A Csak a szél című filmdráma, melynek munkacíme Szállnak a varjak volt, teljes mértékben fikciós mű, az alkotók szerint műfaját tekintve leginkább pszichothriller. Egy négytagú cigány család egyetlen napját mutatja be, kora hajnaltól késő éjszakáig, miközben a környéken gyilkosok portyáznak, és cigányokra vadásznak.

Az Alföldön forgatott film amatőr főszereplőkkel készült: Toldi Katalinnal, Lendvai Gyöngyivel, Sárkány Lajossal, Toldi Györggyel. A mellékszerepekben hivatásos színészek is láthatók: Egyed Attila, Végh Zsolt, Vasvári Emese, Törőcsik Franciska, Kaszás Gergő. Fliegauf Benedek korábbi alkotótársaival dolgozott újra együtt: a film operatőre Lovasi Zoltán (Rengeteg), vágója pedig Xavier Box (Womb) volt. A film vezető producere Mécs Mónika és Muhi András (Inforg–M &M Film).

Korábban a rendező az origónak azt nyilatkozta a művel kapcsolatban: „Cigánynak lenni ma Magyarországon sokszor már önmagában is maga a borzongás. A gyilkosságok pusztán látványos kisülések. Az igazi feszültség sokkal mélyebbről ered: a hétköznapok szövedékéből.” Mécs Mónika producer lapunk megkeresésére azonban hangsúlyozta, a film története nem kapcsolódik direkt módon a valós eseményekhez, dokumentarista stílusról még elméleti szinten sincs szó. Az amatőr szereplők sem önmagukat alakítják, hanem színészként vettek részt a produkcióban.

A film magyar–német–francia koprodukcióban készült, a teljes büdzséje mintegy 163 millió forint volt. Igaz, Mécs Mónika hozzátette, ezt a költségvetést még 262 forintos euróárfolyammal kalkulálták. Mint korábban hírül adtuk, a film finanszírozása többszörösen is problémás volt. A koprodukciós partnerek már 2010-re összeálltak, a Magyar Mozgókép Közalapítvány meg is szavazott 60 millió forintot, de a közalapítvány pénzét a Fidesz-kormány befagyasztotta, így már nem tudták kifizetni, ezért a forgatást le kellett fújni, illetve egy évvel el kellett halasztani. Mécs Mónika szavai szerint nagyon erős hit kellett az újrakezdéshez és a támogatók nélkülözhetetlen segítsége ahhoz, hogy a „holtidőben” elkészülhessen a mű. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium végül 10-10 millió forinttal támogatta a produkciót.

Noha a Magyar Nemzeti Filmalap anyagilag nem segítette a filmet, nem zárkózik el a továbbiaktól. „Nagyon örülünk annak, hogy a Fliegauf-film a Berlinale versenyében debütál, már tárgyalunk a producerekkel arról, hogy a filmalap miként tudja támogatni a legeredményesebben a film első nemzetközi bemutatkozását, további fesztiváloztatását és értékesítését” – nyilatkozta Havas Ágnes vezérigazgató lapunk megkeresésére. Úgy tudjuk, a napokban ülnek le tárgyalni a produkcióval. Az, hogy a hazai közönség mikor láthatja a filmet, még kérdéses. Noha Mécs Mónika már hallott a filmművészszövetség és új vezetője, Tarr Béla február elejére tervezett hazai szemléjéről, a részvételüket egyelőre nem tudta megerősíteni. Hozzátéve: elképzelhető, hogy addigra kész sem lesz a film, mivel az utómunkálatok jelenleg is külföldön folynak.

Az 1951-ben alapított Berlinale az év első filmes világtalálkozója; a filmművészet és a filmszakma legfontosabb nemzetközi eseménye a májusi cannes-i fesztivál előtt. Magyar film tavaly is versenyzett a patinás rendezvényen: a Tarr Béla rendezte A torinói ló, mely az utóbbi húsz év legfontosabb filmes díjában, az Ezüst Medvében részesült. Az, hogy a Csak a szél című film hasonló sikert érhet-e el, még nem tudjuk, de biztató tény, hogy már világforgalmazója is van: a The Match Factory nevű német cég.

A film amatőr főszereplőkkel készült