Lóverseny két másodpercben
A bal sarokban férfiak, a jobb sarokban nők. Berczeli Ágnes, Boncsér Sára, Ferencz Attila, Fodor Dávid, Juhász Tünde, Ben O’Brien, Ruttkai Laura és Tóth Juliska. Színészek. Este hét van, kilencre az egyikük ötszáz forinttal gazdagabb lesz. Ráadásul azt sem költheti el – vagyis tulajdonképpen elkölthetné, csak előbb ki kéne bányásznia egy üvegkeretből.
A Grund Színház Maestro-estjén vagyunk, amely tisztán improvizációkból épül fel. A színészeket két rendező, Andrew Hefler és Iványi Marcell instruálja, de valószínűleg nem ez a legjobb kifejezés arra, amit a direktorok csinálnak. Csak az alaphelyzeteket, a hívószavakat mondják be, figyelik a színészeket, kezelik a jelenetek elejét és végét jelző csengőt, és ha netán elakadna a szkeccs, továbblendítik azt. A jelenetek végén a nézők tapssal szavazzák meg a részt vevő színészek pontszámait egytől ötig terjedő skálán, ezt a segítő feljegyzi, majd kiderül, melyik színész nem folytathatja a játékot. Vagyis folytathatja, de már „csak” mint segítő, versenyen kívül.
Hefler elmondása szerint a Grund Színházzal október óta játszanak Maestro típusú előadásokat Budapesten, de ő maga már legalább két évtizede vesz részt hasonló produkciókban. A műfaj egyébként viszonylag fiatal, Keith Johnstone amerikai drámaoktató találta ki a hetvenes években, akinek tanításai és könyvei mind az improvizációs színház köré szerveződnek, s több formátum is fűződik a nevéhez, ilyen például a Life Game vagy a Micreto. Hefler időnként részt vesz Johnstone külföldön, például Dániában vagy Németországban tartott mesterkurzusain, jó kapcsolatot ápol az „öreggel”, aki nyáron bogarat ültetett a fülébe: miért nem játszanak Maestrót Magyarországon is? Hiszen olyan egyszerű és hálás műfaj, mindig nagyon tetszik a közönségnek, a színészeknek pedig kifejezetten jó edzési lehetőség. Mindenki jól érzi magát. A csütörtöki már a hetedik alkalom volt, s az eddigi tapasztalatok visszaigazolják az ötletgazda szavait.
Magunk is így látjuk egyébként a Gozsduban: a színészek lubickolnak, a közönség pedig imádja a dolgot. Tudatosan osztja a pontokat a régi aligismerősök újratalálkozását Rubik-kockás magyarságvizsga keretében bemutató, humorban sem szűkölködő jelenetre, a kicsit keményebb, és keserűbb humorral fűszerezett anya-fia párbeszédre, az Asszony és Szolgájának dialógjára, a terapeuta és a rossz házasságban sínylődő pár hármas helyzetére. De az „egyperces” jelenetekre is. Az egyikben a színésznek „meg kell ölnie” egy másikat, majd be kell számolnia tette okáról, míg a másikban autótolvaj-szövetség köttetik. A „felezőjelenet” sajátossága, hogy a színészeknek hatszor kell előadniuk ugyanazt, csakhogy egyre rövidebb idő alatt. Először egy percük van rá, aztán fél – majd tizenöt, nyolc, négy, végül pedig két másodperc áll rendelkezésükre. Két másodperc alatt eljátszani egy lóversenyt plusz egy táskalopási kísérletet a turfon? Akad vámpírtematikájú jelenet, szakértő-szkeccs, amelyben csak az egyik színész tudhatja, miben expert a másik, utóbbinak a csengőszó után kell kitalálnia, kit alakított tulajdonképpen. Mexikói krimijelenet, halandzsa spanyolban, meglepetésjelenet a húszas évek modorában, kusza szexuális viszonyokkal, vendégváró epizód. Abszurditás és hétköznapiság váltogatja egymást, a középpontban pedig a rögtönzés.
És közben egyre kevesebb versengő színész marad, aztán pedig csak egy, aki végül hazaviszi a fentebb már hivatkozott, üveglapok közé applikált bankjegyet.
Hefler elmondja, hazájában, az Egyesült Államokban hihetetlenül népszerű ez a műfaj, rengeteg improszínész dolgozik, és tréninglehetőség is több van, mint hazánkban. Ő maga 1994 óta él Magyarországon, a Merlin Színházban kezdett, azóta megfordult egyebek mellett egy angol nyelvű társulatban, a Nemzeti Színházban, részt vett a Repeta című tévéműsorban, gyerekeknek is tanított improvizációs technikákat, trénerkedett a Beugróban, újabban pedig nyitott műhely keretében tanít improvizációs technikákat minden szerdán este a Gozsduban. Lényegében bárkinek, aki kedvet érez rá. A Grund Színház egy éve létezik, a rögtönzésen alapul, később hosszabb, impromorzsákon alapuló rögtönzésszínházat is csinálnának. A színészek között találunk színpadi ambíciókat dédelgetőket, gyermekszínházakban dolgozó művészt, táncost és dramaturgot. S hogy mi szükség van (rögtön két) rendezőre, ha éppen a rögtönzés a lényeg?
– A nézőpontok és az ötletek sokfélesége miatt. Meg azért, hogy ha nem jön össze valami, valaki elvigye a balhét – mondja mosolyogva. A rendező adja a témát, látja meg, hogy mi mozdíthat előre egy rögtönzött jelenetet. Akad, aki sűrűn beavatkozik, mások szinte teljesen szabadjára engedik a színészeket. Ő maga egyébként arra edzi a társulat tagjait, hogy ne a kétségtelenül nagyobb pontszámot generáló poénosságra menjenek rá. Azt szeretné, hogy úgy érezzék: nem okvetlenül muszáj vicceset mondaniuk, viccesen viselkedniük, az ember ugyanis nemcsak azért jön le egy improvizációs estre, hogy nevessen – hanem, például, hogy meglepődjön. S hogy a színészek az ilyen alkalmakkor a nézők helyett is vállalnak bizonyos, olykor siralmas, nehéz, máskor meg komikus élethelyzeteket. Az sem baj, ha erre kevesebb pont jön, elég, ha a néző megtalálja önmagát a szkeccsben.
– Végig az ember állapotára koncentrálunk – így a rendező. – El szeretnénk tüntetni a viselkedést meghatározó gátakat. Az improvizáció során „engedélyt adunk” a kreativitásra, az ötletességre, ami mindannyiunkban ott van, csak nem mindenki meri szabadon engedni ezt a képességet. Az improvizáció sem véletlenek sorozata – hanem feszültségoldó szer. A versenyt végül Ferencz „Patak” Attila nyeri. Örül is neki nagyon. Utolsó jelenetében a sítúráról hazafelé tartó vándor furcsa pszichokalandját látjuk egy mókussal, aki bosszút áll laposra síelt testvére halála miatt.
Jövünk még, annyi szent.
Magyar verziók
Az improvizációs színház műfaját a nagyközönség leginkább talán a több csatornát is megjárt Beugró című műsorból ismerheti, ahol hivatásos színészek rögtönöznek megadott helyzetekre. A 2000 óta létező Momentán Társulattal más a helyzet, és nemcsak azért, mert ők nem kőszínházi emberek. Noha nem a Maestro-módszer szerint dolgozik, a Momentán ugyancsak az improvizációra alapozza munkáját. Kex és Tea címmel irodalmi felolvasóesteket tartanak, de volt a fiatalok problémáira fókuszáló televízióműsoruk a Magyar Televízióban. 2008-tól a Dürer Kertben található Momentown volt a székhelyük, ahol gyerekeknek szóló meseimprovizációkat, filmjeleneteket adtak elő rögtönözve. 2010-ben átköltöztek az Impró Kreatív Töltőállomás nevű színházba az Ó utca 4. szám alá. Repertoárjukban megtalálható a Rögvest, az Ütközet és a népszerű HáziMozi is.
