Az még elment, hogy a költő nyitotta meg a Ryszard Kapuscinski képeiből összeállított kiállítást az egyetemisták Eötvös Klubjában (ma megint Centrál kávéház). De a Stúdió 87 című kulturális magazinban már nem vetíthették a lengyel újságíróval készített interjút. Nem volt elég, hogy a Szolidaritás rendezvényeinek állandó szereplője volt, de ahhoz is ragaszkodott, hogy Csoórival együtt álljon a kamera elé. Szidta is a műsorvezető a szervezőket, hogy ilyen hülyeségbe rángatták bele. (Két év múlva meg már büszkélkedett vele, hogy „letiltott anyagot forgatott”!)

„Ellenzéki rendezvény” szagát érezték a klubban összegyűlt diákok is, vagy háromszázan taposták egymást, pedig nagy részük biztosan nem tudta, ki is ez az ember, akiről Andrzej Wajda Érzéstelenítés nélkül című filmjének hősét mintázta.

A film vetítése előtt néhány perccel hirtelen elment az áram a klubban. De egy régi sporttárs az Elektromos Művek vezetőségében negyedóra alatt elintézte, hogy egy szomszédos intézményből drótot vezessenek át. A puha diktatúrában előfordult, hogy a szervnek nem sikerült megakadályozni az amúgy addig nyilvánosan már sokszor bemutatott alkotás „forró” helyzetben való újbóli lejátszását. Kapuscinski száguldó riporter volt – idősebbeknek: a „lengyel Chrudinák” –, bejárta a földet, mindig ott bukkant föl, ahol forradalom tört ki vagy háború kezdődött. Négyszer is megúszta, hogy kivégzőosztag elé állították, és sikerült tudósítania onnan is, ahová a nyugat-európai újságok és tévék munkatársainak nem volt esélyük bejutni.

De hiába a szocialista televíziózás hőse valaki, ahogy Wajda ábrázolja, elég, ha egy névtelen fejes megkérdezi: „biztosan erre kíváncsi a nép?” És vége. Mert az a réges-régi rendszer még így működött.

Azt mondtam, újságíró? Mert nyilvánvalóan mind Kapuscinskik szeretnénk lenni. De ő író is volt a javából, riportkönyvei igazából regények. Az iráni sah bukásáról szól például A sahinsah, amelynél sehol sem lehet jobb elemzést olvasni a forradalmi szobordöntők természetéről.

És most itt a könyv az életéről, amely felkavarta a lengyel közvéleményt.

Infó

ARTUR DOMOSLAWSKI: HÁBORÚK ÉS FORRADALMAK  költője a legendás riporter – Kapuscinski Nonfiction. Fordította: Hermann Péter. Poligráf, 324 oldal.