Senki sem tudja, meddig tart az elmúlása – nyilatkozta lapunknak tavaly Sinkovics Ede, „főállásban festőművész, mellékállásban provokátor”, mielőtt májusban, az Európa-napon Magyarkanizsa főterén felállították a szappanból készült szoborkompozícióját. A szobor a művészt és kedvesét ábrázolta, amint egy padon ülnek a parkban, és a férfi éppen megcsókolja a nőt.

Sinkovics Ede szándéka szerint a szappanszobor egy interaktív műalkotás, amelyet nemcsak passzívan szemlélni lehet, hanem kezet, hajat, fogat lehet vele mosni, letörni belőle, rajzolni vele. A szobor sorsát, nyilvános elmúlását webkamerával dokumentálták.

Nemrég megkérdeztük az alkotót, hogyan folytatódott a történet. Sinkovics Ede elmondta: 2011. május 8-án megvolt az avatóünnepség Magyarkanizsán. Zuhogott az eső, ami azonnal síkossá tette a szobor anyagát. Az emberek nézegették, próbálgatták, kezetmostak a felületéhez dörzsölve a tenyerüket. Az alkotó szerint úgy viselkedtek, mintha örök életükben szappanszobor állt volna Kanizsa főterén, s nekik az járna, hogy kezet mossanak belőle. A gyerekek pénzérmékkel rajzokat vakartak a felületére. Éjszaka a diszkóból hazafelé tartó fiatalok felmásztak a szobor tetejére, ráültek, de nem tört össze.

Voltak, akik ágakat építettek hozzá. Mások letörték egyes kiálló részeit, és magukkal vitték mint valami szuvenírt. A nagyobb kiálló tömbök 2-3 nap alatt lekoptak róla, és a figurális szobor Henry Moore-os, nonfiguratív formát kezdett ölteni. Amikor lekopott a szoboralak feje, volt akinek hiányzott, ezért egy téglát rakott a helyére; szemet-szájat rajzolt rá, hogy újra legyen arca a figurának.

A művész tervei szerint egész sorozat készül a szoborból, amelyek mind ugyanannak a giccses kompozíciónak az egyformamásolatai lesznek – de éppen az elmúlásuk fog majd különbözni egymástól. Mindegyik élettelen másolat megéli a maga sorsát.

Először persze az eredeti szoborral történt ez meg. Senki nem tiltotta meg, hogy az emberek magukkal vigyék a róla leváló szappandarabokat. Sinkovics Edének a 8. napon jelezte Magyarkanizsán élő konzulense, hogy nagy a mozgolódás a szobor körül. Helyi háziasszonyok éppen akkor győzték meg egymást, hogy a trükkös szobor tulajdonképpen az UNPROFOR (a délszláv háború idején az ENSZ védelmi hadereje) ajándéka a kanizsai polgároknak, és az anyagát el lehet vinni haza.

Nemsokára visszajöttek, nagykésekkel, fűrészekkel feldarabolták a szoborból mindazt, amit bírtak, és hazavitték a közel 3 mázsa kiváló orosházi bioszappant. Jól bespájzoltak belőle, és valószínűleg még ma is azzal mosnak, ha el nem fogyott.

Széthordták