A Kodály Method elsősorban filmes projekt, amely havonta jelentkezik egy különleges zenei koprodukció videójával. Az elegáns indie-t játszó Zagart például a Pomázi Önkéntes Tűzoltózenekarral eresztették össze, a Keleti pályaudvaron forgatott Never the Same című szám klipjének forgatásán az egymást eleinte kissé ferde szemmel néző vidéki tűzoltók és belvárosi dzsesszisták végül úgy összebarátkoztak, hogy a dalt stúdióban is rögzítették. A felvétel hamarosan a rádiókban is hallható lesz.

Az alapötletet a filmes projekt adta

Hasonlóan érdekes párosítás volt a dallamos, modern metált játszó Turbo és az Óbudai Waldorf-iskola diákkórusa. A City of Satellites című számot egy belső udvaros ház tetején vették fel, a két szál gitárral és egy énekessel felálló Turbo dalát a környező erkélyekre, gangokra szépen lassan kisétáló kórustagok éneke teszi az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb rockfeldolgozásává. A videók sikerén felbuzdulva a Kodály Method szervezői kiléptek a virtuális térből: a Merlin Színházba szervezett buli egy összművészeti sorozat kezdete volt, amelyben fiatal írók, szokatlan zenei formációk mutatkoztak be egy kötetlen este keretében.

A ruhatárban a kabát ellenében például nemcsak egy cetlit kapott a látogató, hanem Jónás Tamás Képzelt táj című versének néhány sorát is. „Talán csillog most éjszaka amit valaha láttam az a tó / fegyenc csillagok figyelik: nem pihen a földi áramszolgáltató / a sötétlő környék lámpáit tartó barna faoszlopokon – / szinte látom – a földből szivárgó csend a magasba oson”– olvasható a Kodály Method címerével díszített apró névjegykártyán.

Szavakkal, mondatokkal, ritmusba oltott történetekkel indította az estét az Akkezdet Phiai hiphopduó is, Újonc és Saiid mellé ezúttal a Napokon zenekar gitárosát, Ratkóczi Hubát sodorta az ellenőrzött véletlen. Az ismert számok alá-mellé így a hatvanas évek pszichedelikus rockja szólt, különös ízt adva a dalok között elmorzsolt haikuknak, szonetteknek, no meg a Kodály Method-sorozatban is rögzített Zenebuddhizmus című dal legjobb sorának: „Meddő fohászomra mi felel: égi kuss / már csak kortárs forma, ha a vers elégikus.”

Amikor pedig a színpadon megjelent Berger Dalma, a Volkova Sisters mély, érzékeny hangú énekesnője, és Ratkóczi közreműködésével előadta a Feeling Goodot, néhány pillanatra megálltak a fröccsök a kézben: Berger hűvös, titokzatos eleganciával bűvölte a közönséget. A kisszínpadon már készülődött az orosz-örmény Wattican Punk Ballet két tagja: az előadás leginkább az amerikai White Stripes bluesduó szürreális világát idézte meg. A gitár-dob felállásban a doboslány énekelt, mit énekelt, lángra gyújtotta a mikrofont. Elképesztően erős kisugárzásával olyasmit hozott el a Merlinbe, amit a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben rock and roll néven kezdtek emlegetni.

Az est legnagyobb meglepetése azonban a tehetségkutatóként is funkcionáló Kodály Method felfedezettje, az eredetileg kéttagú, most viszont hattagúra bővített Elefánt volt. A szombathelyi banda sanzont játszik, Magányos című számuk az egyik legnézettebb a Kodály Method-videók között, nem véletlenül: Szendrői Csaba erős, karcosan kellemes hangja mellé szerencsére szövegeket is tud írni. Az Elefánt hosszú évek óta az első magyar zenekar a Kispál és a Quimby óta, amely a dallamokat gondolatokkal, finom humorral is átszövi.

Zárásként a Turbo ismét a Waldorf kórusával játszott, ami az első állomása lehet Szimler Bálint és Rév Marcell tervének, hogy a Kodály Methodot a gimnáziumokba is elvigye, kortárs magyar zenészekkel, költőkkel hozva közelebb a diákokhoz a tananyagot. Az elképzelések szerint dupla órákat tartanának, az elsőben a zenészeké, a másodikban inkább a beszélgetésé lenne a főszerep. A zenetörténet így lazább, közvetlen kontextusba ágyazódna. A Kodály Method alapítói úgy vélik, a zenei nevelés nem csak képesség- és kreativitásfejlesztő hatása miatt fontos. A zene jóval több ennél.

Ahogy az Akkezdet Phiai mondják: „A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”