tér című kettős tárlata az ArtBázison. Kaulics „beülteti magát” fikciós párkapcsolati helyzeteket ábrázoló munkáiba, míg Érmezei éppen ellenkezőleg: saját hiányára építi a módszert. A fiatal fotós és modelljei között a munka során nem volt személyes kapcsolat, a művész Skype-on segítette a fényképezett nőket, hogy felfedezzék saját magukat, testüket az üres térben. E folyamatról videoinstalláció is tanúskodik a február 17-én záró kiállításon, amelynek kurátora Meggyesházi Éda volt.
Humor és giccs, társadalomkritika és provokáció, az értelmezés változatos lehetőségei – ezek a hívószavai az Ív & Candie duó r.í.c. chicks című tárlatának a Liget Galériában, a kurátori teendőket itt Somosi Rita látta el. Gáldi Vinkó Andrea és Szombat Éva nemcsak környezetét dokumentálja a saját szája íze szerint, de generációjuk s a kor problémáit, tipikus helyze teit is bemutatják. Hallgatózni február 24-től március 22-ig lehet az Ajtósi Dürer sor 5. alatt.
Az Átlátás darabjai közül talán Ember Sárinak a kArton Galériában március 30-tól április 14-ig nyitva tartó, Benkő Zsuzsanna segítségével megrendezett kiállítása a legszemélyesebb. A Családfakutatás az evidensnek tűnő örökségen, a tárgyakon, mozdulatokon, arcvonásokon, életútbeli elrendeltetéseken túl azt firtatja, mi egyebet hagytak ránk a felmenők. Örömök, bánatok, szokások, belénk égett élmények, amelyek alapvetően határozzák meg a dolgokhoz való viszonyunkat. Mindig át és átalakuló, valaholmélyenmégis egyforma patternek. A családfa gyökérzetének mintái.
