Rózsaszín levegő
Ennek a kiállításnak a legcsekélyebb köze sincs az amerikai álmokhoz vagy azok popos, klipes karikatúrájához. A pécsi tárlat tárgyai ugyanis a város nagy szülöttének, Zsolnay Vilmosnak a kerámia gyárában készültek, még a gyáralapító idején, sőt annak a korszaknak is a fénykorában, a XIX. század végén.
A Zsolnay szó hallatán nagyjából mindenkinek az jut eszébe, hogy színek és formák kavalkádja, szeceszsziós pompája, fokozhatatlan vonaglása, tombolása, extázisa, őrülete. Ez rögzült belénk, és okkal. Erre kiderül, hogy van egy egészen másféle Zsolnay is. Egy egyszerű. Egy rózsaszín. Háromszázharmincfajta tárgy nyolcszáznegyven méretben. Rózsaszín váza, kancsó, köcsög, bödön, tányér, tál, csésze, bögre, lámpa, lavór, bili, sótartó, szalvétatartó, virágtartó, fogkefetartó, hamutartó s a-bánat-tudja-mittartó. Rózsaszín, rózsaszín, rózsaszín. Erről a tárgyegyüttesről a gyáralapító lánya, Teréz így írt: „Az emeletet végestelen-végig a rózsaszín edényraktár foglalta el... Amikor a hosszú ablaksoron besütött a nap, még a levegő is rózsaszínűnek látszott... A tökéletesen kidolgozott, egyenletes rózsaszín máz volt az 1880-as évek elején megkezdett pinkkísérlet eredménye, és hoszszú éveken át ezzel mázoltak mindenféle használati edényt. A szép szín anynyira megnyerte a közönség tetszését, gyártása pedig olyan méreteket öltött, hogy szükségessé vált egy óriási raktár építése.”
A pécsi kiállítás kapcsán a dizájnhoz értők méltatták Zsolnay Vilmos rózsaszín korszakának tárgyait. Cságoly Ferenc építész például így elmélkedett: „Az egyszerűség alapvető érték. A tovább már nem redukálható formák mögött felsejlik a tovább már nem tömöríthető tartalom, a lényeg. Az egyszerűségben a lényeg szólal meg – a rózsaszínűek pedig egyszerűek... A csupor csupor, a korsó korsó, a bödön bödön. Nincsenek cirádák, nincsenek álcák vagy másra utaló megtévesztő jegyek, nincsenek félrekacsintások vagy kétértelmű köntörfalazások – tiszta igazság van. Őszinteség.”
Nincs okunk vitatkozni a fenti szavakkal,mindamellett azért biztosra vehető, hogy a Zsolnayt eztán sem a pink tárgyak miatt szeretjük majd. A pécsi tárlat inkább kultúrtörténeti érdekesség. Jó elcsodálkozni látásán, jó tudni, hogy volt rózsaszínű Zsolnay is, de az se félművelt, akinek ez kimarad.
Aki szeret tanulni és csodálkozni, az még fél évig láthatja A kezdetben volt a rózsaszín... című kiállítást. Hogy később mi lesz a sorsa a tárlat ezer tárgyának, az még bizonytalan. A pécsi kiállítás anyaga ugyanis Winkler Barnabás Ybl-díjas építész csaknem 40 éven át gyűjtött magánkollekciója. Winkler felajánlotta Zsolnay városának a gyűjteményt megvásárlásra, ám az árban még nem sikerült megegyezniük az érintetteknek. A kollekció megítélése – úgy tűnik – véleményes. Információink szerint az egyik műtörténész 100, a másik 15 millió forintra becsülte a pinkgyűjtemény értékét. Ezért felkértek egy harmadik becsüst is. Ő dönt. No meg az, hogy a megszorult város büdzséje mennyire látja rózsaszínűnek a világot.
