Pedig a jelenség jóval több, mint néhány képregényrajzoló felfuttatott agyszüleménye: Superman, Batman, Amerika Kapitány és kollégáik népszerűsége gyakran vetekszik a politikusokéval, rocksztárokéval. 1965-ben például, mindössze három évvel első képregénybeli megjelenése után, az Egyesült Államok egyetemein végzett kutatás szerint Che Guevara és Bob Dylan mellett az amerikai fiatalok Spidermant, azaz Pókembert tartották a szabadságért kiálló legfontosabb személyiségnek. Öt évvel később pedig maga Richard Nixon elnök rendelte el, hogy drogellenes kampányának arca a pókok és az emberek összes pozitív tulajdonságát magán viselő, civilben sajtófotósként dolgozó Pókember legyen.

A megszámlálhatatlan képregény és rajzfilm mellett négy hollywoodi nagyjátékfilm is készült Spidermanről (az ötödik idén júliusban kerül a mozikba), ám még egy ilyen populáris szuperhősnél is ritka, hogy a Broadway egyik legmenőbb színházába, a Foxwoods Theatre-be is eljusson. Pókembernek – a képregényszuperhősök közül elsőként – ez is sikerült. A Turn Off the Dark (Kapcsold ki a sötétséget!) című musical összköltsége 65 millió dollárra rúgott. Ennyit színpadi produkcióra még a szórakoztatóipar bölcsőjének tartott Egyesült Államokban sem költöttek soha – egészen idáig. Bár a produkciót már 2010 novemberében elkezdték játszani, a hivatalos premierre végül tavaly júniusban került sor.

Az előadás zenéjét a világhíres ír rockzenekar, a U2 két tagja, a gitáros The Edge és az énekes Bono szerezte. A dalokat nagyjából három stílusba lehet besorolni: Pókember a U2 klasszikus, dallamos stadionrockjának hangulatában énekel, fő ellensége, a gonosz Zöld Manó a minimáltechno és a hiphop elemeit vegyítve rémisztgeti a közönséget. A New York-i járókelők kara pedig a hagyományos Broadway-musicalek fülbemászó kórusait idézi. A The Edge szerint a Turn Off the Dark egy rock and roll koncert, egy cirkuszi produkció, egy olasz opera és egy musical ötvözete. Bono az előadás és a dalok érzelemvilágát firtató kérdésre szerényen így válaszolt: – Körülbelül olyan kaliberű kérdéseket feszeget a darab, mint amilyenekkel Rilke, William Blake, a Ramones és a Wim Wenders rendezte Berlin fölött az ég című film foglalkozik.

A musical Pókember személyiségfejlődésének történetét meséli el a millió dolláros díszletek között, a színpadi történet nagyjából egyezik a közel fél évszázada Steve Ditko és Stan Lee által megrajzolt sztorival. Peter Parker félénk, visszahúzódó gimnazista, aki halálosan szerelmes osztálytársnőjébe, Mary Jane Watsonba. Egy radioaktív pók csípésének hatására Parker földöntúli képességekre tesz szert: házfalakon mászkál, a tenyeréből pókhálót lő ki, fizikai ereje sokszorosára növekszik. Minderre szüksége is lesz a Zöld Manóval szemben, aki a világuralom mellett természetesen Mary Jane kegyeire is pályázik.

A számos akrobatikus elemmel, így a közönség feje fölötti láthatatlan kötélen függő Pókember és Zöld Manó látványos csatájával tarkított produkció rázós utat járt be a bemutatóig. Öt színész sérült meg súlyosan a próbák során, egyikük tíz méterről zuhant a zenekari árokba. A kritika sem kímélte az előadást, Ben Brentley, a The New York Times szakírója azzal zárta a cikkét: – Talán a levegőben röpködő szereplők arcát takaró maszk teszi, de az ember nem színházi előadáson érzi magát. Inkább az a benyomása, egy elhagyatott vidámparkban randalírozó huligánhordát néz.

A Pókember azonban ezúttal sem adta fel a harcot, és neki lett igaza: a Turn Off the Dark minden idők legnagyobb bevételt hozó musicale lett, decemberben egyetlen hét alatt 2,9 millió dollárt hozott – ez új rekord a színpadi előadások történetében. Ilyen rövid idő alatt ennyi pénz bizony keveseknek jött össze. Akiknek biztosan nem: Rilkének, William Blake-nek, a Ramones-nak és a Berlin fölött az égnek.