Mostanság már csaknem harmincszázalékos a piaci részesedése a szlovákiai Panta Rhei könyváruház-hálózatnak, amelynek tulajdonosa a csallóközi Csicsóról származó Bödők László. Pozsonyban nyolc, Kassán három nagy könyvesüzlet az övé, Érsekújvártól a csallóközi kisvárosokon, továbbá Zsolnán és Túrócszentmártonon (Martin) át egészen a keletszlovákiai Nagymihályig (Michalovce) összesen huszonhét üzletben, valamint internetes honlapon árul szlovák, magyar, angol, német és francia könyveket, továbbá CD- és DVD-lemezeket, térképeket, iparművészeti ajándéktárgyakat. Két éve, a válság idején előremenekült: egy szlovákiai üzletemberrel közösen Prágában megvásárolta a Neoluxor céget, amelynek hét könyvesboltja van a cseh fővárosban. Így lett társtulajdonosa Közép-Európa legnagyobb, több mint négyezer négyzetméternyi könyváruházának, a Vencel téri patinás Luxor Palotának is.

Amikor eddigi karrierjéről kérdem, tiltakozik: ő csak az életpályájáról tud beszélni, amely a csehszlovákiai bársonyos forradalom idején vett váratlan kanyart. – Negyedéves egyetemi hallgatóként 1989 októberében kicsaptak a pozsonyi műszaki egyetem villamosmérnöki karáról, mert nem sikerült átjutnom az utolsó vizsgán. Már nős voltam, gyermekem is született, egy ideig nem tudtam mit kezdeni magammal, szegény apám attól félt, hogy munkakerülőként bebörtönöznek, mert akkor még a „szociban” éltünk. Aztán jött a rendszerváltás, s én sok mindennel megpróbálkoztam, hangszereket árultam, még tésztát is próbáltam gyártani, nem sok sikerrel. Vagy másfél évvel később meghallottam, hogy árulják akkori lakóhelyemen, a Győrhöz közeli Nagymegyeren az állami könyvesboltot. A feleségemmel elhatároztuk, hogy családi vállalkozásként nekivágunk. Alig tudtuk kölcsönbe összekaparni az árverésig a harmincezer koronás letétet, ami az akkori árfolyamon hozzávetőleg 120 ezer forintnyi összeg lehetett. Aztán kétmillióért megszereztük a boltot, s következett az újabb kálvária, hiszen hitelt kellett szereznünk. Az egyik bank hitegetett, majd az utolsó pillanatban elutasított bennünket (kopott farmerben, verítékező homlokkal nyilván nem voltam túl bizalomkeltő), de végül a másik pénzintézet regionális igazgatóhelyettese megszánt s igent mondott – idézi fel a kezdeteket.

A történet majdnem úgy folytatódik, mint pécsi barátjáé, Matyi Dezsőé, aki kezdetben állítólag nejlonszatyrokban hordta a könyveket Pestről, mielőtt megnyitotta volna az Alexandra könyváruházakat. Csallóközi kollégája hátizsákban cipelte a kiadványokat Nagymegyerre. – Én beszerző és raktáros voltam, a feleségem pedig könyvelő és elárusító – teszi hozzá mosolyogva. Sokáig gondolkodtak, mi legyen a lassanként beinduló könyvkereskedő cég neve. – Sok ötletet írtunk fel, de egyik sem tetszett. Egy nap a ránk maradt készletet rendeztük, amikor az egyik kollégám a polcon heverő, görög filozófusok örökbecsű mondásait tartalmazó kötet címére mutatott „Legyünk Panta Rhei! Ennél jobb nevet úgysem találunk” – rikkantotta. Akkor még haboztam, mert arra gondoltam, hogy idegenül hangzik a helyi vásárlók között, de ma már nemcsak én mondom, telitalálat a megnevezés, mert az üzleti filozófiánkat is tükrözi – szögezi le.

Nyugaton akkortájt a legmesszebbre csak Bécsig jutott, ezért inkább magyarországi tapasztalatai és barátai révén döntött a folytatásról. „Odaát” már épültek a plázák, nyitott a Libri és az Alexandra. Pozsonyban az ezredfordulón építették fel a Polus City Center bevásárlóközpontot, ahol nyolcvanöt négyzetméternyi területen nyitotta meg első plázabeli könyvesboltját. Már épült a Duna-parti Aupark is, ahol a Panta Rhei szintén szerette volna megvetni a lábát, ám elutasították, mert a pláza tulajdonosai egy multiláncot szerettek volna odacsábítani. Aznap azonban, amikor megnyitották a Polust, megcsörrent Bödők László mobilja: az Aupark egyik vezetője tárgyalásra hívta. – De nem lettem multi – felelte meglepődve. – Ott voltunk a Polus megnyitóján. Tetszik a könyvesüzlete – hangzott a válasz. Azóta majdnem mindegyik bevásárlóközpontban árusít.

–Nemcsak könyveket, hanem életérzést és életmódot is árusítok. Nyugalommal, egyfajta szellemi oázissal, kikapcsolódással szolgálunk rohanó, idegőrlő világunkban. Kellemes zene szól, kényelmes, párnázott karosszékeken bárki olvasgathatja a polcokról levett könyveket, ha óhajtja, akkor lemezt hallgat, DVD-t néz, internetezik. Neves belsőépítészek alakították ki helyiségeinket. Könyváruházaink hangulatos kávézóiban, a Cafe Diasban több mint tizenötféle őrleményből készült kávét kóstolhat a látogató – mutat körbe. Immár négyszáz embert alkalmaz Szlovákiában, a boltok polcain szlovák és cseh könyvek vannak többségben, de nívós és gazdag a magyar kiadványok választéka is, főleg Pozsonyban, Kassán, s a csallóközi kisvárosokban. Újabban már német és angol kiadók is elküldik bizományi eladásra a könyveiket.

A válság szele őket is megérintette, de nem roggyantotta meg. Elsősorban a diplomások a törzsvásárlóik továbbra is.

– Egyáltalán, olvasnak-e még az emberek? – kérdezem.

Azonnal válaszol: Igen, a kérdés csak az, hogy mit. Az elektronikus média sok és gyors információt kínál, a fiatalabb generáció főleg ezt keresi. Ezért úgy kell feltenni a kérdést, hogy könyvet olvasnak-e a emberek? Szerintem igen, ugyanis az olvasás (köszönhetően éppen az internetnek) olyanoknak is az életük részévé vált, akiknek korábban nem volt az. A hangoskönyvek is megtalálták a maguk közönségét, s Csehországban már e-könyveket is forgalmazunk, alkalmazkodva az igényekhez. Jövőre már Szlovákiában is megjelenünk az e-bookokkal. Az pedig derűlátással tölt el, hogy tavaly és az idén is érezhetően megnőtt az eladott gyermekkönyvek száma. Már csak ezért sem állok azok közé, akik temetnék a papírkiadású könyveket – mondja bizakodva.

Az egyetemet azóta sem fejezte be, szerinte az élet és a sok kihívás a legjobb tanítómester. – Minden év végén aztán kiderül, milyen eredménnyel dolgoztam – mosolyog. Kezdetben akadtak, akik idegenkedve néztek rá, háta mögött olykor össze is súgtak, hogy mit keres egy magyar a szlovák könyvpiacon. Több éve viszont számos szlovák szakember segíti a munkáját. Nemrég nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező amerikai menedzsert nevezett ki vezérigazgatóvá.

– Egy ekkora cégben mindenhova a legjobb szakember kell, legfeljebb a tulajdonos maradhat hályogkovács – magyarázza. – A könyvkereskedelem is olyan, mint a kerékpározás, állandóan pedálozni, hajtani kell, mert különben leesünk a nyeregből. Aki manapság egy helyben topog, az visszafejlődik – magyarázza.

Névjegy

BÖDŐK LÁSZLÓ 1966. június 14-én született az öt évtizeddel ezelőtti dunai gátszakadás miatt ismertté vált Csicsón. Jelenleg a csallóközi Somorján él. Dávid, az első házasságából született fia a Budapesti Corvinus Egyetem negyedéves hallgatója és immár a Panta Rhei társtulajdonosa.