Talán azt, hogy kiégett, nincs több ötlete, így a tutira megy, vagy a saját slágereit gyűjti egybe (a kötelező két új dallal persze), vagy mások örökzöldjeit hasznosítja tovább.

Ennyire azért nem sötét a helyzet. Szerencsére. Seal ugyanis még ekkor is önmaga marad. A 2008-ban kiadott Soul tényleg nagyot szólt, olyan megaslágereket énekelt el akkor, mint a Stand By Me, Knock On Wood vagy If You Don’t Know Me By Now. Az egész album egyszerre volt sokszínű és egységes, így nagyon megkapó hatást keltett, rádióbarát és fülbemászó egyveleget tett ki, ami akár hetekig bennragadhatott a lejátszóban. Természetes, hogy mindezt folytatni kell. Még akkor is, ha ránézésre az új korongon már nincs akkora, minden generáció számára azonnal dúdolható sláger, s így a korábbi lemez B oldalának tűnik inkább. De csak tűnik.

Mert mégiscsak itt van máris a nyitódal, Rose Royce balladája, a Wishing On A Star, amelyet többek között Beyoncé is eldanolt nem is olyan régen, vagy a Let’s Stay Together, amelyet Al Green mellett Tina Turner tett igazán ismertté. És nem mellékesen Bill Withers örökzöldje, a Lean On Me, amely felkerült a tekintélyes Rolling Stone által összesített, minden idők legjobb ötszáz dalát tartalmazó listára, a 205. helyre. Persze ettől Kiskovácsházán még nem verné ki a biztosítékot.

De talán épp ezért lehet kedvesebb az album. Hiszen így sokkal inkább Seal dalaivá alakulnak át a magyar fülnek kevésbé ismert darabok. A paddingtoni születésű és immár 15 millió eladott lemezzel rendelkező sztár ugyanis nagyon ért ahhoz, hogy magára szabja ezeket a nótákat: a soul és a blues határvidékén egyensúlyozó, főként a hetvenes éveket megidéző, érzelemdús, vonósokat sűrűn foglalkoztató balladákat. A Soul 2. tehát most is egységes, ám messze nem olyan sokszínű, mint az elődje. Nincsenek nagy csúcs-, de igazán mélypontjai sem, a Back Stabbers ugyanúgy szerethető, mint az Oh Girl vagy a már Madonna által is feldolgozott Love Don’t Live Here Anymore.

(Seal: Soul 2. Forgalmazza aWarner Music)