Magyar impresszionizmus
Annyi haszna feltétlenül van a szomszédos történeti-agitációs rendezvénynek, hogy kontrasztot és magyarázatot kínál az emlékkiállításhoz. Ez volt Nagybánya előzménye és közege. Festészet, amely honfoglalást, Zrínyit, nemzeti nagylétet és nemzeti tragédiát énekelt meg, ha közfigyelemre tartott igényt Magyarországon, közönség, amely a nemzeteszményen kívül legfeljebb életképet, leginkább népi zsánert várt el piktúra gyanánt, hatalom, amely még sokáig csak ezt támogatta és ismerte el.
Erkölcsjobbítást és irodalmi tartalmat. Nem lehet tehát megilletődés és nagy lélegzet nélkül nézni azt az oly kevéssé megilletődött, pátoszidegen piktúrát, amely legkésőbb nyolcszázkilencvenhattól szakított mindezzel a fény, a szín, a természet és a festőiség jegyében. A kitűnően rendezett emlékkiállítás segít ebben. A földszint-lépcsőcsarnok mintha a nagy ívű operai nyitányokat követné, még időrendi ritmustól függetlenül idézi meg mindazt a látnivalót, amit majd a fenti termek kibontanak, válogatott képekkel exponálva egy hatalmas életmű lényegét.
Elsősorban az impresszionizmust. Azt az elegáns fesztelenséget, amely merészel egy levetett fehér felöltőt és egy mellé ejtett kalapot a zöld fű, a kék víz és a sárgás patakágy kompozíciójában egyetlen embernyomként odavetni. Merthogy a Patak II. témája a kék, a zöld, a patak és az ég. Azt a komponáló nemtörődömséget, amely levágja a képszéllel nemcsak a bérkocsit, egy kicsit a ló csánkját is a Márciusi esten. Lévén a Márciusi est lényege a bátortalan-bátor napfény, a sárgásfehér fal és megint csak a hatalmas kék ég a nagybányai hegyek fölött.
A főszerep az emeleten is a plein airé, a rezzenéstelen életszereteté. A rendezés, amely fölényesen egyezteti a periodizációt a tematikai tömörítéssel, Nagybányának szánja a legnagyobb teret. Természetesen, hiszen a festőpályát későn kezdő mester itt válik nemcsak a művésztelepnek és a szabadiskolának, hanem a modern magyar piktúrának is az oszlopává, itt teljesedik ki az életmű. A Lovak I. vásznával, amely semmi másról nem szól, mint sárgásra kevert fehér színű lovak krétásan könnyed foltjáról, esetleg a lóorr puha rózsaszínjéről, a Napos délelőtt még csak nem is idilljével, csupán hatalmas nyugalmával, amelyet hatalmas, lusta ecsetvonások teremtenek meg harsogó zöld lombok és lebbenő lila ruhafodrok formájában, a Nyilazókkal, amelyen oly lényegtelenül szép, ahogyan a figurák lába a fűbe belemosódik.
Impresszionizmus; impresszionistának látszik a Keresztlevétel is. Véljük, ilyen hatalmas napsütést kétezer évig nem festettek a megváltó élettelen teste köré, s ilyen harsogó zöldet sem, amilyen Magdaléna csillogó selyemruhája. Arimateai József arca elnagyolt, a háttér zengőn nagybányai hegyoldal, a keresztnek csak szára van, a többit a festő levágta. Már-már apokrif ábrázolás, a halott feje iparoslegényére, favágóéra emlékeztet, nincs Krisztus-haja és Krisztus-szakálla, mondhatnánk, egy impresszionista festette meg a nehéz, tragikus jelenetet. Ám épp a tragédia súlya, Magdaléna tébolyult fájdalma megakadályoz ebben. Emlékeztet, hogy a klasszikus impresszionizmus sosem festett Golgotát, lényegével ellentétes drámát, miként nem festett hegyi beszédet, tékozló fiút és Izsákot feláldozni kész Ábrahámot sem.
Az utolsó nagy tematikus terem elénk állítja azt az ellentmondást, amelyet a Ferenczy-irodalom az impozáns katalógus mostani tanulmányaiig régóta feloldani kíván. Mármint azt, hogy egy összeállítás lehet mégiscsak tematikus, impresszionizmussal össze nem férő. Ferenczy, aki más nagybányai mesterekkel ellentétben sosem festett történelmi-társadalmi témát, a szellemóriás, akiről tudott, hogy ateista volt, seregnyi biblikus tárgyat vászonra vitt. És nem távolságtartó eleganciával, mintegy ürügyként felhasználva a szüzsét: meggyőző azoknak a méltatóknak az állítása, akik szekuláris érzelmet, emberi megrendülést mutatnak ki a kompozíciók mélyén.
Felületes-általános válasz: talán ott (is) a magyarázat, ahol a különbség a francia impresszionisták Franciaországa és Ferenczy közege között volt. A magyar impresszionizmus mestere – hirdeti a kiállítás angol nyelvű plakátja. S bár a szakirodalom már régóta vitatja, hogy a festőóriás egyszerűen impresszionista lett volna, a terminus így, jelzősen igaznak látszik.
