Számos tudományos elemzés foglalkozik azzal, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás a New York-i ikertornyok ellen mennyire formálta át az akciófilmek világát. Nem kérdés, hogy az amerikai külpolitikában tetten érhető paranoia és agresszió számos filmes életművében nyitott új szakaszt: ilyen volt például Oliver Stone, aki korábbi énjét megtagadva még a propagandába is belecsúszott a World Trade Center című művével. Ez a szeptember 11-i hatás ráadásul épp egybeesett az amerikai tévésorozatok csaknem egy évtizeden keresztül tartó felfutásával. Innen nézve a J. J. Abrams nevével fémjelzett Alias és a Robert Cochran és Joel Surnow által megálmodott 24 című szériák sikere és létjogosultsága is indokolható. A politikai elem – mely egyébként inkább a 24-re jellemző –mellett dramaturgiai és stílusbeli újdonságok is jellemezték az erőszakos tévésorozatokat. Míg az Alias női akcióhőssel operált (Jennifer Garner alakította Sydney Bristow-t), a 24 magát a sorozatműfajt modernizálta. Szakított a jól bevált lineáris cselekményvezetéssel, a főhős immár nem volt egyértelműen jó – Jack Bauer (akit a kifogyhatatlan energiájú Kiefer Sutherland jelenített meg) esetében a cél nemegyszer szentesítette az eszközt –, és legalább öt párhuzamos szálonfutott a sztori. Érdekes: amilyen nagyot durrantak ezek a szériák a kettőezres évek elején, napjainkra már az általuk keltett divathullám fölött is eljárt az idő. Amikor pedig már senki sem számított újabb dögös akciósorozatra, 2010-ben megérkezett Nagy-Britanniából a Válaszcsapás.

A Válaszcsapás hat részből álló első évadát a brit Sky1 nevű csatorna gyártotta. Hőse, John Porter (az „értelmiségi” arcú Richard Armitage) nem is igazán kém, inkább kommandós, ennek megfelelően még Jack Bauernél is kegyetlenebbül aprít a lehető legaktuálisabb helyszíneken – például Irakban vagy Dél-Afrikában. Az akció első osztályú, a dramaturgia már nem annyira: a készítők maradtak inkább a jól bevált linearitásnál (igaz, előszeretettel alkalmazzák a flashback technikát), épp csak annyira bonyolítják a dolgokat, hogy az erőszak nem tűnjön teljesen öncélúnak. De persze ez volt a cél: kommandósunk rendszeresen elgondolkodik a jó és a rossz közötti különbségen, hogy aztán mindig jófiúként tűnjön fel az egy-egy epizód alatt könnyű kézzel produkált kamion nyi hulla után. Az első évad dicséretére legyen mondva, hogy a brit készítők igyekeztek egy átívelő drámai és krimi szálat is beépíteni a képletbe, mely tulajdonképpen működik is, bár biztos lesznek olyanok, akik illedelmesen pihennek, amíg Porter a családi tragédiáival néz szemben.

A Válaszcsapás meglepetésre igen nagy siker lett – nyilván ebben az is közrejátszik, hogy ritka a jó akciószéria manapság. Ezek után kézenfekvő volt, hogy mások is meglátták benne az üzletet: a második évadba beszállt az amerikai (HBO alcsatorna) Cinemax is. Az már viszont egészen meglepő, hogy nem folytatásban, hanem kvázi újrakezdésben – rebootban – gondolkodtak. Tehát a tengerentúlon a folytatással kezd a Válaszcsapás, ez az első évad, míg Európában ugyanez már a másodiknak számít. Magyarországon a helyzet – mint általában – még ennél is bonyolultabb: a HBO a héten kezdte el sugározni a második évadot. Lapunknak az MTVA sajtóosztálya viszont megerősítette, hogy az első évad jogai náluk vannak. Noha pontos sugárzási időpontot még nem tudnak, de az biztos, hogy tavasszal startol náluk a bevezető évad. Azt már meg sem mertük kérdezni, hogy két, Magyarországon sugárzó csatorna vajon miért nem egyeztet ilyen esetben annak érdekében, hogy a néző ne érezze magát teljesen hülyének. Az első évad hősét ugyanis a második évad bevezető képsoraiban fejbe lövik – állítólag Armitage nem vállalta a folytatást, inkább az Oscar-díjas Peter Jackson rendezésében készülő Hobbit című mozifilmet választotta.

Tény ugyanakkor, hogy a második évad – a főszereplő cseréjén „túllépve” – önállóan is élvezhető. Ha úgy tetszik, sokkal amerikaibb lett a felállás. Egyrészt látszik a nagyobb büdzsé (a sorozat látványosabb, és több benne a pusztítás), másrészt száműzték a családi drámát és az átívelő krimiszálat, helyette pedig sokkal több és nyersebb erőszakot és szexualitást kevertek a masszába. Mintha csak az lett volna az amerikai csatorna kérése, hogy minél több vér és női kebel kerüljön a kamerák fókuszába. John Porter persze pótolhatatlan (ezt sok rajongó is így érzi): szerepét két pasi vette át, Stone bridge (Philip Winchester) és Scott (Sullivan Stapleton) őrmester. Ízlés kérdése: mi úgy véljük, ha már a világot kell megmenteni, elegánsabb az egyszemélyes felállás. Az viszont figyelemre méltó, hogy mi sem maradunk ki a terrorból: a második évad két utolsó része többek közt Magyarországon játszódik. Ha minden jól alakul, akkor Árpa Attila színész majd leszinkronizálja a magyar rendőrfőnököt alakító Árpa Attilát.