Ilyen csak egy interjúban fordulhat elő

2012-01-13

m i erősebb benne: a hipochondria vagy a macskaundor? – kérdeztük a színész-rendező Máté Gábort. a budapesti Katona József Színház igazgatójával arról is beszélgettünk, miért éhségsztrájkolna, és milyennek prognosztizálja a 2012-es évet. ami meg kimaradt a videóból, elolvasható itt.

Nol-Presszó: Jár tüntetésekre, részt vesz szolidaritásimozgalomban?

Máté Gábor: Bármennyire egyetértek is egy üggyel, a személyiségemtől iszonyúan távol áll: állni és nézni egyfelé. Amúgy még nem ültem együtt olyan emberrel, akivelmindenben egyetértettem volna.

Nol-Presszó: Elvállalná, ha arra kérnék, hogy lépjen fel egy tüntetésen?

Máté Gábor: Nem szeretem. A szocializmusban vállaltam ilyet, mert kötelező volt, vagy így lehetett némi pénzhez jutni. De nem sikerültek jól. Azon járt az agyam, milyen messze kell állnom a mikrofontól, papír nélkül kell mondanom a szöveget.Ha kívülről kell kifejtenem a saját gondolataimat, akkor nagyon las-san be-szé-lek, mint-ha csak úgy jut-na el, a-mitmon-da-ni a-karok. Közben attól rettegek, hogy két szó között elfelejtem, amit a végén mondani akartam.Hameg szavalnom kell, elfog a félelem, hogy még a legismertebbe is belebakizom.

Nol-Presszó:Nyilvánosan sült már bele szövegbe?

Máté Gábor: Persze. Nem leplezem le magam, mikor, de összevissza beszéltem.

Nol-Presszó: Mit szólna, ha a Fővárosi Önkormányzat át akarná keresztelni a Katona József Színházat,mondjuk,mert Kecskeméten is van ilyen?

Máté Gábor: Mikor Zsámbéki Gábor és Székely Gábor megkapta ezt a színházat, Belvárosi néven akarták elindítani, de ezt valamiért nem engedték. Itt állt ugyanis Bárdos Artúr Belvárosija. Az ő színház-alapítási törekvését és színházi eszményét a Katona mindig közelinek tartotta. Bár sokba kerülne a névváltás, nem ragaszkodnék a névhez, mert inkább az foglalkoztat, ami benne mozog.

Nol-Presszó: És ha Wass Albertre módosítanák?

Máté Gábor: Értem a kérdést, de ez nonszensz. Ilyesmi csak egy ilyen interjúban fordulhat meg egy ember fejében.

Nol-Presszó:Nem fordult elő, hogy amiről nem gondolta volna, hogy megeshet, mégis megtörtént?

Máté Gábor: De, sok ilyen volt... Ha ez azt jelentené, hogy a Katona alapeszményét változtatnák meg, a színházzal, a társadalommal való kapcsolatát akarnák kifordítani, akkor harcolnék ellene.

Nol-Presszó: Mi az eszköze?

Máté Gábor: A színház nem sztrájkolhat, csak ő kerülhet ki belőle rosszul. Az aznapi 375 nézőből 220 nem jönne többé a környékre sem. A fenntartómeg úgy gondolná: na, a probléma is megoldódott. Valószínűleg megpróbálnék olyanokhoz elmenni, akikről úgy sejtem, van valami szavuk.

Nol-Presszó: Van közönség, amely tüntetne a színházbezárás ellen?

Máté Gábor: Akad, de ez nem számottevő tömeg. A Katonának nyolcezer olyan nézője van, aki majdnem minden előadást megnéz. Kivéve, ha valami rosszat hall róla. Olyankor megcsappan négyötezerre. Ha valaminek jó a híre, ugrik a nézőszám. A nyolcezerből tüntetne 800–1500. Száz-százötven embert bármelyik színház ki tud állítani, de a színház fontossága ilyen értelemben megszűnt.

Nol-Presszó: Ha már ennyit beszéltünk tüntetésről... Követi ésmegjegyzi, hogy az ismerősök közül kik látták az előadásait?

Máté Gábor:Furcsamód van egyfajta emlékezetem. Néha azon kapom magam, tudom, ki volt ott, ki nem, de ezt nem kérem számon. Elvárnám, szakmai minimum, hogy a Katona minden színésze lássa a saját színházának az előadásait. Szándékosan azért nem figyelem, hogy a színművészetis osztályomból ki jött el. Nem akarom ugyanis, hogy a tanítványaimmal való viszonyba olyan hiúsági elem bekerüljön, ami rólam szól, és nem róluk. Mindig úgy kezdem a tanítást, hogy elmondom: lehet nézni engem, de senki sem mondhatja el a véleményét arról, hogy játszottam. Beszéljékmeg egymás között, én viszont ne tudjam, mit gondolnak rólam. Persze ki az a bátor, aki odapörköl az osztályfőnökének, hogy nem volt jó? És aki mégis megteszi, azt én – mint hiú művész –megjegyzem, és a bátorságát garantáltan leverem rajta.