Kellene ide egy kis kocsmaszag!
A ház a háború után is köztulajdon maradhatott, megúszta az óbudai városrehabilitációt, s egyebek mellett műemléki tervezőiroda működött benne, majd legvégül 2007 és 2010 között a nagy, állami régészcég, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Valaha ebben a házban volt a régi Budapest folyóirat szerkesztősége is, fekete üvegtáblája még évekkel a lap megszűnése után is kint maradt a szerkesztőségi szoba ajtaja mellett.
Ezt a házat és két szomszédját 2010 nyarán megkapta a kereskedelmi és vendéglátó-ipari múzeum, amelynek ez immár a harmadik otthona. 1966-ban a várbeli Fortuna utcában nyílt meg a gyűjtemény, s ott is maradt 2006-ig, amikor a bazilika mellé, a Szent István térre költözött egy régi banképületbe, de azt meg hamarosan eladta a kerület, menniük kellett, ezért megkapták a megszűnő KÖSZ éppen megüresedő épületét, az óbudai Krúdy-házat.
Kell-e jobb hely a vendéglátás múzeumának, mint a gyomor írójának egykori lakhelye? Belső udvaros, földszintes épület, nagy pincével, s jobbról-balról két hasonló, régi ház, öszszefüggő tetőtér-beépítéssel, és nagy, közös, három portára terjedő hátsó udvarral, amely összeköti az egész komplexumot. Van hely mindennek, aminek a múzeum eddigi épületeiben nem volt. Végre együtt raktározhatják az egész gyűjteményt. Szemben van az Óbudai Társaskör, néhány lépésre a Kéhli vendéglő.
December elején nyíltak meg az immár berendezkedett múzeum első nagyobb kiállításai az új helyen. Krúdyék egykori lakrészét természetesen az író emlékének szentelték. Azt az utcára néző szobát, amely kifejezetten az övé volt − s amelyre a kapualj felé közvetlen ajtót is vágatott a mester, hogy éjjeli kocsmázásaiból hazaérve ezen térhessen rövid úton nyugovóra −, ezt a szobát tehát az ő egykori budapesti lakhelyeinek bemutatására szentelték, a józsefvárosi Gyöngytyúk utcától különböző szállodákon és a margitszigeti nádori nyaralón át idáig, épp e szobáig, ahol 1933 májusának egyik hajnalán a halál utolérte. A szomszéd szobában meg kedves vendéglői, kávéházai és persze kocsmái idéződnek meg, az Arabs szürkétől a Mélypincéig. Még bort is tettek az asztalra egy pohárban, hogy legyen egy kis kocsmaszag, meséli Saly Noémi, a Krúdy-szoba berendezője. De a bor elillant. Lehet, hogy túl jól sikerült a szellemidézés?
A kapualj túloldalán, az épület másik szárnyában Krúdy lelki rokona, a száz évvel ezelőtt született Zórád Ernő grafikus emlékkiállítása foglalja el az utcai szobákat márciusig, s nemcsak jól ismert irodalmi illusztrációi, hanem meghökkentő, szinte Kós Károly-os, népi enteriőrrajzai is.
A ház mélységében lévő termeket, szobákat, de még a folyosókat is más-más kiállítások foglalják el. A folyosó elején például néhány vitrinben a karácsonyi édességkészítés réges-régi eszközeit, emlékeit állították ki az ünnepre készülve: figurás csokoládéformákat, szaloncukorpapír-rojtozót, bonbonos krampuszt. Ahogy kell. Aztán véges-végig a legritkább magyar kereskedelmi zománctáblák borítják a falakat, még zománctábla-készítők zománctáblái is. A Zórád-szárny hátsó termei ben kapott helyet a Csárdás, polka, zepperli című, zenemű- és hangszer-kereskedelemmel foglalkozó kiállítás, melynek sok darabja Schunda V. József cimbalomgyárának terméke. Majd mindez, egyazon kiállításban, szépen átmegy a vendéglői zenélés bemutatásába, híres kávéházi dalok kottáival, zeneszerzők által dedikált étlapokkal.
Itt látható, a vendéglátó-ipariban most az a kiállítás is, amely rendesen a Gerbeaud-ház ablakaiban szokott megjelenni óriás adventi kalendáriumként, kortárs képzőművészek karácsonyi hangulatú képeiből.
Az anyag idén is összejött, de valamiért nem juthatott el a Gerbeaud ablakaiba, így került hát ide. S akinek mindez nem elég, az elmerülhet a látványban leggazdagabb teremben, a látványraktárban, amely tulajdonképpen egy vendéglátó-ipari és kereskedelemtörténeti kincsestár, vagy mondhatnám, csodatár. Minden vitrin meglepetésekkel tele. Hogy csak néhányat mondjunk: a régi budapesti kávéházak emblémás kávéscsészéi, sörcsizmák, krampampulis és knikebájnos poharak.
A múzeum apránként belakja mind a három épületet. A Krúdy-ház udvarát üvegtetővel lefedték, így kialakult egy viszonylag nagy, télen is használható közösségi tér a ház közepén. A kőrestaurátor-műhely helyén kialakítottak egy kis színháztermet is, amely kisebb ugyan, mint amekkora a Szent István téri épületben volt, de nagyobb rendezvényekre átmehetnek majd a Társaskörbe, nyáron pedig ott kínálkozik az udvar. A szépen kiépített, zegzugos pincék még üresek. Ide nyilvánvalóan a borászati emlékek kerülnek majd. A munkatársak irodái és a könyvtár az épületek tetőterében kaptak helyet, annak idején itt dolgoztak a műemléki tervezők is.
Talán csak egy baja van az új vendéglátó-ipari múzeumnak: sokakat riaszt, hogy ki kell érte menni Óbudára, pedig a 86-os busz, az 1-es villamos vagy a Batthyány térről induló HÉV szűk fél óra alatt idehoz a belváros bármely pontjáról. A kerület viszont mindenképp jól járt, hogy ide került ez a különös gyűjtemény. Idevaló, ugyanis.
